„Fogaras ostroma (1541)” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
ez a kettős kereszt az elfogását jelenti, a kereszt meg az elestét |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
21. sor: | 21. sor: | ||
}} |
}} |
||
{{Habsburg–török háború (1540–47)}} |
{{Habsburg–török háború (1540–47)}} |
||
'''Fogaras ostroma''' [[1541]]. [[június 19.]] és [[július 20.]] között zajlott. Az [[I. Ferdinánd]] párti [[Maylád István]] az [[erdélyi szászok]] egyik városát a [[törökök|török]]-[[moldva]]i sereg ellen védte, amely végül elfoglalta a várat. |
'''Fogaras ostroma''' [[1541]]. [[június 19.]] és [[július 20.]] között zajlott. Az [[I. Ferdinánd]] párti [[Majláth|Maylád István]] az [[erdélyi szászok]] egyik városát a [[törökök|török]]-[[moldva]]i sereg ellen védte, amely végül elfoglalta a várat. |
||
Majláth István először [[Szapolyai János]] oldalán állt és [[1534]] [[havasalföld]]i és moldvai segítséggel a Habsburgok felé húzó, azonkívül a [[Nagyvárad|váradi]] püspököt is meggyilkoló [[Lodovico Gritti]]vel leszámolt [[Medgyes]]en. Hanem amikor [[Balassa Imre|Balassa Imrét]] melléje társvajdának tette Szapolyai [[Erdély]] élére, ő szembefordult a királlyal és [[Thurzó Elek]]kel, valamint sógorával [[Nádasdy Tamás]]sal egy külön mozgalmat indított, ami végül nem járt sikerrel. Még a törökökkel is érintkezésbe lépett, ezzel Szapolyai pozícióját akarta aláásni. |
Majláth István először [[Szapolyai János]] oldalán állt és [[1534]] [[havasalföld]]i és moldvai segítséggel a Habsburgok felé húzó, azonkívül a [[Nagyvárad|váradi]] püspököt is meggyilkoló [[Lodovico Gritti]]vel leszámolt [[Medgyes]]en. Hanem amikor [[Balassa Imre|Balassa Imrét]] melléje társvajdának tette Szapolyai [[Erdély]] élére, ő szembefordult a királlyal és [[Thurzó Elek]]kel, valamint sógorával [[Nádasdy Tamás]]sal egy külön mozgalmat indított, ami végül nem járt sikerrel. Még a törökökkel is érintkezésbe lépett, ezzel Szapolyai pozícióját akarta aláásni. |
A lap 2009. július 21., 14:39-kori változata
Sablon:Katonai konfliktus infodoboz
Fogaras ostroma 1541. június 19. és július 20. között zajlott. Az I. Ferdinánd párti Maylád István az erdélyi szászok egyik városát a török-moldvai sereg ellen védte, amely végül elfoglalta a várat.
Majláth István először Szapolyai János oldalán állt és 1534 havasalföldi és moldvai segítséggel a Habsburgok felé húzó, azonkívül a váradi püspököt is meggyilkoló Lodovico Grittivel leszámolt Medgyesen. Hanem amikor Balassa Imrét melléje társvajdának tette Szapolyai Erdély élére, ő szembefordult a királlyal és Thurzó Elekkel, valamint sógorával Nádasdy Tamással egy külön mozgalmat indított, ami végül nem járt sikerrel. Még a törökökkel is érintkezésbe lépett, ezzel Szapolyai pozícióját akarta aláásni.
Miközben a Habsburgok Budát ostromolták, Majláth Erdélyben szervezkedett. I. Szulejmán Isztambulból Buda felmentésére indult és az oldalát esetlegesen fenyegető Majláth ellen IV. Péter moldvai uralkodót és a nikápolyi szandszákbéget Ahmedet küldte.
Péter serege tizennyolc, míg Ahmed kétezer embert sorakoztatott fel. Eleinte csak körülzárták Fogarast és kisebb harcok folytak Majláth embereivel.
Egy hónapos ostrom után július 20-án Ahmed levelet küldött Mayládnak, amelyben azzal az ígérettel áltatja, hogy Erdély kormányzását a szultán kezébe adja. Maylád megjelent a török táborban, ahol először nyájasan fogadják, majd a bég parancsot ad a letartóztatására. A várőrség a vezérük elfogásának hallatán nem vállalta az ellenállását és kaput nyitott a moldvaiak és a törökök előtt.
Két nappal Fogaras elfoglalása után a korábban Ferdinánd felé tekintgető erdélyi rendek hűséget fogadtak a csecsemő János Zsigmondnak, Szapolyai fiának. A várat törökök aztán visszaadták az erdélyieknek, akik rövidesen jogot kaptak a szultántól állammá válni Izabella királyné vezetése alatt, s a Habsburg hívek fokozatosan kiszorultak az országból.
Mayládot a Héttoronyba vitték, ahol haláláig raboskodott. Rabtársai voltak Török Bálint és Móré László is.
Források
- 1541-1542-ig tartó korszak eseményei Magyarországon
- Magyarország hadtörténete 1. Főszerk.: Liptai Ervin, Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest 1984. ISBN 963-326-320-4