„Kétpontos kísérlet” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat]

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

Sorban

A lap 2009. július 7., 19:24-kori változata

Az amerikai futballban a kétpontos kísérlet az a játék, melyet a támadó csapat az egy pontot érő jutalomrúgás helyett választhat. Ennek során a támadó, és touchdownt elérő csapat egy játékból az ellenfél célterülete előtt (kanadai futballban 5 yardra, amatőr amerikai futballban 3 yardra, profi amerikai futballban 2 yardra) kezdve a játékot ugyanolyan módon a célterületre juttatja a labdát, mintha touchdownt szereznének egy rendes játékban. Amennyiben ez sikerül, az két pontot ér ennek a csapatnak (a touchdownért járó haton felül). Amennyiben nem járnak sikerrel, úgy a hat ponton felül nem jár extra pont, és a játék az előzőleg touchdownt elérő csapat kirúgásával folytatódik.

A kétpontos kísérlet sikerességi valószínűségét 40 és 55% közé becsülik egyes források, mely jelentősen alacsonyabb, mint a jutalomrúgás esélye (jóval 90% fölött,^[1] azonban megfelelő taktika és csapatmunka esetén ennek várható értéke magasabb, valamint bizonyos mérkőzésszituációkban csakis ez vezethet eredményre (például pár másodperccel a 4. negyed vége előtt elért touchdown után, ha a pontot szerző csapat két pontos hátrányig hozza fel magát, mindenképpen a kétpontos kísérletet fogja alkalmazni).

A 2009-es NFC konferenciadöntőben a Philadelphia Eagles és az Arizona Cardinals is megkísérelte a két pont megszerzését touchdown után. Előbb az Eagles próbálkozott sikertelenül (hogy behozzanak egy korábbi elrontott jutalomrúgások révén elvesztett pontot), majd a következő támadássorozat (drive) végén a Cardinals sikerrel hajtotta végre ezt a játékot, hogy hétpontos előnyhöz jussanak.

A szabály megalkotása és bevezetése

Először az egyetemi futballbajnokságban alkalmazták (1958-tól), majd az Amerikai Futball Liga (az AFC) is használta 10 szezonján keresztül (1960-69). Miután az NFL és az AFC egyesült, előbb egy kompromisszumos szabályt kerestek (lásd később), majd 1994-től vezették be az NFL-ben is a kétpontos kísérletet, részben a rövidéletű USFL (United States Football League) hatására.

Az NFL európai ligája, az NFL Europe létezése alatt folyamatosan használta a játékot (1991-2007).

1968-ban, az AFL-NFL egyesülés előhírnökeként a két liga egy kompromisszumos szabályt vezetett be: a viszonylag egyszerű jutalomrúgás helyett egy, a korábbi akció indításról véghezvitt sikeres támadás ért volna egy pontot. Ezt a szabályt a közös előszezon során próbálták ki, azonban nem alkalmazták a későbbiekben.

A 2010-ben induló New United States Football League bevezetné a hárompontos játék intézményét, mely három pontot adna a touchdown utáni sikeres újabb touchdownért, a 10 yardos vonalról indítva a második játékot.

A védekező kétpontos kísérlet

Az amerikai főiskolai és a kanadai futballban az elrontott kétpontos kísérlet vagy jutalomrúgás esetén, amennyiben az a védekező csapat blokkolta és birtokba vette a labdát, visszafuthat vele az eredetileg támadó csapat célterületére, ezzel két pontot szerezve, ez a védekező kétpontos kísérlet. Ez után a csapat, mely az eredeti touchdownt szerezte folytatja a játékot kirúgással. Ez természetesen meglehetősen ritka esemény, tekintettel a kétpontos kísérletek és az elrontott jutalomrúgások ritkaságára, valamint a célterülettől célterületig futás nehézségére. Egyetlen alkalommal fordult elő, hogy egy játékos egy találkozón egynél több ilyennel szerezzen pontot: Tony Holmes a Texas Longhorns játékosaként egy 1998-as mérkőzésen az Iowa State Cyclones ellen.

Matematikai számítások a kétpontos kísérletekkel kapcsolatban

2007, egy Eric Menhart nevű blogger elemezte a kétpontos kísérletek kifizetődőségét a jutalomrúgásokkal szemben, és a jutalomrúgások mellett foglalt állást, azok magasabb várható értéke miatt.^[2] Véleménye ellentmond azonban Gregg Easterbrook szakírójáénak, aki szerint egy átlagos támadó játékkal 5 yardot nyer a támadó csapat, mely alapján a kétpontos kísérlet kifizetődőbb a jutalomrúgással szemben. Utóbbi a kétpontos kísérletek sikerességi arányát 50 és 55% közé teszi (a Football Prospectus alapján), azonban fontos megjegyezni, hogy ezen játék során a védelemnek a primary vonala (vagyis az első sor, akik közvetlenül a line of scrimmage mögött sorakoznak) jut főszerephez, tehát ez nem tekinthető "átlagos támadójátéknak".

