Bordány

Bordány
Bordány címere Bordány címere Bordány zászlaja
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Dél-Alföld
Vármegye	Csongrád
Kistérség	Mórahalmi
Jogállás	község
Irányítószám	6795
Körzethívószám	62
Testvértelepülései	Lista Detta Csóka Hódegyháza
Népesség
Teljes népesség	3224 fő (2023. jan. 1.)
Népsűrűség	87 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	36,48 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 19′, k. h. 19° 55′46.316666666667, 19.916666666667
Bordány Pozíció Csongrád-Csanád vármegye térképén
Bordány weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Bordány témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Bordány község Csongrád megyében, a Mórahalmi kistérségben, Szegedtől 20 kilométerre terül el. Területén már a XVIII. század utolsó negyedében gazdálkodtak. Az 1850-es évek elején egy dorozsmai család -Dudás István és felesége Czékus Franciska- fél hold földet ajánlott föl templomépítésre és piactérnek. Ezen a darab földön épült fel a kápolna, amely körül hamarosan kialakult a település magja. A kis kápolnát 1882-ben közadakozásból megnagyobbították, majd az akkorra megrongálódott, Szent István tiszteletére felszentelt kápolna helyére 1907-1910 között templomot építettek. A templomszentelést követően (1910. április 24.) a Dudáskápolna tanyaközpontot Kistemplomtanyának nevezték el. 1930-ban itt 302 ember élt. 1950-ben Kistemplomtanya önálló közigazgatású községgé vált, és legnagyobb dűlőjéről Bordánynak nevezték el. Nemzetközi hírnevet ad a településnek, hogy Dienes István régész 1955-ben itt tárta fel a híres "bordányi honfoglaló magyar asszony lószerszám-garnitúráját", ami a leggazdagabb ilyen tárgyú lelet. A Községben, és a hozzá szorosan kapcsolódó tanyavilágban közel 3200 ember él jelenleg. A község földjének reménybeli kincse a kőolaj és földgáz, amelynek feltárása folyamatban van. A lakosság megélhetésének fő forrása a mezőgazdaság. A felhalmozott tapasztalatoknak, a termelési kultúrának és a helyi homokvilági klímának köszönhetően olyan jellegzetes íz-világú zöldség- és gyümölcsféléket termesztenek eredményesen, amelyek országosan is ismertek, keresettek. A kiterjedt tanyavilág ellenére a falu teljes belterületi víz, gáz, elektromos és telefon közművel rendelkezik. A 20 tantermes iskola, tornaterem, korszerű óvoda, a négy orvosi rendelő mind-mind az itt élők életminőségét javítja. A település egésze majdnem 100 százalékban kiépített portalanított úthálózattal, kiépült bevásárlóközponttal, köztéri alkotásokat magába foglaló esztétikus terekkel rendelkezik.

Fekvése

Bordány Csongrád megyében, Szegedtől 21 kilométerre, a Szegedet Kiskunhalassal összekötő út mentén, az út 15-17 km szelvényei között az út két oldalán alakult ki. Szomszédos települések: Domaszék, Forráskút, Kiskundorozsma, Üllés, Zákányszék és Zsombó arányos távolságban helyezkednek el. A települést körülölelő dűlőkben a napfény, a talpat melengető lágy homok, a Lapéta-tó környéki élővilág, a mezőgazdaságból élő családok sokszor múltat idéző tanyái, földecskéi mind-mind egy-egy gyöngyszemei a környéknek. A település gyalog, kerékpárral, autóval, és autóbusszal is könnyedén megközelíthető.

