„Galloitáliai nyelvek” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor: | 1. sor: | ||
[[Kép:Italy - Forms of Dialect.jpg|thumb|300px|'''Nyelvek és [[dialektus]]csoportok [[Olaszország]]ban''' |
[[Kép:Italy - Forms of Dialect.jpg|thumb|300px|'''Nyelvek és [[dialektus]]csoportok [[Olaszország]]ban''' |
||
{{jelmagyarázat|#BAC0BE|[[Szlovén nyelv]]}} {{jelmagyarázat|#567201|[[Friuli nyelv]] ([[Rétoromán dialektusok|rétoromán]])}} {{jelmagyarázat|#00C93F|[[Ladin nyelv]] (rétoromán)}} {{jelmagyarázat|#840028|[[Német nyelv]] (dél-tiroli nyelvjárás)}} {{jelmagyarázat|#D4FF4D|'''''[[Velencei nyelv]]'''''}} {{jelmagyarázat|#EEDC00|'''''Galloitáliai dialektusok'''''}} {{jelmagyarázat|#FE0000|[[Frankoprovanszál nyelv|Frankoprovanszál]]}} {{jelmagyarázat|#FF972A|[[Okcitán nyelv]]}} {{jelmagyarázat|#3889FF|Toszkán nyelvjárás}} {{jelmagyarázat|#FFADCB|Középolasz dialektusok}} {{jelmagyarázat|#DB99FA|Délolasz dialektusok}} {{jelmagyarázat|#8527AF|Szélső délolasz dialektusok}} {{jelmagyarázat|#977511|[[Szárd nyelv]]}} {{jelmagyarázat|#D7B23F|[[Korzikai nyelv]]változat}}]] |
{{jelmagyarázat|#BAC0BE|[[Szlovén nyelv]]}} {{jelmagyarázat|#567201|[[Friuli nyelv]] ([[Rétoromán dialektusok|rétoromán]])}} {{jelmagyarázat|#00C93F|[[Ladin nyelv]] (rétoromán)}} {{jelmagyarázat|#840028|[[Német nyelv]] (dél-tiroli nyelvjárás)}} {{jelmagyarázat|#D4FF4D|'''''[[Velencei nyelv]]'''''}} {{jelmagyarázat|#EEDC00|'''''Galloitáliai dialektusok'''''}} {{jelmagyarázat|#FE0000|[[Frankoprovanszál nyelv|Frankoprovanszál]]}} {{jelmagyarázat|#FF972A|[[Okcitán nyelv]]}} {{jelmagyarázat|#3889FF|Toszkán nyelvjárás}} {{jelmagyarázat|#FFADCB|Középolasz dialektusok}} {{jelmagyarázat|#DB99FA|Délolasz dialektusok}} {{jelmagyarázat|#8527AF|Szélső délolasz dialektusok}} {{jelmagyarázat|#977511|[[Szárd nyelv]]}} {{jelmagyarázat|#D7B23F|[[Korzikai nyelv]]változat}}]] |
||
A '''galloitáliai nyelvek''' – hagyományosan '''északolasz nyelv'''('''járások''') – a történelmi [[Gallia]] mai [[Olaszország]] északi részére eső területein ([[Latin nyelv|latinul]] ''Gallia Cisalpina)'' kialakult [[Újlatin nyelvek|újlatin]] [[dialektuskontinuum|nyelvjáráscsoport]], amelyek hangtani, nyelvtani tulajdonságaik alapján közelebbről a [[nyugati újlatin nyelvek]] [[Galloromán nyelvek|galloromán csoportjába]] tartoznak. A szóban forgó területeket a [[Ókori Róma|római]] hódítás előtt [[kelták]] lakták, így ezeknél a nyelvváltozatoknál a kelta [[szubsztrátum]] hatásával is kell számolni. A galloitáliai dialektusok és az irodalmi [[olasz nyelv]], illetve dél-itáliai dialektusok közötti választóvonalnak a [[La Spezia]]–[[Rimini]] városokat összekötő képzeletbeli egyenest lehet tekinteni: az ettől délre eső nyelvváltozatok (beleértve az irodalmi olaszt) összességében hagyományőrzőbbek, a tőle |
A '''galloitáliai nyelvek''' – hagyományosan '''északolasz nyelv'''('''járások''') – a történelmi [[Gallia]] mai [[Olaszország]] északi részére eső területein ([[Latin nyelv|latinul]] ''Gallia Cisalpina)'' kialakult [[Újlatin nyelvek|újlatin]] [[dialektuskontinuum|nyelvjáráscsoport]], amelyek hangtani, nyelvtani tulajdonságaik alapján közelebbről a [[nyugati újlatin nyelvek]] [[Galloromán nyelvek|galloromán csoportjába]] tartoznak. A szóban forgó területeket a [[Ókori Róma|római]] hódítás előtt [[kelták]] lakták, így ezeknél a nyelvváltozatoknál a kelta [[szubsztrátum]] hatásával is kell számolni. A galloitáliai dialektusok és az irodalmi [[olasz nyelv]], illetve dél-itáliai dialektusok közötti választóvonalnak a [[La Spezia]]–[[Rimini]] városokat összekötő képzeletbeli egyenest lehet tekinteni: az ettől délre eső nyelvváltozatok (beleértve az irodalmi olaszt) összességében hagyományőrzőbbek, a tőle északra beszélt nyelvjárások viszont sokkal újítóbb jellegűek, amelyek jobban eltávolodtak a latintól. |
||
