„Sógun” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
wikiforma
A név definíciója, a kamakura-bakufu nem Minamoto sógunjainak a száma javítva.
1. sor: 1. sor:
A '''sógun''' (征夷大将軍, ''szeítaisógun,'' jelentése „nagy, egyesítő vezér”) eredetileg a [[japán császár]] által kinevezett, a barbár törzsek meghódoltatásával megbízott [[középkor]]i japán hadvezér ([[8. század]]), akit általában a ''„barbárhódító nagyvezér” (szeítaisógun)'' névvel illettek.
A '''sógun''' (征夷大将軍, ''szeiitaisógun,'' jelentése „a barbárokat legyőző nagy vezér”) eredetileg a [[japán császár]] által kinevezett, a barbár törzsek meghódoltatásával megbízott [[középkor]]i japán hadvezér ([[8. század]]).


A leghíresebb 8. századi sógunok [[Ótomo no Otomaro]] ([[794]]) és [[Szakanoue no Tamuramaro]] ([[797]]).
A leghíresebb 8. századi sógunok [[Ótomo no Otomaro]] ([[794]]) és [[Szakanoue no Tamuramaro]] ([[797]]).


== A sógunátus kora (1185–1868) ==
== A sógunátus kora (1185–1868) ==
A címet a Minamotók elevenítették fel ([[Minamotó no Josinaka]], [[1184]]). [[Minamoto no Joritomo]] 1185-ben megalapította a Kamakura Sógunátust (''Kamakura bakufu''; [[1185]]–[[1233]]). [[1192]]-ben a császártól hivatalosan is elnyerte a sóguni címet, amely ekkor japán katonai diktátorát, a sógunátus vezetőjét, a [[szamuráj]]ok (busik) vezérét jelölte. A [[Kamakura-korszak]]ban a három Minamoto-sógun után a Hodzsó-régensek által választott bábok voltak a sógunok (86 fő).
A címet a Minamotók elevenítették fel ([[Minamotó no Josinaka]], [[1184]]). [[Minamoto no Joritomo]] 1185-ben megalapította a Kamakura Sógunátust (''Kamakura bakufu''; [[1185]]–[[1233]]). [[1192]]-ben a császártól hivatalosan is elnyerte a sóguni címet, amely ekkor japán katonai diktátorát, a sógunátus vezetőjét, a [[szamuráj]]ok (busik) vezérét jelölte. A [[Kamakura-korszak]]ban a három Minamoto-sógun után a Hódzsó-régensek által választott bábok voltak a sógunok (6 fő).


A [[Muromacsi-korszak]]tól ([[1338]]–[[1573]]) a Minamotók úgynevezett Szeiva ága töltötte be a tisztséget. A Muromacsi-korszakban az asikaga, az [[Edo-korszak]]ban ([[1603]]–[[1867]]) a Tokugava család adta a sógunokat.
A [[Muromacsi-korszak]]tól ([[1338]]–[[1573]]) a Minamotók úgynevezett Szeiva ága töltötte be a tisztséget. A Muromacsi-korszakban az Asikaga, az [[Edo-korszak]]ban ([[1603]]–[[1867]]) a Tokugava család adta a sógunokat.


1867-ben a politikai hatalom ismét a császár kezébe került (Meidzsi-restauráció), a sógun cím megszűnt.
1867-ben a politikai hatalom ismét a császár kezébe került (Meidzsi-restauráció), a sógun cím megszűnt.

A lap 2009. június 28., 18:22-kori változata

A sógun (征夷大将軍, szeiitaisógun, jelentése „a barbárokat legyőző nagy vezér”) eredetileg a japán császár által kinevezett, a barbár törzsek meghódoltatásával megbízott középkori japán hadvezér (8. század).

A leghíresebb 8. századi sógunok Ótomo no Otomaro (794) és Szakanoue no Tamuramaro (797).

A sógunátus kora (1185–1868)

A címet a Minamotók elevenítették fel (Minamotó no Josinaka, 1184). Minamoto no Joritomo 1185-ben megalapította a Kamakura Sógunátust (Kamakura bakufu; 11851233). 1192-ben a császártól hivatalosan is elnyerte a sóguni címet, amely ekkor japán katonai diktátorát, a sógunátus vezetőjét, a szamurájok (busik) vezérét jelölte. A Kamakura-korszakban a három Minamoto-sógun után a Hódzsó-régensek által választott bábok voltak a sógunok (6 fő).

A Muromacsi-korszaktól (13381573) a Minamotók úgynevezett Szeiva ága töltötte be a tisztséget. A Muromacsi-korszakban az Asikaga, az Edo-korszakban (16031867) a Tokugava család adta a sógunokat.

1867-ben a politikai hatalom ismét a császár kezébe került (Meidzsi-restauráció), a sógun cím megszűnt.

Lásd még

Japán sógunok listája

Források