„Arminius” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
a Bot: következő hozzáadása: ms:Arminius |
Kategória |
||
| 7. sor: | 7. sor: | ||
[[9|Kr. u. 9]]-ben a teutoburgi erdőben vívta meg nagy csatáját, és szövetségesei segítségével győzte le [[Publius Quinctilius Varus]] válogatott római hadát. A fényes győzelem után az egységes Róma-ellenes [[germán]]-front megteremtéséért küzdött, de ügyét nem koronázta siker: Kr. u. 19-ben saját törzsének vezérei gyilkolták meg. |
[[9|Kr. u. 9]]-ben a teutoburgi erdőben vívta meg nagy csatáját, és szövetségesei segítségével győzte le [[Publius Quinctilius Varus]] válogatott római hadát. A fényes győzelem után az egységes Róma-ellenes [[germán]]-front megteremtéséért küzdött, de ügyét nem koronázta siker: Kr. u. 19-ben saját törzsének vezérei gyilkolták meg. |
||
[[Kategória:Ókori germánok]] |
|||
[[Kategória:1. század]] |
[[Kategória:1. század]] |
||
A lap 2008. október 24., 23:09-kori változata
Arminius (más néven Hermann vagy Ármin, Kr. e. 16 – Kr. u. 19) a cheruskok vezére volt, akinek legnagyobb érdemének azt tudják be, hogy a teutoburgi csatában legyőzte a legyőzhetetlennek hitt római sereget. Az Arminius név a germán Irmin („nagy”) név ellatinosított változata, jelentése – akárcsak a német Hermann-nak – „harci férfi”. A reformáció alatt Luther Márton előszeretettel alkalmazta a Róma ellen való küzdelem szimbólumaként Arminius figuráját. A nagy német romantika időszakában, a XIX. században mitológikus dicsfényt adtak köré, rengeteg festmény és egyéb képzőművészeti alkotás megihletője lett. Az 1930-as évek náci propagandagépezete szintén gyakran vele példáztatta az igazi németséget.
Élete
Született Kr. e. 18-ban vagy 17-ben Segimerus, cheruszk hadvezér fiaként, római-stílusú katonai kiképzést kapott és túszként élt Rómában is, ahol volt alkalma figyelni a fejlett római hadviselést.
Kr. u. 9-ben a teutoburgi erdőben vívta meg nagy csatáját, és szövetségesei segítségével győzte le Publius Quinctilius Varus válogatott római hadát. A fényes győzelem után az egységes Róma-ellenes germán-front megteremtéséért küzdött, de ügyét nem koronázta siker: Kr. u. 19-ben saját törzsének vezérei gyilkolták meg.