Története

Bordány területe már a legrégebbi korokban lakott volt. A rómaiak idején szarmaták lakták, akik Szegedtől - Dunáig tartó településeikről élénk kereskedelmet folytattak Pannónia lakóival. A Római Birodalom felbomlása után gepidák telepedtek le (454-567/568-ig). A Bordány - Mező - dűlőről, a Kunhalomról előkerült, jellegzetes formájú és díszítésű edénytöredékek gepida településekről, vagy síremlékekből származnak. Itt gepida településnyomokat találtak a régészek, majd az avarok után érkeztek honfoglaló eleink. Ebből a korból származik az egyik legértékesebb és leggazdagabb honfoglaló magyar lószerszám garnitúra, amelyet 1955-ben Szilágyi Vilmos szőlőbirtokán Dienes István szegedi régész tárt fel. Egy 55-60 évesen elhuny, magyar nemzetségfő feleségét rejtette a magányos női sir. A gazdagon díszített ruházat (veretes öv), sok ékszer (kar-, láb és nyakperecek, hajfonatdíszek) lovas temetkezés (ló csontok) gazdagon díszített lószerszám és ezüstből készült, gazdagon aranyozott, palmetta díszes edények jellemzik, a feltárt le letet. Az első "szállásokat" tehát először honfoglaló őseink hozták itt létre.

A honfoglalást követően a magyarok lakta Duna-Tisza közi ősi települést ("szállást") az ősrégi halásztanya helyén a tatárjárás pusztítását követően, az 1240-es években kunokkal telepítették be. A törökdúlás után a területet 1702-ben a Német Lovagrend vásárolta meg I. Lipót császártól, majd Orczy István a jászkun területek főkapitányi adminisztrátora a területet benépesítette: 1718-ban kun községből lakosokat küldött a dorozsmai határban, 1719. Nyarán jász családokat hozatott Jászfényszaruból és Jászapátiból, majd Nógrád és heves megyéből palóc családok is érkeztek. Az újratelepített Dorozsma község a szabad jászkun területhez tartozott. A Német Lovagrend birtokolta a földet, - amelynek csak bérlője volt a lakosság- s az 1745. Évi megváltással (Rademptió) újra szabaddá vált, az ősi föld, tulajdonukba került. A lakosság megszabadult a jobbágysors súlyos kötöttségeitől. Az 1700-as évek elején a község zárt belterülete 350kh-on fekszik, amelyhez 3043 kh-on fekvő szántóterület csatlakozik.

Az életet azonban nem lehetett megállítani, évről-évre több és több községi lakos húzódott ki a megélhetést biztosító tanyára.

Ez a folyamat az 1800-as évek elején kezdődött és az 1800-évek végén, a századforduló tájékon erősödött fel ebben a térségben.

Szegedről kiinduló és Dorozsmát Halassal összekötő főútvonal mentén a fenti szükségszerűségből és körülmények folytán alakult ki Dorozsma községtől 13,4 km-re Kistemplomtanya-központ, amely a további három tanyaközpont (Árpádközpont, Zsombóközpont és Forráskút) közül a legrégebbi és legjobban fejlett volt. Tulajdonképpen az 1850-es évek elejétől - a tanyaközpontgóc kialakulásától számíthatjuk Bordány község történetét.

A település történetében fordulópontot jelentett a jelenlegi templom és lelkészlakás felépítése, helyi lelkészség létesítése.

Az új templom alapkövét 1907. április havában tették le és 1909-ben, Szt. István napján a torony gömbjét és keresztjét Sztriha Kálmán káplán szentelte fel. Az új templom felszentelésére 1910. április 24-én került sor, Szent István király tiszteletére. Ettől fogva a községi Előjáróság a "Dudáskápolna" elnevezést megszüntette és "Kistemplomtanya-központ" lett a település hivatalos neve.

A központ rohamosan fejlődött. Kedden és pénteken, de különösen kedden - amikor állatfelhajtás is volt- olyan piacai voltak, hogy a belterületi piac eltörpült mellette, és sokszor az országos vásár méreteivel is vetekedett.

Bővül az iskolai (négy tanerős9 és az egészségügyi ellátás (zöldkereszt, védőnő). Artézi kút látja el a települést ivóvízzel. Két gőzmalom és olajsajtoló épül és kezdte meg működését, egyre bővül a letelepedő kereskedők, kisiparosok száma. Az önálló községgé alakulást megelőző évtizedekben a tanyaközponton a közigazgatási teendőket az anyaközség látta el az alábbi formában: 1850-től 1934-ig az anyaközség képviselőtestülete és előjárósága, 1935-től 1946-ig a külterületi képviselet, 1947-től 1949-ig a közigazgatási kirendeltség.

