„Sógun” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
wikiforma |
A név definíciója, a kamakura-bakufu nem Minamoto sógunjainak a száma javítva. |
||
1. sor: | 1. sor: | ||
A '''sógun''' (征夷大将軍, '' |
A '''sógun''' (征夷大将軍, ''szeiitaisógun,'' jelentése „a barbárokat legyőző nagy vezér”) eredetileg a [[japán császár]] által kinevezett, a barbár törzsek meghódoltatásával megbízott [[középkor]]i japán hadvezér ([[8. század]]). |
||
A leghíresebb 8. századi sógunok [[Ótomo no Otomaro]] ([[794]]) és [[Szakanoue no Tamuramaro]] ([[797]]). |
A leghíresebb 8. századi sógunok [[Ótomo no Otomaro]] ([[794]]) és [[Szakanoue no Tamuramaro]] ([[797]]). |
||
== A sógunátus kora (1185–1868) == |
== A sógunátus kora (1185–1868) == |
||
A címet a Minamotók elevenítették fel ([[Minamotó no Josinaka]], [[1184]]). [[Minamoto no Joritomo]] 1185-ben megalapította a Kamakura Sógunátust (''Kamakura bakufu''; [[1185]]–[[1233]]). [[1192]]-ben a császártól hivatalosan is elnyerte a sóguni címet, amely ekkor japán katonai diktátorát, a sógunátus vezetőjét, a [[szamuráj]]ok (busik) vezérét jelölte. A [[Kamakura-korszak]]ban a három Minamoto-sógun után a |
A címet a Minamotók elevenítették fel ([[Minamotó no Josinaka]], [[1184]]). [[Minamoto no Joritomo]] 1185-ben megalapította a Kamakura Sógunátust (''Kamakura bakufu''; [[1185]]–[[1233]]). [[1192]]-ben a császártól hivatalosan is elnyerte a sóguni címet, amely ekkor japán katonai diktátorát, a sógunátus vezetőjét, a [[szamuráj]]ok (busik) vezérét jelölte. A [[Kamakura-korszak]]ban a három Minamoto-sógun után a Hódzsó-régensek által választott bábok voltak a sógunok (6 fő). |
||
A [[Muromacsi-korszak]]tól ([[1338]]–[[1573]]) a Minamotók úgynevezett Szeiva ága töltötte be a tisztséget. A Muromacsi-korszakban az |
A [[Muromacsi-korszak]]tól ([[1338]]–[[1573]]) a Minamotók úgynevezett Szeiva ága töltötte be a tisztséget. A Muromacsi-korszakban az Asikaga, az [[Edo-korszak]]ban ([[1603]]–[[1867]]) a Tokugava család adta a sógunokat. |
||
1867-ben a politikai hatalom ismét a császár kezébe került (Meidzsi-restauráció), a sógun cím megszűnt. |
1867-ben a politikai hatalom ismét a császár kezébe került (Meidzsi-restauráció), a sógun cím megszűnt. |
A lap 2009. június 28., 18:22-kori változata
A sógun (征夷大将軍, szeiitaisógun, jelentése „a barbárokat legyőző nagy vezér”) eredetileg a japán császár által kinevezett, a barbár törzsek meghódoltatásával megbízott középkori japán hadvezér (8. század).
A leghíresebb 8. századi sógunok Ótomo no Otomaro (794) és Szakanoue no Tamuramaro (797).
A sógunátus kora (1185–1868)
A címet a Minamotók elevenítették fel (Minamotó no Josinaka, 1184). Minamoto no Joritomo 1185-ben megalapította a Kamakura Sógunátust (Kamakura bakufu; 1185–1233). 1192-ben a császártól hivatalosan is elnyerte a sóguni címet, amely ekkor japán katonai diktátorát, a sógunátus vezetőjét, a szamurájok (busik) vezérét jelölte. A Kamakura-korszakban a három Minamoto-sógun után a Hódzsó-régensek által választott bábok voltak a sógunok (6 fő).
A Muromacsi-korszaktól (1338–1573) a Minamotók úgynevezett Szeiva ága töltötte be a tisztséget. A Muromacsi-korszakban az Asikaga, az Edo-korszakban (1603–1867) a Tokugava család adta a sógunokat.
1867-ben a politikai hatalom ismét a császár kezébe került (Meidzsi-restauráció), a sógun cím megszűnt.
Lásd még
Források
- Conrad Totman: Japán története. Osiris Kiadó, Budapest, 2006. ISBN 963-389-840-4