Itália uralkodóinak listája

Itália területe, amely többé-kevésbé a mai Olaszország államterületével esik egybe, a Nyugat-római Birodalom 476-os bukása után megközelítőleg 1400 éven át kisebb-nagyobb államokra és városállamokra tagolódott. Ilyen volt például Velence, amely fölött a dózsék egész sora uralkodott, vagy a reneszánsz kori gazdag városállam, a Medici-család által uralt Firenze, vagy a Sforzák milánói fejedelemsége. Ilyen volt a Nápoly–Szicíliai kettős királyság, amely fölött az Anjou-családnak azon ága uralkodott, ahonnan a magyar Anjou-királyok is származtak. Ilyen volt a közel 1100 évig fennálló Pápai állam, amelyet II. István pápa és Kis Pippin francia király alapítottak a 8. században. Ám egyes területek hosszabb-rövidebb ideig külső megszállásalatt álltak. I. (Nagy) Károly római császár például megszállta Észak-Itáliát, hogy biztosítsa a pápa biztonságát az ott tanyázó longobárdoktól. Ettől kezdve a Frank Birodalom széthullásáig a Rómától északra fekvő terület e hatalmas államalakulat része volt.

Az egységes Frank Birodalom felbomlása után a németek szerezték meg az Itália feletti ellenőrzést. 962-ben I. (Nagy) Ottó német király még a Pápai Államot is elfoglalta és ott „római császárrá” koronáztatta magát. Ezután Itália 900 éven át a Német-római Birodalom hatalmi övezetébe tartozott. A középkort végig kísérte a császár és a pápa közötti állandó hatalmi ellentét az egyházi vezetők beiktatásának jogáért („invesztitúraharc”). Bár az itáliai városállamok viszonylagos függetlenséget élveztek, valamennyien a német-római császár befolyása alatt maradtak. Itália gyakran vált a francia–német (és a francia–spanyol) nagyhatalmi háborúk hadszínterévé is.

A napóleoni háborúk nyomán 1806-ban a Német-római Birodalom megszűnt, Észak-Itáliát a franciák szállták meg, és csatlós királyságokat (Itáliai Királyság, Nápolyi Királyság) hoztak létre, amelyek élére Napóleon saját rokonait és tábornokait állította. Napóleon veresége és a Bécsi Kongresszus (1815) után az Osztrák Császárság vetette meg itt a lábát, amely létrehozta saját csatlós államait (Lombard–Velencei Királyság, Modena és Reggio Hercegség, Párma, Piacenza és Guastalla hercegsége).

A 19. század közepén a független Szárd–Piemonti Királyság harcos uralkodói, Károly Albert és fia, II. Viktor Emánuel álltak az olasz egyesítési törekvések élére, amelynek érdekében több felkelés és háború folyt le (1848, 1859), ezekbe a Francia Császárság is beavatkozott. Ezek eredményeként 1861-ben létrejött az egységes Olasz Királyság. Az új nemzeti állam a következő fél évszázad háborúiban további terüleket foglalt el: 1866-ban, a porosz–osztrák háború során Venetót, 1870-ben a porosz–francia háborút kihasználva Rómát (a Pápai Állam maradékát), majd 1918-ban az I. világháborúban Dél-Tirolt, Görz és Gradisca tartományokat, és Trieszt városát szerezte meg. Olaszország államformája 1946-ig királyság volt, majd kikiáltották a köztársaságot.

Frank Birodalom

Nagy Károly hódítása után 774-ben megkoronáztatta magát Paviában a lombard vaskoronával és perszonálunióban egyesítette a Frank Királyságot az Itáliai Királysággal. Miután 800-ban császárrá koronázták, a császár elsőbbsége mellett a frank és itáliai királyi címet a birodalom megosztása miatt többnyire nem ugyanaz a személy viselte. Ez a lista az itáliai királyok listája.

Uralkodó	Uralkodott	Megjegyzés
I. Nagy Károly (* 742. április 2.)	kir.:774, lm.:781, †814. január 28	800-tól császár.
Pipin (* 773. áprilisa)	kir.:781, †810. július 8
Bernárd (* 797)	kir.:810, †818. április 17
I. Lothár (* 795)	kir.:818, †855. szeptember 23	817-től császár.
II. Ifjabb Lajos (* 822)	kir.:839, †875. augusztus 12	850-től császár.
II. Kopasz Károly (* 823. június 13.)	kir.:875, †877. október 6	875-től császár.
Karlmann (* 829)	kir.:877, lm.:879, †880. szeptember 29
III. Vastag Károly (* 839. június 13.)	kir.:879, lm.:887, †888. január 13	881-től császár.

Német-római Birodalom

I. Ottótól kezdve Itália északi része, mint Itáliai Királyság a birodalom része lett. Ezután a német királyokat koronázták meg itáliai királyokká - addig interregnum volt -, amihez Itáliába kellett utazniuk. Ezután jöhetett a harmadik koronázás, a császári.

Uralkodó	Uralkodott	Megjegyzés
I. (Nagy) Ottó	962-973
II. Ottó	962-983
III. Ottó	983-1002
Arduin	1002-1014
II. Henrik	1004-1024
II. Konrád	1026-1039
III. Henrik	1039-1056
IV. Henrik	1056-1093
Konrád	1093-1098
V. Henrik	1099-1125
III. Lothár	1128-1137

III. Lothár halála után Észak-Itália városai saját kormányzatot nyertek a Német-Római Birodalmon belűl.

Francia megszállás

Uralkodó	Uralkodott	Megjegyzés
Bonaparte Napóleon	1805-1814

Az egységes Olasz Királyság

A 19. század folyamán a szárd–piemonti seregek, francia segítségre támaszkodva több egymást követő háborúban (1848, 1859, 1860, 1870) meghódították Itália összes államát. Garibaldi csapatai partaszálltak Szicíliában és délről észak felé vonulva foglalták el a jövendő nemzeti állam tartományait. Az Olasz Királyságot 1861-ben kiáltották ki.

Uralkodó	Uralkodott	Megjegyzés
II. Viktor Emánuel	1861-1878	A Savoyai-családból származó II. Viktor Emánuel eredetileg (1849-től) szárd–piemonti király volt, majd ő lett az első királya az egységes Olasz Királyságnak.
I. Umbertó	1878-1900	II. Viktor Emánuel fia. Egy anarchista végzett vele.
III. Viktor Emánuel	1900-1946	I. Umbertó fia. Uralma alatt meggyengült a királyi hatalom. Nagy nyomásra kénytelen volt kinevezni Mussolinit miniszterelnökké. A II. világháború után lemondásra kényszerült.
II. Umbertó	1946	III. Viktor Emánuel fia. Kiskorúként lépett trónra apja lemondása után. Rövid ideig uralkodott. Miután kikiáltották a köztársaságot, az uralkodó családot száműzték Olaszországból.

Források

• Klaus-Jürgen Matz: Ki mikor uralkodott, kormányzott?: Uralkodói táblák a világtörténelemhez : császárok, királyok, államfők, miniszterelnökök és pártvezérek. Átdolgozott, felújított kiadás. Budapest: Magyar Könyvklub. 2003. ISBN 963 547 849 6  

Lásd még

• Nápoly és Szicília uralkodói
• Párma uralkodóinak listája
• Szardínia királyainak listája
• Toszkána uralkodói