1945 után Kistemplomtanya-központ önállósulási törekvéseinek újabb állomását jelentette, hogy az anyaközség 1947. július 1-el kirendeltséget létesített a településen. A kirendeltség lényeges hatáskörű közigazgatási feladatokat látott el a tanyaközpont területén.

A kirendeltség nem csak saját területére, hanem Forráskút és Zsombó központ területére kiterjedő hatállyal intézte a közellátás ügyeit.

Az önálló közigazgatási községgé alakulás előkészítése a 3.690/1949(86) Korm. számú rendelettel vette kezdetét, amelynek felhatalmazása alapján a belügyminiszter a Kiskundorozsma községhez tartozó Kistemplomtanya külterületi lakott hely és környékének önálló nagyközséggé alakulását elrendelte. Így a korábbi terv (1948), hogy Üllés el akart szakadni az anyaközségtől és közigazgatási szempontból Kistemplomtanyát is magához akarta kapcsolni, nem valósult meg.

Az új község nevének kialakításakor két álláspont jelentkezett. A lakosság kérése a Kistemplomtanya központ alapján a Kistemplomtanya elnevezés volt, mivel így ment át a köztudatba. A másik a Bordány elnevezés, amely a község leghosszabb és legsűrűbben lakott dűlője volt. Egyébként a szállásrendszer kialakulása idején, a levéltári források szerint 1747-ben jelent meg először a BORDÁN elnevezés, amely eredetileg valószínűleg személynevet jelentett, 1862-ben Bordány már dűlőnévként szerepelt. Végül is a Bordány elnevezés maradt. A belügyminiszter 1950. február 5-én kelt rendeletével Kistemplomtanya végleges nevét "Bordány" névben állapította meg, és 1950. július 1-től ez lett a hivatalos neve.

A tanyaközség ezzel fölvette az ősi Bordány nevet. Az önálló községgé alakulást 1950. augusztus 9-én még az 1947-1950. novembere között működő, 25 tagból álló községtanács mondta ki. Területe 6341 kataszteri hold.

Az új község földrajzi elhelyezkedése kedvező. A Szegedet Kiskunhalassal összekötő műút mentén, Szegedtől 21 km-re az út 15-17km szelvényei között az út két oldalán alakult ki a település, amely jó összeköttetést biztosított minden irányban. Szomszédos települések: Domaszék, Forráskút, Kiskundorozsma, Üllés, Zákányszék és Zsombó arányos távolságban helyezkednek el. Gazdaságilag a részét alkotó Bordány, Mező, Seregélyes és Béke dűlők határterülete a központtól ideálisnak nevezhető 4-6 km-re fekszenek a község központjától, így rövid idő alatt elérhetők. Külterületi központja ezért később sem alakult ki.

Turizmus, látnivalók

Bordány mellett halad el az Alföldi kék túra útvonala, a falu környékén remek vadászati lehetőség adódik. Látnivalók: nemzetközileg híres veteránautó gyűjtemény, 1909-ben épült római katolikus templom, Bánvölgyi László által készített egész alakos Szt. István szobor, Zászlótartó, II. világháborús emlékmű. A helyi falusi turizmusban rejlő lehetőségek kiaknázásra várnak, egy ifjúsági szálláshely kialakítása folyamatban van.

Civil szervezetek

Berkenye Népdalkör; Bordányi Gyermek- és Ifjúsági Önkormányzat; Bordányi Ifjúsági Klub Egyesület; Bordányi Polgárőr Csoport; Bordányi Római Katolikus Egyházközség; Bordányi Szövetkezeti Sportkör; Borostyán Népdalkör; Kulturális és Szabadidős Egyesület; MTTSZ Bordányi Klubja; Nefelejcs Nyugdíjas Klub; Önkéntes Tűzoltó Egyesület; Vöröskereszt helyi alapszervezete

Helyi média

• Bordányi Napló
• b.i.l.d. Hetilap

Külső hivatkozások

• Bordány honlapja
• A Bordányi Gyermek és Ifjúsági Önkormányzat honlapja
• A bordányi Kulturális és Szabadidős Egyesület honlapja
• Vendégváró