„Trasimenus-tavi csata” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
a Jegyzetek |
a →Előzményei: kieg. |
||
| 5. sor: | 5. sor: | ||
==Előzményei== |
==Előzményei== |
||
A rómaiak, meglepve és megriadva [[Tiberius Sempronius Longus]] veresége miatt a [[Trebiai csata|trebiai csatábanl, azonnal hozzáláttak az előkészületeknek, hogy elhárítsák az északról érkező új fenyegetést. SAempronius vissaatért Rómába és a Szenátus a [[Kr. e. 217]]. évben új consulokat választott: [[Gnaeus Servilius Geminus]]t és [[Gaius Flaminius]]t. Utóbbit alig neveztek ki, máris az fenyegette, hogy leváltják, mert úgy hagyta el Rómát, hogy nem végezte el a consullá választottak számára kötelező rituálét..<ref>[[Livius]], ''[[Ab Urbe condita]]'', XXI.64</ref> A Szenátus azzal bízta meg Serviliust, hogy vegye át a [[Publius Cornelius Scipio]] vezette sereg fővezéri tisztjét. Flaminius Sempronius serege maradékának a vezérségét kapta. A trebiai veszteségek pótlására felállítottak négy új légiót is. Az új erőkt megosztottak a két consul közt.<ref>Livius, ''Ab Urbe condita'',21.63</ref> A trebiai és [[Ticinusi csata|ticinusi csaták]] utani helyzetben Flaminius serege dél elé fordult, hogy Róma közelében készítse elő a védekezést. Hannibal azonnal követte, csakhogy ő gyorsabban haladt a római seregnél Róma felé és hamarosan meg is előzte őket. Flaminiusnak gyorsítania kellett a menetet és csatára bírni Hannibalt, mielőtt az eléri Rómát |
A rómaiak, meglepve és megriadva [[Tiberius Sempronius Longus]] veresége miatt a [[Trebiai csata|trebiai csatábanl, azonnal hozzáláttak az előkészületeknek, hogy elhárítsák az északról érkező új fenyegetést. SAempronius vissaatért Rómába és a Szenátus a [[Kr. e. 217]]. évben új consulokat választott: [[Gnaeus Servilius Geminus]]t és [[Gaius Flaminius]]t. Utóbbit alig neveztek ki, máris az fenyegette, hogy leváltják, mert úgy hagyta el Rómát, hogy nem végezte el a consullá választottak számára kötelező rituálét..<ref>[[Livius]], ''[[Ab Urbe condita]]'', XXI.64</ref> A Szenátus azzal bízta meg Serviliust, hogy vegye át a [[Publius Cornelius Scipio]] vezette sereg fővezéri tisztjét. Flaminius Sempronius serege maradékának a vezérségét kapta. A trebiai veszteségek pótlására felállítottak négy új légiót is. Az új erőkt megosztottak a két consul közt.<ref>Livius, ''Ab Urbe condita'',21.63</ref> A trebiai és [[Ticinusi csata|ticinusi csaták]] utani helyzetben Flaminius serege dél elé fordult, hogy Róma közelében készítse elő a védekezést. Hannibal azonnal követte, csakhogy ő gyorsabban haladt a római seregnél Róma felé és hamarosan meg is előzte őket. Flaminiusnak gyorsítania kellett a menetet és csatára bírni Hannibalt, mielőtt az eléri Rómát. |
||
Eközben arra várt, hogy egy Servilius vezette másik sereg csatlakozzon hozzá. De mielőtt ez megtörténhetett volna, Hannibal nyílt csatára kényszerítette, azt a területet pusztítva, amelynek a megvédésével Flaminiust megbízták. [[Polübiusz]] szerint ''„amint (Hannibal) elhagyta Faesulae környékét, és a római táboron valamivel túl lerohanta a vidéket, Flaminius izgatottá vált és felbőszítette, hogy az ellenség semmibe veszi: és ahogy a vidék pusztítása folyt, és minden irányban a felszálló füstből lathatóvá vált a rombolás, már nem maradt türelme, hogy elviselje a látványt.”''."<ref>[[Polybius]], ''[[The Histories (Polybius)|The Histories]]'', 3.82; Ld. még Livius, ''Ab Urbe condita'', 22.3.</ref> |
|||
Hannibal azon fáradozott, hogy aláássa Róma szövetségeseinek hűségét, megmutatva, hogy a Köztársaságának nem áll hatalmában megvédeni őket. Flaminius ekkor még táborában maradt [[Arezzo|Arretium]]nál. Miután nem tudta Flaminiust csatába vonni, Hannibal ellenfele balszárnya felől elvágta a rómaiakat a fővárostól. Flaminius mégis a táborban tartotta seregét. Hannibal erre [[Apulia]] felé vette az irányt, abban a reményben, hogy Flaminius követi és egy magaválasztotta helyen felveszi vele a harcot.<ref> Polybius, ''The Histories'', 3.81-83; Livy, ''Ab Urbe condita'', 22.4.</ref> |
|||
==A csata== |
==A csata== |
||
A lap 2009. június 7., 23:23-kori változata
A trasimenus-tavi csata (Kr. e. 217. június 24., a Julianus-naptár szerint áprilisban) a Római Köztársaság seregeinek nagy vereségét hozó ütközet volta második pun háború során. A csatában Hannibal karthágói hadvezér aratott győzelmet Gaius Flaminius consul ellen a mai közép-olaszországi Umbria tartományban, a Trasimenus-tónál.
