„Logikai grammatika” változatai közötti eltérés

Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
 
== [[Ontológia]]i vonatkozások==
Az analitikus filozófia, melynek a logikai grammatika kitüntetett eszköze, csak azokat a [[metafizika]]i jellegű problémákat szándékozik tárgyalni, amelyeknek a nyelvben megnyilvánuló vetületei vannak. Egy tetszőlegesen választott logikán alapuló nyelvben egyáltalán nem könnyű feladat megmondani, hogy a mondatok, nevek mit is jelölnek, jelentenek. SzemantikaiEzzel értékek ugyanazaz adhatók nekik, de '''a''' jelentésnyelvi megállapításaelemek (logikai metafizikaigrammatikai problémánakelemek) tűnik.jelentésével Vannak azonban szerencsés esetek, melyekben a nyelv mögötti logika árulkodik az [[jelöletlogikai szemantika]]ek metafizikai tulajdonságairólfoglalkozik. IlyenEgy aznyelvi impredikabilitáselemnek problémájatöbbféle ésszemantikai aérték Russell-paradoxon esete is.adható:
* ''Faktuális érték (vagy extenzió)'' – ez egyfajta jelöletet, referenciát ad a nyelvi elemeknek valamely egyedi szituációban; szemléletesen: az, amire a szövegbeli kifejezés utal.
* ''Intenzió'' – egyfajta jelentés, de csak egy adott szituációban.
* ''Szándékolt jelentés'' vagy ''értelem'' - ez úgy is megfogalmazható, mint '''a''' jelentés, tehát az az egyetlen dolog, amit valójában leír a nyelvi kifejezés. Ebben az értelemben a jelentésre leginkább a bizonyításelméleti szemantikában gondolnak, de a ''szándékolt modell'' fogalma a modellelméleti szemantikába is jelen van.
 
A szemantikai értékek a különböző filozófiai logikai elméletekben tehát adhatók a kifejezéseknek, de az „igazi jelentés” megállapítása voltaképpen metafizikai, azaz sokszor eldönthetetlen probléma. Vannak azonban szerencsés esetek, melyekben a nyelv mögötti logika árulkodik az [[jelölet]]ek metafizikai tulajdonságairól. Ilyen az impredikabilitás problémája és a Russell-paradoxon esete is.
 
Az individuumnevek kategóriáját kibővíthetjük (a lambdaoperátor segítségével) a funktornevekkel és (az osztályabsztrakciók jóvoltából) az osztálynevekkel. A paradoxonok azonban kétségessé teszik, hogy ezek a bővítések legitimek-e. Mennyiben tekinthetünk egy osztályt vagy egy "függvényt" (nevezzük így egy funktornév jelöletét) individuumnak? Az ellentmondásokból arra következtethetünk, hogy bizonyos függvények és bizonyos osztályok nem individualizálhatók. Az [[axiomatikus halmazelmélet]] azonban azt mutatja, hogy bizonyos osztályok megfeleltetésbe hozhatók a halmazelmélet individuumaival és bizonyos funktorok szintén kezelhetők individuumként (ugyanis megfeleltethetők halmazelméleti függvényeknek). El kell tehát különítenünk a nevek azon kategóriáját, melyek individuumnevek és azokat, melyek nem azok (bár nem tudjuk, hogy akkor valójában mik). Az axiomatikus halmazelmélet (például a ZF axiómarendszer) úgy tűnik, jól elkülöníti azokat az összességeket, melyek individuális tulajdonsággal bírnak (ezek a halmazok) és azokat, melyek nem (ezek az úgy nevezett valódi osztályok). Hasonlóképpen a halmazelméleti függvényeket, mivel maguk is halmazok, individuumoknak kell tekintenünk. Ám vigyázni kell azzal, hogy míg funktorból megszámlálható sok lehet egy nyelvben (minthogy a nyelvi szerkezetek összessége is csak megszámlálható), addig halmazelméleti függvényből akármilyen végtelen számosságnál több van.

Navigációs menü