II. Jazdagird szászánida király

II. Jazdagirt (?-?) V. Bahrám fia, a Szasszanida Birodalom királya 438-457 között.

Szerény és igazságos király volt, ám elnyomta a vallási kisebbségeket, főleg a kereszténységet. Uralkodása elején II. Jazdagirt létrehozott egy soknemzetiségű hadsereget, melyben még a szövetséges hinduk is harcoltak. Megtámadta a Keletrómai Birodalmat, mely erődítményeket épített perzsa területen, Carraehoz közel, hogy azokból katonai akciókat indítson. A perzsa támadás váratlanul érte a rómaiakat, akik, nem lévén túl sokan, nem nagy ellenállást fejtettek ki. így Jazdagirt sok római területet meg tudott szerezni. A bizánci császár, II. Teodosius, békét kért, elküldve tárgyalni vezérét Jazdagirt táborába. 441-ben mindkét fél megígérte, hogy nem épít erődítményeket a két birodalom határán. Jazdagirt jobb tárgyalási helyzetben volt, a keleti határon történt kidarita támadás miatt azonban nem tudott nagyobb eredményt elérni. A kidariták Parthiát és Jwarizmot támadták meg. Jazdagirt 443-ban Neiskabarban gyűjtötte össze seregét, és hosszú hadjáratba kezdett a kidariták ellen. Végül, jó pár csata után, legyőzte a kidaritákat és 450-ben az Oxus folyón túlra űzte őket. A hadjárat során Jazdagirt gyanakodni kezdett a seregében szolgáló keresztényekre, ezért száműzte őket a seregből, de még a közigazgatásból is. Ekkor ismét kezdetét vette a keresztények, s kisebb mértékben a zsidók üldözése. Hogy a zoroaszter vallást ismét meghonosítsa Arméniában, 451-ben Vartanantznál legyőzte a keresztény örmények lázadását. Ennek ellenére az örmények többsége keresztény maradt. Uralkodása utolsó éveiben újra szembeszállt a kidaritákkal, majd 457-ben meghalt.

Ez a szócikk részben vagy egészben az Imperio Sasánida című spanyol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.