„Kerti sarkantyúka” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
KeFe (vitalap | szerkesztései) |
a BOT - Adding link to Commons: Tropaeolum majus |
||
35. sor: | 35. sor: | ||
== Külső hivatkozások == |
== Külső hivatkozások == |
||
{{Commons|Tropaeolum majus}} |
|||
* [http://www.terebess.hu/tiszaorveny/virag.html#eheto#eheto Ehető virágok] |
* [http://www.terebess.hu/tiszaorveny/virag.html#eheto#eheto Ehető virágok] |
||
* [http://www.sulinet.hu/cgi-bin/db2www/ma/et_tart/lst?kat=Adbd&url=/eletestudomany/archiv/1998/9830/hatlap/hatlap.html A hegyesszirmú sarkantyúvirág] |
* [http://www.sulinet.hu/cgi-bin/db2www/ma/et_tart/lst?kat=Adbd&url=/eletestudomany/archiv/1998/9830/hatlap/hatlap.html A hegyesszirmú sarkantyúvirág] |
A lap 2009. június 26., 20:47-kori változata
Kerti sarkantyúka | ||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||
Tropaeolum majus L. | ||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Kerti sarkantyúka témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Kerti sarkantyúka témájú médiaállományokat és Kerti sarkantyúka témájú kategóriát. |
A kerti sarkantyúka (Tropaeolum majus) igen sok néven ismeretes: hívják sárog sarkantyúnak, sárga tőcséresnek, pücülőnek, kapucinusvirágnak, sőt, sarkantyúvirágnak is – ez utóbbival nem kis gondot okozva, mert így gyakorta összetévesztik a piros sarkantyúvirággal (Centranthus ruber) és a hegyesszirmú sarkantyúfűvel (Delphinium oxisepalum Borb. et Pax.) – mint láthatjuk, a három faj három nemzetséget képvisel.
Jellemzői
A kerti sarkantyúka egynyári, kúszószárú növény. Peruból hozták Európába a spanyol hódítók. Joggal nevezik "a kertek álomvirágának", mivel gondozást alig igényel, minden évben előbukkan, és magról hamar elszaporodik. Emellett a gyümölcsfák tányérjába vetve távol tartja a vértetveket, és a krumplit, a paradicsomot is védi a kártevőktől. Az egykori "parasztkertekben" általános volt. A kreppapírhoz hasonló virágok lehetnek aprók, nagyok, szimplák és teltek; hagyományosan sárgák vagy narancsszínűek, de egyre több a színváltozat: lehetnek vörösek, lehetnek halványabb tónusúak vagy akár kétszínűek is.
Termesztése
Magját április közepén vetik, és májustól októberig folyton nyílik. 15–20 cm magas törpe és 2 m hosszú, csüngő fajtákat is nemesítettek. Szegélynövényként, balkonládába, de akár egy kosárba ültetve is gyönyörű.
Felhasználása
Nem csak szépségéért termesztik: a növény minden, föld feletti része ehető. Leveleit pikáns fűszeres ízük miatt salátaadalékként használják. A virág íze az édes borséra, illetve a retekére emlékeztet; sajtokkal, salátákkal eszik. Ecetes-sós lében tartósított bimbóinak íze a kapribogyóéhoz hasonlít. Csak nyersen fogyasztható: sütve-főzve vagy szárítva aromája elvész.
Gyógynövény is: főleg mustárolajat (növényi antibiotikumot), illóolajakat, káliumot és olajat tartalmaz. Antibiotikus, vérképző és összehúzó hatású. Leginkább fertőtlenítőként és antibiotikumként használják (magja olyan antibiotikumot tartalmaz, amely a bélflóra károsítása nélkül pusztítja el a légzőszervet megtámadó baktériumokat), de teákba és borogatásokba is teszik. Magjait biokrémbe sajtolják.
Kivonatát egyrészt erősítőszernek, afrodiziákumnak tartják, másrészt hajápolásra használják. Főzetével köhögést, meghűlést, húgyúti betegségeket gyógyítanak.
Külső hivatkozások