Frontember

A frontember a magyar zenei sajtóból elterjedt kifejezés zenekarok, együttesek azon tagjának megjelölésére, aki a színpad elején (at the front, innen a kifejezés) szerepel és az együttes tagjai közül a legnagyobb figyelmet kapja a sajtó és a közönség körében. Általában énekes, de lehet hangszeres szólista is.

Nem azonos a jelentése a zenekarvezetővel, még ha bizonyos együtteseknél a két poszt ugyanazt a személyt is jelentheti. Egy személy a frontembere és a vezetője Edda Műveknek (Pataky Attila) vagy a Skorpiónak (Frenreisz Károly) vagy a Hungáriának (Fenyő Miklós), ugyanakkor a más (volt) a frontember és a zenekarvezető Illés-együttesben (Szörényi Levente, illetve Illés Lajos), a Piramisban (Révész Sándor, Som Lajos) vagy a Karthagoban (Takáts Tamás, Szigeti Ferenc).

A zenei együttesek egy része nevében is kifejezésre juttatja a frontembert (például Herman's Hermits, Gerry and the Pacemakers), míg más együttesek arra törekednek, hogy tagjaik hasonló figyelmet kapjanak, tehát nem emelnek ki senkit frontemberként (például The Beatles). A frontember kiemelése esetenként konfliktusok forrása lehet az együttesen belül; gyakran előfordul, hogy az ilyen rivalizálás vesztesei kiválnak és önálló együttest alapítanak, ahol a frontemberi poziciót megszerzik.

A frontember lehet az együttes énekese (például Kurt Cobain a Nirvanából), a gitárosa (Pete Townshend a The Whoból), akár a dobosa is. Az is jellemző, hogy egy együttesen belül két nagyobb befolyású tag van, például Paul McCartney és John Lennon a Beatlesből, James Hetfield és Lars Ulrich a Metallicából vagy Bornai Tibor és Laár András a KFT-ből. Sajátos frontemberi szerepkör a P. Mobilban Schuster Lóránté: nem játszik hangszeren és nem énekel szólóban, hanem egyfajta show-man szerepét tölti be a színpadon.

A frontember halála - kvalitásuktól függetlenül - általában együttesük végét is jelenti. (például Freddie Mercury halála a Queen, Jim Morrison halála a Doors végét is jelentette.) Ugyanakor ennek ellentétére is van példa: az AC/DC nem oszlott fel énekesük, Bon Scott halála után, sőt, az új énekessel, Brian Johnsonnal érték el legnagyobb sikereiket. A Pink Floydnak az évek során több vezető egyénisége volt: 1965-től 1968-ig Syd Barrett, 1968-tól 1985-ig Roger Waters, 1985-től pedig David Gilmour. Bizonyos együtteseknél az új frontember érkezése stílusváltással és a teljes repertoár lecserélésével jár együtt, mint amikor a Bikininél Nagy Ferót D. Nagy Lajos váltotta.

Vannak úgynevezett supergroupok, ahol nincs kifejezett vezető szerep, nem kis mértékben a tagok önérzetének és már elért sikereinek köszönhetően (Cream, Traveling Wilburys). Sok esetben az ilyen formációk feloszlását az erőteljes személyiségek összeférhetetlensége okozza.

Ugyancsak nem szoktak frontemberként kiemelni egy-egy tagot az ún. fiúbandáknál (Backstreet Boys )és lánybandáknál (Spice Girls), mivel ezeknél az együtteseknél a koncepció többnyire az, hogy a hangszeres részeket a háttérben maradó közreműködő zenészek játsszák, a tagok pedig mind reflektorfényben legyenek, hasonló szerepkört betöltve (ének, tánc).

Az együttesen belül nem feltétlenül a frontember írja a legtöbb dalt, például az U2 tagjai csapatban dolgoztak a műveken, a Guns N' Rosesben pedig Izzy Stradlin volt a fő dalíró.

Ismert frontemberek

Külföldön

• H.P. Baxxter (Scooter)
• Jon Bon Jovi (Bon Jovi)
• Kurt Cobain (Nirvana)
• Keith Flint (The Prodigy)
• David Gahan (Depeche Mode)
• Bill Haley (Bill Haley & the Comets)
• Mick Jagger (The Rolling Stones)
• Ian „Lemmy” Kilmister (Motörhead)
• Klaus Meine (Scorpions)
• Jim Morrison (The Doors)
• Freddie Mercury (Queen)
• Ozzy Osbourne (Black Sabbath)
• Robert Plant (Led Zeppelin)
• Axl Rose (Guns N' Roses)
• Steven Tyler (Aerosmith)
• Bono Vox (U2)

Magyarországon

Abebe Dániel „Bebe” (Back II Black) Balázs Fecó (Korál) Bódi László „Cipő” (Republic) Czutor Zoltán (Nyers, Belmondo) D. Nagy Lajos (Rolls Frakció, Bikini) Deák Bill Gyula (Hobo Blues Band, Bill és a Box Company, Deák Bill Blues Band) Demjén Ferenc (Bergendy, V' Moto-Rock) Dolly (Dolly Roll) Fenyő Miklós (Hungária) Földes László „Hobo” (Hobo Blues Band) Frenreisz Károly (Skorpió) Ganxsta Zolee (Ganxsta Zolee és a Kartel) Geszti Péter (Rapülők, Jazz+Az) Horváth Charlie (Generál, Tátrai Band) Kalapács József (Pokolgép, Omen, Kalapács, Hard) Kóbor János (Omega) Kovács Ákos (Bonanza Banzai) Kowalsky (Black-Out, Kowalsky meg a Vega) Lovasi András (Kispál és a Borz) Lukács László (Tankcsapda) Meződy József (Apostol)

Nagy Feró (Beatrice, „Ős”-Bikini) Novák Péter (Kimnowak) Ördög Tibor „Csipa” (Hooligans) Paksi Endre (Ossian) Patkó Béla „Kiki” (Első Emelet) Pataky Attila (Edda Művek) Pély Barna (United) Pohl Mihály (Lord) Révész Sándor (Generál, Piramis) Rudán Joe (Rudán Joe's Coda, Pokolgép, P. Mobil) Schuster Lóránt (P. Mobil) Sipos F. Tamás (Exotic) Szikora Róbert (R-GO) Szörényi Levente (Illés-együttes, Fonográf) Takáts Tamás (Karthago, Takáts Tamás Dirty Blues Band) Tunyogi Péter (P. Mobil, Tunyogi Rock Band) Török Ádám (Mini) Varga Miklós (P. Box, Varga Miklós Band, Boxer) Vikidál Gyula (P. Mobil, Dinamit, P. Box, Boxer) Vincze Lilla (Napoleon Boulevard) Vörös István (Prognózis)