„A túró” változatai közötti eltérés

Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
25 bájt hozzáadva ,  11 évvel ezelőtt
nincs szerkesztési összefoglaló
a
==Háttérinformációk==
===ROGOPAG===
''A túró'' eredetileg az ''Agymosás'' (1963) címmel bemutatott, négy epizódból álló összeállítás számára készült. A [[szkeccsfilm]] ötlete [[1962 a filmművészetben|1962]] februárjában született meg Roberto Amoroso [[filmproducer|producer]] fejében. A műfaj akkoriban kezdett divatba jönni, és Amoroso úgy gondolta, érdemes lenne a „[[szerzői film]]” néhány jelentős alakját felkérnie, hogy forgassanak egy-egy rövidfilmet ''Az élet szép'' címmel tervezett összeállítás számára. 3 hónappal később az egyik felkért rendező, Pier Paolo Pasolini megmutatta neki ''A túró'' című filmnovellát. Amoroso csak beleolvasott, és az volt a véleménye, hogy a szöveg „a közerkölcsöt és az egész közönséget sértő arcátlanságok halmazát tartalmazza”. A nézeteltérés nyilvánosságra került, a ''Lo Specchio'' című újság egyenesen megdicsérte Amorosót, amiért „nem áldoz milliókat arra, hogy Pasolini újabb támadást intézzen az Egyház, az olasz polgárság, a kapitalisták, az angyalok és a szentek ellen”. Amoroso októberben szerződésszegés miatt pert indított, 60 millió [[olasz líra |líra]] kártérítést követelt. Az ügy [[Alfredo Bini]] színrelépésévelszínre lépésével vett kedvező fordulatot. Bini volt Pasolini első két filmjének a producere, aki a botrányok ellenére is hitt a művész tehetségében. Az új producer átvette a produkciót, megtartotta az eredetileg felkért rendezőket is, sőt ő javasolta, hogy az alkotók vezetékneveinek (ROssellini, GOdard, PAsolini, Gregoretti) kezdőbetűiből alkossák meg a film címét.<ref>''Filmvilág'' 2000/3, 45. oldal</ref>
 
===Szakralitás és profánság===
 
===Támadás és önirónia===
''A túró'' egyik kulcsjelenete, amikor egy Pedoti nevű újságíró meginterjúvolja a filmbeli rendezőt, akit [[Orson Welles]] alakít. A firkász arról kérdezi a direktort, hogy miről szól új filmje. A művész válasza: mély, belső, ősi katolicizmusomról. Elmondja azt is, hogy szerinte az olasz társadalom a leganalfabétább nép, a legtudatlanabb polgárság [[Európa|Európában]]. A halálra vonatkozó kérdésre azt feleli, hogy [[marxizmus|marxistaként]] nem foglalkozik vele. Amikor az újságíró véleményt kér tőle [[Federico Fellini|Felliniről]], a rendező így értékeli világhírű kollégáját: „Ő táncol”. Ezután egy versrészletet olvas fel a ''Mamma Róma'' nyomtatott változatából. Orson Welles figurájával Pasolini lényegében ironikus önportrét alkotott saját magáról, ám a közönség az iróniát vette észre a legkevésbé. A katolikusok felháborodtak azon, hogy a magát marxistának tartó művész „mély, belső, ősi katolicizmusáról” beszél, míg az ortodox marxisták kikérték maguknak azt a „botrányos” állítást, hogy az ő [[ideológia|ideológiájuknak]] nincsen spirituális tartalma, és nincs mondanivalója az emberi lét múlandóságáról. Egyáltalán, honnan veszi magának a bátorságot egy [[baloldal]]i és [[homoszexualitás|homoszexuális]] művész – e kategóriákkal sokak szerint az [[ateizmus]] is automatikusan együttjáregyütt jár –, hogy szentségről és megváltásról beszéljen, megsértse az olasz átlagembereket, s azt követelje, hogy a keresztény vallás váltsa be a [[hit]] ígéretét?
 
===Fellini és Pasolini===
* [http://www.pasolini.net/cinema_ricotta.htm Olasz nyelven Pasolini filmjéről]
 
{{DEFAULTSORT:A turo}}
[[en:La ricotta]]
[[fr:La Ricotta]]
[[it:La ricotta]]
 
[[Kategória:1963 filmjei]]
[[Kategória:Pasolini-filmek]]
[[Kategória:Filmvígjátékok]]
[[Kategória:Fekete-fehér filmek]]
 
[[en:La ricotta]]
[[fr:La Ricotta]]
[[it:La ricotta]]

Navigációs menü