Manu Dibango

2007, London

Manu Dibango, Emmanuel N'Djoké Dibango (Kamerun, Douala 1933. december 12. –), kameruni dzsesszzenész, szaxofon- és vibrafon-játékos, zenekarvezető, zeneszerző. A fúziós dzsessz egyik kiemelkedő képviselője.

Bendzsót akartam, de a mandolin olcsóbb volt és hasonlított az alakja, így apám inkább azt vett nekem. De az első hangszer, amin megtanultam játszani még ez előtt, egy afrikai síp volt. És zongorázni rendesen, zeneiskolában tanultam.

Tizenöt éves korában szülei Párizsba küldték zenei képzésre. Előbb zongorázni tanult, majd egy kölcsönkapott szaxofonon kezdett el játszani, ami zenei fejlődésében aztán meghatározóvá vált.

1957-ben Brüsszelben telepedett le, ahol az akkoriban híres kongói rumbegyüttes, Joseph Kabasele zenekarának a tagja lett. Két évi afrikai turné hatására zeneileg hazatalált: makossát kezdett játszani. (A makossa egy gyors tempójú, városi tánc Kamerunban.)

Ennek eredményeképpen született meg 1972-ben a Soul Makossa című világsíkerű hanglemez, amely a kameruni forrásokon túl más afrikai országok népszerű zenei stílusaiból is merít.

A lemez állítólag a kozmopolita afrikaiak himnuszává vált. Fájl:Soul makossa 28sec manu dibango.ogg

• Soul Makossa

Manu Dibango többször járt Magyarországon is.

Diszkográfia

• Soul Makossa (1972)
• O Boso (1973)
• Makossa Man (1974)
• Makossa Music (1975)
• Manu 76 (1976)
• Super Kumba (1976)
• A l'Olympia (1978)
• Afrovision (1978)
• Sun Explosion (1978)
• Gone Clear (1980)
• Waka Juju (1982)
• Mboa (1982)
• Ambassador (1981)
• Electric Africa (1985)
• Afrijazzy (1986)
• Deliverance (1989)
• Happy Feeling (1989)
• Rasta Souvenir (1989)
• Polysonik (1992)
• Live '91 (1994)
• Wakafrika (1994)
• CubAfrica (1998)

Külső hivatkozások

• Hivatalos weboldal
• Sziget fesztivál, videó
• Interjú, magyar