„Ostenburg-Moravek Gyula” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
| 3. sor: | 3. sor: | ||
==Életpályája== |
==Életpályája== |
||
A [[Tanácsköztársaság]] után az egyik hírhedt tiszti különítmény parancsnoka. Őrnagyi rangot ért el. Tiszti különítményének tagjai |
A [[Tanácsköztársaság]] után az egyik hírhedt tiszti különítmény parancsnoka. Őrnagyi rangot ért el. Tiszti különítményének tagjai ([[Kovarcz Emil]], [[Lehrer Árpád]], [[Megay László]], [[Soltész István]], [[Szakács Árpád]] és talán [[Baghy László]]) [[1920]]. [[február 17]]-én meggyilkolták [[Somogyi Béla|Somogyi Bélá]]t és [[Bacsó Béla]]t, a [[Népszava]] munkatársait, mintegy figyelmeztetve ezzel a Horthyval szembenálló politikai erőket. 1920. március 1-jén a kormányzó választáskor a csapatai biztosították a „rendet” a [[Nemzetgyűlés]]ben. 1921. augusztus 28-án ő tagadta meg [[Sopron]] kiürítését, ezzel lehetőséget teremtve arra, hogy a város végül Magyarország része maradhasson. A [[csendőr]]századainak köszönhetően jött létre a rövid életű [[Lajtabánság]]. A második királypuccs alkalmával (1921. okt. 20 – 23.) különítményével Sopronban állomásozott. [[IV. Károly]] királyhoz csatlakozott, aki Sopronban ezredessé nevezte ki. A „gárda vadászezred” elnevezést IV. Károly adományozta a csendőrzászlóaljnak [[1921]]. [[október 21]]-én. A [[budaörsi csata]] után rövid ideig fogságban volt, majd 1921. október 25-én amnesztiában részesült. Végül nyugdíjazták, különítményét a gárda vadászezredet feloszlatták. [[1932]]-ben [[Prónay Pál]]lal közös vezetés alatt létrehozta a [[Magyar Országos Fasiszta Párt]]ot. Ez a párt az akkori kormánypárt jobboldali ellenzékeként működött, majd beleolvadt egyéb párt-kezdeményekbe. |
||
1932-ben [[Prónay Pál]]lal közös vezetés alatt létrehozta a [[Magyar Országos Fascista Párt]]ot. Ez a párt az akkori kormánypárt jobboldali ellenzékeként működött, majd beleolvad egyéb párt-kezdeményekbe. |
|||
==Források== |
|||
==Külső hivatkozás== |
|||
* [http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC11371/11519.htm Életrajza] a Magyar Életrajzi Lexikonban |
|||
* Magyar Életrajzi Lexikon |
|||
* [http://w3.sopron.hu/nepszavazas1921/Snszikp.html Sopron.hu] |
* [http://w3.sopron.hu/nepszavazas1921/Snszikp.html Sopron.hu] (képek) |
||
[[Kategória:Magyar politikusok]] |
[[Kategória:Magyar politikusok]] |
||
A lap 2009. április 8., 19:54-kori változata
Ostenburg-Moravek Gyula, lovag (Marosvásárhely, 1884. december 2. – Budapest, 1944. január 13.) katonatiszt, politikus, csendőrparancsnok.
Életpályája
A Tanácsköztársaság után az egyik hírhedt tiszti különítmény parancsnoka. Őrnagyi rangot ért el. Tiszti különítményének tagjai (Kovarcz Emil, Lehrer Árpád, Megay László, Soltész István, Szakács Árpád és talán Baghy László) 1920. február 17-én meggyilkolták Somogyi Bélát és Bacsó Bélat, a Népszava munkatársait, mintegy figyelmeztetve ezzel a Horthyval szembenálló politikai erőket. 1920. március 1-jén a kormányzó választáskor a csapatai biztosították a „rendet” a Nemzetgyűlésben. 1921. augusztus 28-án ő tagadta meg Sopron kiürítését, ezzel lehetőséget teremtve arra, hogy a város végül Magyarország része maradhasson. A csendőrszázadainak köszönhetően jött létre a rövid életű Lajtabánság. A második királypuccs alkalmával (1921. okt. 20 – 23.) különítményével Sopronban állomásozott. IV. Károly királyhoz csatlakozott, aki Sopronban ezredessé nevezte ki. A „gárda vadászezred” elnevezést IV. Károly adományozta a csendőrzászlóaljnak 1921. október 21-én. A budaörsi csata után rövid ideig fogságban volt, majd 1921. október 25-én amnesztiában részesült. Végül nyugdíjazták, különítményét a gárda vadászezredet feloszlatták. 1932-ben Prónay Pállal közös vezetés alatt létrehozta a Magyar Országos Fasiszta Pártot. Ez a párt az akkori kormánypárt jobboldali ellenzékeként működött, majd beleolvadt egyéb párt-kezdeményekbe.