E nyelveket vagy nyelvváltozatokat hagyományos értelemben – sokszor még maguk a beszélőik is – csak az olasz nyelv északi nyelvjárásainak tekintik; ''[[A világ nyelvei]]'' című szaklexikon is csupán mint olasz nyelvjárásokat tárgyalja az „'''olasz'''” címszó alatt. Nyelvészetileg ugyanakkor a galloitáliai nyelvek közelebbi rokonságban állnak a [[Francia nyelv|francia]], [[Okcitán nyelv|okcitán]], [[Katalán nyelv|katalán]] nyelvekkel, illetve a [[rétoromán dialektusok]]kal, mint az olasszal. |
E nyelveket vagy nyelvváltozatokat hagyományos értelemben – sokszor még maguk a beszélőik is – csak az olasz nyelv északi nyelvjárásainak tekintik; ''[[A világ nyelvei]]'' című szaklexikon is csupán mint olasz nyelvjárásokat tárgyalja az „'''olasz'''” címszó alatt. Nyelvészetileg ugyanakkor a galloitáliai nyelvek közelebbi rokonságban állnak a [[Francia nyelv|francia]], [[Okcitán nyelv|okcitán]], [[Katalán nyelv|katalán]] nyelvekkel, illetve a [[rétoromán dialektusok]]kal, mint az olasszal. |
A lap 2008. december 15., 08:14-kori változata
A galloitáliai nyelvek – hagyományosan északolasz nyelv(járások) – a történelmi Gallia mai Olaszország északi részére eső területein (latinul Gallia Cisalpina) kialakult újlatin nyelvjáráscsoport, amelyek hangtani, nyelvtani tulajdonságaik alapján közelebbről a nyugati újlatin nyelvek galloromán csoportjába tartoznak. A szóban forgó területeket a római hódítás előtt kelták lakták, így ezeknél a nyelvváltozatoknál a kelta szubsztrátum hatásával is kell számolni. A galloitáliai dialektusok és az irodalmi olasz nyelv, illetve dél-itáliai dialektusok közötti választóvonalnak a La Spezia–Rimini városokat összekötő képzeletbeli egyenest lehet tekinteni: az ettől délre eső nyelvváltozatok (beleértve az irodalmi olaszt) összességében hagyományőrzőbbek, a tőle északra beszélt nyelvjárások viszont sokkal újítóbb jellegűek, amelyek jobban eltávolodtak a latintól.
E nyelveket vagy nyelvváltozatokat hagyományos értelemben – sokszor még maguk a beszélőik is – csak az olasz nyelv északi nyelvjárásainak tekintik; A világ nyelvei című szaklexikon is csupán mint olasz nyelvjárásokat tárgyalja az „olasz” címszó alatt. Nyelvészetileg ugyanakkor a galloitáliai nyelvek közelebbi rokonságban állnak a francia, okcitán, katalán nyelvekkel, illetve a rétoromán dialektusokkal, mint az olasszal.
Főbb közös jellemzőik
- A latin cl-, gl-, pl-, bl-, fl- csoportok palatalizációja.
- A szóvégi magánhangzók – nyelvváltozattól függően, különösképpen az e, i, o – lekoptak.
- A szóközi latin [p, t, k] mássalhangzók a legtöbb nyelvváltozatban zöngésülnek.
- Számos dialektusban megtalálhatóak a franciára jellemző ö és ü hangok.
- A többes számot – olasz hatásra – magánhangzóval (-i, -e) vagy – a szóvégi mássalhangzó megváltoztatásával (palatalizálás, affrikativizálás) képzik. (A nyelvészek úgy tartják, hogy történetileg a nyugatabbra lévő újlatin nyelvekhez hasonlóan az -s volt a többes szám jele, azonban ez eltűnt az olasz nyelv befolyása miatt.)
- Nyelvtani jellemzőjük, hogy az alaktani redukció következtében – akárcsak a franciában – a kijelentő mondatokban kötelező a hangsúlytalan személyes névmás használata az igével (ún. klitikus névmás), kiterjedt továbbá a különböző körülírások, idiomatizmusok használata.
Csoportosításuk
- Nyugati újlatin nyelvek
- Galloromán nyelvek
- galloitáliai nyelvek
- piemonti
- ligur
- lombard
- nyugati lombard
- keleti lombard
- emilián–romanyol
- emilián
- romanyol
- velencei
- galloitáliai nyelvek
- Galloromán nyelvek
Példák
Itt meghallgatható néhány rövid szöveg északolasz anyanyelvi beszélőktől ligur (genovai), lombard (milánói) és velencei nyelvjárásokban.
Források
- Ethnologue report for Gallo-Italian
- A világ nyelvei. Fodor István főszerk. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1999. ISBN 9630575973