„15 cm schweres Infanteriegeschütz 33” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
a formaigazítás |
||
| 20. sor: | 20. sor: | ||
}} |
}} |
||
A '''sIG 33'''-as ( |
A '''sIG 33'''-as ('''s'''chwere '''I'''nfanterie'''g'''eschütz) egy a [[második világháború]]ban a [[náci Németország]] által gyártott és alkalmazott nehéz gyalogsági ágyú. Az 1933-tól gyártásba került lövegből, a második világháború ideje alatt, közel négyezer darab épült. A német Wehrmacht gyorsan mozgó, gépesített alakulatok áttörésére épülő stratégiája szükségessé tette egy olyan harcjármű megalkotását, amely lépést tudott tartani a gépesített gyalogsággal, tűztámogatást biztosítva azok harcához. A rögtönzés eredményeként született sIG 33-as löveggel felszerelt harcjárművet, a köznyelvben szintén sIG 33-ként emlegették, hivatalos megnevezése azonban az alváztól függően '''sIG 33 I (Sf)''', '''sIG 33 II (Sf)''' vagy '''[[Sf 38(t) ausf K]] „Bison”/„Grille”''' volt (az Sf a német Selbstfahrlafette=önjáró löveg, kifejezésre utal). A rögtönzött harcjármű sikere inspirálta a későbbi '''Sturm-Infanteriegeschütz 33B''', illetve a kiforrottabb [[Wespe]] és [[Hummel (tüzérség)|Hummel]] harcjáművek kifejlesztését, amelyek beépített lövege azonban már nem a sIG 33 volt. A sIG 33 néven emlegetett önjáró lövegek legelterjedtebb változata a [[Panzer I]] alvázára épült. |
||
== Tervezés == |
== Tervezés == |
||
A lap 2009. június 19., 19:10-kori változata
A sIG 33-as (schwere Infanteriegeschütz) egy a második világháborúban a náci Németország által gyártott és alkalmazott nehéz gyalogsági ágyú. Az 1933-tól gyártásba került lövegből, a második világháború ideje alatt, közel négyezer darab épült. A német Wehrmacht gyorsan mozgó, gépesített alakulatok áttörésére épülő stratégiája szükségessé tette egy olyan harcjármű megalkotását, amely lépést tudott tartani a gépesített gyalogsággal, tűztámogatást biztosítva azok harcához. A rögtönzés eredményeként született sIG 33-as löveggel felszerelt harcjárművet, a köznyelvben szintén sIG 33-ként emlegették, hivatalos megnevezése azonban az alváztól függően sIG 33 I (Sf), sIG 33 II (Sf) vagy Sf 38(t) ausf K „Bison”/„Grille” volt (az Sf a német Selbstfahrlafette=önjáró löveg, kifejezésre utal). A rögtönzött harcjármű sikere inspirálta a későbbi Sturm-Infanteriegeschütz 33B, illetve a kiforrottabb Wespe és Hummel harcjáművek kifejlesztését, amelyek beépített lövege azonban már nem a sIG 33 volt. A sIG 33 néven emlegetett önjáró lövegek legelterjedtebb változata a Panzer I alvázára épült.
Tervezés
A páncélozott gyalogság közvetlen tűztámogatása céljából a 150 mm-es sIG 33-as L/12-es löveget építették a Panzer I Ausf B vázára. Az így létre hozott önjáró lövésztámogató löveg követni tudta a lövészcsapatokat a csatában.
Az átalakítást az Alkett hajtotta végre Berlin Spandau városrészében lévő üzemében. A Panzer I-es tornyát és felépítményét eltávolították, és a helyére nagy, doboz alakú lövegtornyot tettek, mely felül és hátul nyitott volt.
A sIG 33-as az első a hasonló II. világháborús német fegyverek közül, melyeknél eredetileg vontatott löveget szereltek harckocsi vázra. Az első változatból összesen 38 darab készült.
A sIG 33-as ágyút 12,5°-kal lehetett balra és jobbra forgatni irányzáskor, és -4°-tól 75°-ig lehetett az emelkedési szöget állítani. A kiváló fegyver egészen a háború végéig rendszerben maradt.
A háborúban
A sIG 33-asokkal a 701.-706. nehéz lövésztámogató ágyús ütegeket szerelték fel, melyeket a hat páncéloshadosztály között osztottak el a Hollandia és Franciaország elleni hadjárat idején 1940 májusában és júniusában. Habár a magas, nyitott felépítmény elég sebezhetőnek bizonyult, a csapatparancsnokok nagyra értékelték a lövegek által nyújtott hatékony tűztámogatást, amely gyakran ütközetet eldöntő tényezőnek bizonyult. Bár a korszerűbb típusok érkezése és az elhasználódás miatt a bevethető sIG-ek száma gyorsan csökkent, 1943-ban még jó néhány harcolt az 5. páncéloshadosztály kötelékében a keleti fronton.
Forrás
- Steve Crawford: Harckocsik a II. világháborúban.
- George Forty: Tankok világenciklopédiája (Atheneum 2000, Bp. 2006)
