„Grigore Alexandrescu” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a kötőjel |
a Bottal végzett egyértelműsítés: Román –> Románok |
||
1. sor: | 1. sor: | ||
[[Fájl:Grigore Alexandrescu - Foto02.jpg|bélyegkép|jobbra|200px|Grigore Alexandrescu]] |
[[Fájl:Grigore Alexandrescu - Foto02.jpg|bélyegkép|jobbra|200px|Grigore Alexandrescu]] |
||
'''Grigore Alexandrescu''' ([[Târgovişte]], [[1810]]. [[február 22.]] – [[Bukarest]], [[1885]]. [[november 25.]]) [[román]] költő, állatmeseíró. |
'''Grigore Alexandrescu''' ([[Târgovişte]], [[1810]]. [[február 22.]] – [[Bukarest]], [[1885]]. [[november 25.]]) [[Románok|román]] költő, állatmeseíró. |
||
== Élete == |
== Élete == |
A lap 2009. július 18., 09:10-kori változata
Grigore Alexandrescu (Târgovişte, 1810. február 22. – Bukarest, 1885. november 25.) román költő, állatmeseíró.
Élete
1810-ben született Târgovişte-ban M. Lixandrescu kincstáros negyedik gyermekeként. Hamar megismerkedett a zord élettel: árva maradt és szegény, de már kiskorában okos volt és fantasztikus memóriával rendelkezett. Görögül és franciául tanult, Bukarestben a Sfantul Sava nevelőintézet diákja lett, ahol osztálytársa volt Ion Ghica is. Mindenkit lenyűgözött költészeti tehetségével. Megismerkedik Ion Heliade Rădulescuval, aki a Curierul Românesc vezetője volt. Először ebben a folyóiratban jelentek meg versei (Miezul nopţii). Verseiben olyan eszmék születtek, amely az 1848-as forradalmat készítette elő.
Egy ideig hivatalnok volt. Néhány verse miatt (Anul 1840, Lebăda şi puii corbului) a börtön hűvösét is megízlelte. Miután kiengedték magas állásokat töltött be, 1848-ban a Poporul suveran folyóirat szerkesztője volt. Az utolsó 25 évében értelmileg visszaesettnek bélyegezték. 1885-ben halt meg Bukarestben, szegényen.
Munkássága
Versei lírája főleg romantikus meditációk, melyre nagy hatással volt Lamartine versei. A hangvétel általában különlegesen fantasztikus és humoros, néha ironikus is. Legnagyobb sikert arató műve az Umbra lui Mircea la Cozia, melynek ihletője egy olténiai kirándulás volt barátjával, Ion Ghica-val. Az utolsó hiteles állatmeseíró volt a román irodalomban: 40 fabulát hagyott hátra például Cânele şi căţelul (A kutya és az eb), Boul şi viţelul (Az ökör és a borjú), Dreptatea Leului (Az oroszlán igaza), Vulpea liberală (A liberális róka)), melyben az igazság álarcot viselt a hatalmasok cenzúrája miatt. Fordított Lamartine és Byron műveket is.
Művei
- Poezii (1842)
- Suvenire si impresii, epistole si fabule (1847)
- Meditaţii, elegii, epistole, satire şi fabule (1863)
- Memorial (1842)
- Poezii (1938)
Irodalom
- Academia Republicii Populare Române, Dicţionar Enciclopedic Român, Editura Politică, Bukarest, 1962-1966