A csatában két egyenlő erejű, mintegy 40 ezer katonából álló sereg csapott össze és a hadtörténetben mintaszerűnek tekintett, elrejtett állásokból végrehajtott támadással Hannibal csapatai katasztrofális vereséget mértek a rómaiakra. Miközben a karthágóiak veszteségei kicsik voltak, a római sereg egésze odaveszett.
Előzményei
A rómaiak, meglepve és megriadva Tiberius Sempronius Longus veresége miatt a [[Trebiai csata|trebiai csatábanl, azonnal hozzáláttak az előkészületeknek, hogy elhárítsák az északról érkező új fenyegetést. SAempronius vissaatért Rómába és a Szenátus a Kr. e. 217. évben új consulokat választott: Gnaeus Servilius Geminust és Gaius Flaminiust. Utóbbit alig neveztek ki, máris az fenyegette, hogy leváltják, mert úgy hagyta el Rómát, hogy nem végezte el a consullá választottak számára kötelező rituálét..[1] A Szenátus azzal bízta meg Serviliust, hogy vegye át a Publius Cornelius Scipio vezette sereg fővezéri tisztjét. Flaminius Sempronius serege maradékának a vezérségét kapta. A trebiai veszteségek pótlására felállítottak négy új légiót is. Az új erőkt megosztottak a két consul közt.[2] A trebiai és ticinusi csaták utani helyzetben Flaminius serege dél elé fordult, hogy Róma közelében készítse elő a védekezést. Hannibal azonnal követte, csakhogy ő gyorsabban haladt a római seregnél Róma felé és hamarosan meg is előzte őket. Flaminiusnak gyorsítania kellett a menetet és csatára bírni Hannibalt, mielőtt az eléri Rómát.
Eközben arra várt, hogy egy Servilius vezette másik sereg csatlakozzon hozzá. De mielőtt ez megtörténhetett volna, Hannibal nyílt csatára kényszerítette, azt a területet pusztítva, amelynek a megvédésével Flaminiust megbízták. Polübiusz szerint „amint (Hannibal) elhagyta Faesulae környékét, és a római táboron valamivel túl lerohanta a vidéket, Flaminius izgatottá vált és felbőszítette, hogy az ellenség semmibe veszi: és ahogy a vidék pusztítása folyt, és minden irányban a felszálló füstből lathatóvá vált a rombolás, már nem maradt türelme, hogy elviselje a látványt.”."[3]
Hannibal azon fáradozott, hogy aláássa Róma szövetségeseinek hűségét, megmutatva, hogy a Köztársaságának nem áll hatalmában megvédeni őket. Flaminius ekkor még táborában maradt Arretiumnál. Miután nem tudta Flaminiust csatába vonni, Hannibal ellenfele balszárnya felől elvágta a rómaiakat a fővárostól. Flaminius mégis a táborban tartotta seregét. Hannibal erre Apulia felé vette az irányt, abban a reményben, hogy Flaminius követi és egy magaválasztotta helyen felveszi vele a harcot.[4]
A csata
Taktikai fejlemények
A csat eseményei
Utóélete
Jegyzetek
- ↑ Livius, Ab Urbe condita, XXI.64
- ↑ Livius, Ab Urbe condita,21.63
- ↑ Polybius, The Histories, 3.82; Ld. még Livius, Ab Urbe condita, 22.3.
- ↑ Polybius, The Histories, 3.81-83; Livy, Ab Urbe condita, 22.4.