Jegyzetek

↑ Hivatkozás hiányzik
↑ http://www.ericmenhart.com/2007/06/28/going-for-two-in-the-nfl-right-or-wrong/

Külső hivatkozások

[1] egy sikeres kétpontos kísérlet, mely a mérkőzés megnyerését jelenti

[1] Hivatkozás hiányzik

[2] ttp://www.ericmenhart.com/2007/06/28/going-for-two-in-the-nfl-right-or-wrong/

[1]

[2]

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
 Az [[amerikai futball]]ban a '''kétpontos kísérlet''' az a játék, melyet a támadó csapat az egy pontot érő [[jutalomrúgás]] helyett választhat. Ennek során a támadó, és [[touchdown]]t elérő csapat egy játékból az ellenfél [[célterület]]e előtt (kanadai futballban 5 yardra, amatőr amerikai futballban 3 yardra, profi amerikai futballban 2 yardra) kezdve a játékot ugyanolyan módon a célterületre juttatja a labdát, mintha touchdownt szereznének egy rendes játékban. Amennyiben ez sikerül, az két pontot ér ennek a csapatnak (a touchdownért járó haton felül). Amennyiben nem járnak sikerrel, úgy a hat ponton felül nem jár extra pont, és a játék az előzőleg touchdownt elérő csapat [[kirúgás]]ával folytatódik.
-A kétpontos kísérlet '''sikerességi valószínűségét''' 40 és 55% közé becsülik egyes források, mely jelentősen alacsonyabb, mint a jutalomrúgás esélye (jóval 90% fölött <ref>Hivatkozás hiányzik</ref>, azonban megfelelő taktika és csapatmunka esetén ennek [[várható érték]]e magasabb, valamint bizonyos mérkőzésszituációkban csakis ez vezethet eredményre (például pár másodperccel a 4. negyed vége előtt elért touchdown után, ha a pontot szerző csapat két pontos hátrányig hozza fel magát, mindenképpen a kétpontos kísérletet fogja alkalmazni).
+A kétpontos kísérlet '''sikerességi valószínűségét''' 40 és 55% közé becsülik egyes források, mely jelentősen alacsonyabb, mint a jutalomrúgás esélye (jóval 90% fölött,<ref>Hivatkozás hiányzik</ref> azonban megfelelő taktika és csapatmunka esetén ennek [[várható érték]]e magasabb, valamint bizonyos mérkőzésszituációkban csakis ez vezethet eredményre (például pár másodperccel a 4. negyed vége előtt elért touchdown után, ha a pontot szerző csapat két pontos hátrányig hozza fel magát, mindenképpen a kétpontos kísérletet fogja alkalmazni).
 A 2009-es [[NFC]] konferenciadöntőben a [[Philadelphia Eagles]] és az [[Arizona Cardinals]] is megkísérelte a két pont megszerzését touchdown után. Előbb az Eagles próbálkozott sikertelenül (hogy behozzanak egy korábbi elrontott jutalomrúgások révén elvesztett pontot), majd a következő támadássorozat (drive) végén a Cardinals sikerrel hajtotta végre ezt a játékot, hogy hétpontos előnyhöz jussanak.
@@ 21. sor: / 21. sor: @@
 ==Matematikai számítások a kétpontos kísérletekkel kapcsolatban==
-, egy Eric Menhart nevű blogger elemezte a kétpontos kísérletek kifizetődőségét a jutalomrúgásokkal szemben, és a jutalomrúgások mellett foglalt állást, azok magasabb várható értéke miatt<ref>http://www.ericmenhart.com/2007/06/28/going-for-two-in-the-nfl-right-or-wrong/</ref>. Véleménye ellentmond azonban [[Gregg Easterbrook]] szakírójáénak, aki szerint egy átlagos támadó játékkal 5 yardot nyer a támadó csapat, mely alapján a kétpontos kísérlet kifizetődőbb a jutalomrúgással szemben. Utóbbi a kétpontos kísérletek sikerességi arányát 50 és 55% közé teszi (a ''Football Prospectus'' alapján), azonban fontos megjegyezni, hogy ezen játék során a védelemnek a primary vonala (vagyis az első sor, akik közvetlenül a [[line of scrimmage]] mögött sorakoznak) jut főszerephez, tehát ez nem tekinthető "átlagos támadójátéknak".
+, egy Eric Menhart nevű blogger elemezte a kétpontos kísérletek kifizetődőségét a jutalomrúgásokkal szemben, és a jutalomrúgások mellett foglalt állást, azok magasabb várható értéke miatt.<ref>http://www.ericmenhart.com/2007/06/28/going-for-two-in-the-nfl-right-or-wrong/</ref> Véleménye ellentmond azonban [[Gregg Easterbrook]] szakírójáénak, aki szerint egy átlagos támadó játékkal 5 yardot nyer a támadó csapat, mely alapján a kétpontos kísérlet kifizetődőbb a jutalomrúgással szemben. Utóbbi a kétpontos kísérletek sikerességi arányát 50 és 55% közé teszi (a ''Football Prospectus'' alapján), azonban fontos megjegyezni, hogy ezen játék során a védelemnek a primary vonala (vagyis az első sor, akik közvetlenül a [[line of scrimmage]] mögött sorakoznak) jut főszerephez, tehát ez nem tekinthető "átlagos támadójátéknak".
 ==Jegyzetek==