„Terror” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
a +más sablon |
|||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
[[Fájl:Budapest-Terror Museum.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|A [[Terror Háza]] [[Budapest]]en]] |
[[Fájl:Budapest-Terror Museum.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|A [[Terror Háza]] [[Budapest]]en]] |
||
{{más|terrorizmus}} |
|||
| ⚫ | A '''terror''' a nyílt [[erőszak]] alkalmazása rémület, rettegés kiváltása céljából. A terrorizális, félelemkeltésnek vagy elrettentésnek vannak racionális indíttatásai, de az oka lehet [[elmebaj]], vagy a gyermekkorban magatartási rendellenesség, amelynek hátterében erős [[szorongás]] vagy [[kisebbrendűségi érzés]] áll. |
||
| ⚫ | A '''terror''' a nyílt [[erőszak]] alkalmazása rémület, rettegés kiváltása céljából. A terrorizális, félelemkeltésnek vagy elrettentésnek vannak racionális indíttatásai, de az oka lehet [[elmebaj]], vagy a gyermekkorban magatartási rendellenesség, amelynek hátterében erős [[szorongás]] vagy [[kisebbrendűségi érzés]] áll. |
||
A [[terrorizmus]] a terror rendszeres alkalmazása, a félelem terjesztése erőszakos akciók által, különösen politikai célok elérése érdekében. A terrorista erőszakos cselekedetei révén félelmet keltő személy. Rendszerint csoportokba, szervezetbe tömörülnek, de előfordulnak magányos terroristák is, akik többnyire elmebetegnek számítanak. Híres terrorista szervezetek a [[Vörös Hadsereg Frakció]], a [[Vörös Brigádok]], az [[al-Káida]] és az [[Irgun]]. |
|||
Az államilag szervezett, intézményes terror, illetve a katonai terror a megfélemlítés rendszere és légköre, mint politikai eszköz (például a [[vörösterror]] vagy a [[fehérterror]]). |
Az államilag szervezett, intézményes terror, illetve a katonai terror a megfélemlítés rendszere és légköre, mint politikai eszköz (például a [[vörösterror]] vagy a [[fehérterror]]). |
||
A lap 2009. június 4., 21:20-kori változata
A terror a nyílt erőszak alkalmazása rémület, rettegés kiváltása céljából. A terrorizális, félelemkeltésnek vagy elrettentésnek vannak racionális indíttatásai, de az oka lehet elmebaj, vagy a gyermekkorban magatartási rendellenesség, amelynek hátterében erős szorongás vagy kisebbrendűségi érzés áll.
Az államilag szervezett, intézményes terror, illetve a katonai terror a megfélemlítés rendszere és légköre, mint politikai eszköz (például a vörösterror vagy a fehérterror).
Nevezetes példák a történelemből
A francia forradalom két szakasza
Az első terror (1792. augusztus 10. és szeptember 20. között) a királyság bukása és a köztársaság létrejötte közötti időszakban alakult ki. Okai a poroszokkal szemben elszenvedett első vereségek, és megjelenési formái elsősorban a szeptemberi mészárlások voltak. A második terror (1793. szeptember 5. és 1794. július 28. között) az "arisztokraták összeesküvése" ellen irányult: politikai (a gyanúsak elleni törvény), gazdasági (maximum), katonai (Houchard és Custine kivégzése) és vallási (a kereszténység elhagyásának hulláma) megnyilvánulásai voltak. Hatására eltávolították a girondistákat, és a Forradalmi Törvényszék elé juttatták a gyanúsnak nyilvánított személyek ezreit, közülük sokakat guillotine alá küldtek.
A terror nevében, amely ekkor még a demokrácia és az "erény" eszméihez szorosan kapcsolódott[1], a köztársasági "erély" biztosítékaként szabadult meg Robespierre a hébertistáktól, majd Danton híveitől (1794. március-április), és három hónapra bevezette a szükségtörvényhozást, amelyet néha a nagy terrornak is neveznek.
| „ | A terror nem más, mint gyors, szigorú és hajthatatlan igazságtétel, ezért tehát voltaképpen az erény megnyilvánulása. | ” |
– Maximilien Robespierre | ||
| „ | ...az erény, amely nélkül a terror végzetessé válik, s a terror, amely nélkül az erény tehetelen. | ” |
– Maximilien Robespierre | ||
Sztálini „nagy terror”
A Szovjetunióban 1937-38 közötti úgynevezett „nagy terror” időszakában Sztálin és az akkori belügyi népbiztos, Jezsov vezetésével államilag üldözték az kommunista párt ellenségeit. A volt kulákok, volt szovjetellenes pártok tagjai, volt cári hivatalnokok mellett a külföldi rokonsággal vagy ismerősökkel rendelkezők voltak a leggyanúsabbak. A terror kiterjedt a hadsereg és a nagyvállalatok vezetőire is, és a végül már a párton belül is állandósultak a leszámolások. Körülbelül 800 000 áldozatot követelt.
Magyarországi példák
Vörösterror és fehérterror
Nyilas terror
Kommunista diktatúra
Rákosi Mátyás szovjet minta alapján, a belső ellenséggel való leszámolás címén kezdte meg a leszámolását. A nevével jelképezett korszakban az emberi jogok súlyos sérelmet szenvedtek. A koncepciós perekben kivégzettek száma száz és kétszáz fő közé tehető. További szászezreket börtönöztek be, telepítettek ki, vagy egyéb büntetéssel súlytottak.
A korszak jellemzője volt (szintén sztálini mintára) a koncepciós perek. A leghiresebb a Rajk-per, illetve a Tábornokok pere.
Irodalom, jegyzetek, forrás
Lásd még
Jegyzetek
- ↑ Bruce Hoffman: A terrorizmus belülről (tanulmány); A terrorizmus anatómiája 45.o.
Forrás
szerk.: Tálas Péter: A terrorizmus anatómiája. Zrínyi Kiadó. ISBN 9633274125 (2006)
|
Ez a társadalomtudományi tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |