„Dobay József (altábornagy)” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
DorganBot (vitalap | szerkesztései)
a képlinkek javítása, magyarítása
AsgardBot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: dátumlinkek javítása
1. sor: 1. sor:
'''Dobay József''' ([[Erzsébetváros (Románia)|Erzsébetváros]], [[1820]]. [[április 16]]. – [[Pétermező]], [[1898]]. [[június 22]].) honvédezredes,<!--//Bem saját hatáskörben léptette elő ezredessé///--> a Magyar Királyi Honvédség altábornagya.
'''Dobay József''' ([[Erzsébetváros (Románia)|Erzsébetváros]], [[1820]]. [[április 16.]] – [[Pétermező]], [[1898]]. [[június 22.]]) honvédezredes,<!--//Bem saját hatáskörben léptette elő ezredessé///--> a Magyar Királyi Honvédség altábornagya.


[[Kép:Dobay József.jpg|bélyegkép|200px|]]
[[Kép:Dobay József.jpg|bélyegkép|200px|]]
6. sor: 6. sor:
[[1848]]-ban főhadnagyi rangban még ennél az alakulatnál szolgált és egy zászlóaljjal a [[Délvidék]]re, a szerb felkelők ellen harcoló csapatokhoz vezényelték. Szeptember végétől átkerült a dél-dunántúli hadszíntérre, és részt vett a [[Jellasics József|Jellasics]] elleni hadjáratban. A [[schwecháti csata|schwecháti csatában]] a magyar csapatok jobb szárnyán harcolt és szerepe volt Mannswörth falu bevételében. A csata után teljesítményéért századossá léptették elő. 1848 novemberében közreműködött a 31. honvédzászlóalj felállításában, majd a 31. zászlóalj parancsnokává nevezték ki. Decemberben őrnagyi rangban átkerült az újjászerveződő [[erdély]]i sereghez, és alakulatával részt vett [[Bem József|Bem]] vezérőrnagy erdélyi hadjáratában. Különösen kitünt [[1849]]. [[január 21]]-én, [[Nagyszeben]] első ostromakor, amikor zászlóaljával a visszavonulást fedezte. Részt vett a [[piski ütközet]]ben, majd közreműködött a [[Borgói-szoros]]on át ismételten betört [[Karl Freiherr von Urban|Karl von Urban]] kiverésében, majd a szoros védelmére hátrahagyott dandárban szolgált. Májustól alezredesi rangban a besztercei dandár, majd az abból létrehozott mintegy hétezer fős besztercei hadosztály parancsnoka lett.
[[1848]]-ban főhadnagyi rangban még ennél az alakulatnál szolgált és egy zászlóaljjal a [[Délvidék]]re, a szerb felkelők ellen harcoló csapatokhoz vezényelték. Szeptember végétől átkerült a dél-dunántúli hadszíntérre, és részt vett a [[Jellasics József|Jellasics]] elleni hadjáratban. A [[schwecháti csata|schwecháti csatában]] a magyar csapatok jobb szárnyán harcolt és szerepe volt Mannswörth falu bevételében. A csata után teljesítményéért századossá léptették elő. 1848 novemberében közreműködött a 31. honvédzászlóalj felállításában, majd a 31. zászlóalj parancsnokává nevezték ki. Decemberben őrnagyi rangban átkerült az újjászerveződő [[erdély]]i sereghez, és alakulatával részt vett [[Bem József|Bem]] vezérőrnagy erdélyi hadjáratában. Különösen kitünt [[1849]]. [[január 21]]-én, [[Nagyszeben]] első ostromakor, amikor zászlóaljával a visszavonulást fedezte. Részt vett a [[piski ütközet]]ben, majd közreműködött a [[Borgói-szoros]]on át ismételten betört [[Karl Freiherr von Urban|Karl von Urban]] kiverésében, majd a szoros védelmére hátrahagyott dandárban szolgált. Májustól alezredesi rangban a besztercei dandár, majd az abból létrehozott mintegy hétezer fős besztercei hadosztály parancsnoka lett.


[[Június 21]]-én és [[június 22|22]]-én a Borgói-szorosnál súlyos harcokat vívott [[Grotenhjelm]] altábornagy orosz hadosztálya ellen, ezután feladta [[Beszterce|Besztercét]] és harc nélkül [[Dés]]ig vonult vissza. Az indokolatlan visszavonulás miatt Bem leváltotta, és személyesen vette át a hadosztály parancsnokságát. Dobay ezután kiválóan harcolt a Beszterce környéki harcokban, ezért Bem ezredessé léptette elő és kinevezte a „Ríkai különítmény” – a [[Székelyföld]]et a [[Ríka]] folyó felöl védő különítmény – parancsnokának. Alakulatával [[július 30]]-án, a [[Kőhalom|kőhalmi]] ütközetben súlyos vereséget szenvedett [[Dyck]] vezérőrnagy orosz csapataitól, majd dandárja maradékával [[Kolozsvár]]on csatlakozott [[Kazinczy Lajos]] hadosztályához. Az [[augusztus 25]]-ei zsibói fegyverletételkor esett fogságba.
[[június 21.|Június 21-én]] és [[június 22.|22]]-én a Borgói-szorosnál súlyos harcokat vívott [[Grotenhjelm]] altábornagy orosz hadosztálya ellen, ezután feladta [[Beszterce|Besztercét]] és harc nélkül [[Dés]]ig vonult vissza. Az indokolatlan visszavonulás miatt Bem leváltotta, és személyesen vette át a hadosztály parancsnokságát. Dobay ezután kiválóan harcolt a Beszterce környéki harcokban, ezért Bem ezredessé léptette elő és kinevezte a „Ríkai különítmény” – a [[Székelyföld]]et a [[Ríka]] folyó felöl védő különítmény – parancsnokának. Alakulatával [[július 30.|július 30-án]], a [[Kőhalom|kőhalmi]] ütközetben súlyos vereséget szenvedett [[Dyck]] vezérőrnagy orosz csapataitól, majd dandárja maradékával [[Kolozsvár]]on csatlakozott [[Kazinczy Lajos]] hadosztályához. Az [[augusztus 25.|augusztus 25-e]]i zsibói fegyverletételkor esett fogságba.


November közepén az [[arad]]i haditörvényszék golyó általi halálra ítélte. Az ítéletet később hét év várfogságra változtatták. Büntetését az [[olmütz]]i várbörtönben töltötte. [[1852]] júniusában kegyelmet kapott. [[1869]]-ben ezredesként belépett az újjászerveződő honvédséghez és a [[pozsony]]i honvédkerület parancsnoka lett. [[1875]]-ben vezérőrnagyi, [[1880]]-ban altábornagyi rangot kapott. [[1885]]-ben nyugdíjazták. Ezután haláláig pétermezői birtokán élt.
November közepén az [[arad]]i haditörvényszék golyó általi halálra ítélte. Az ítéletet később hét év várfogságra változtatták. Büntetését az [[olmütz]]i várbörtönben töltötte. [[1852]] júniusában kegyelmet kapott. [[1869]]-ben ezredesként belépett az újjászerveződő honvédséghez és a [[pozsony]]i honvédkerület parancsnoka lett. [[1875]]-ben vezérőrnagyi, [[1880]]-ban altábornagyi rangot kapott. [[1885]]-ben nyugdíjazták. Ezután haláláig pétermezői birtokán élt.

A lap 2008. augusztus 27., 16:12-kori változata

Dobay József (Erzsébetváros, 1820. április 16.Pétermező, 1898. június 22.) honvédezredes, a Magyar Királyi Honvédség altábornagya.

Tizenegy éves korától a bécsújhelyi Theresianum Katonai Akadémián végezte tanulmányait, majd 1837-ben zászlósi rangban lépett a császári hadsereg 15. (2. székely) határőr gyalogezredébe.

1848-ban főhadnagyi rangban még ennél az alakulatnál szolgált és egy zászlóaljjal a Délvidékre, a szerb felkelők ellen harcoló csapatokhoz vezényelték. Szeptember végétől átkerült a dél-dunántúli hadszíntérre, és részt vett a Jellasics elleni hadjáratban. A schwecháti csatában a magyar csapatok jobb szárnyán harcolt és szerepe volt Mannswörth falu bevételében. A csata után teljesítményéért századossá léptették elő. 1848 novemberében közreműködött a 31. honvédzászlóalj felállításában, majd a 31. zászlóalj parancsnokává nevezték ki. Decemberben őrnagyi rangban átkerült az újjászerveződő erdélyi sereghez, és alakulatával részt vett Bem vezérőrnagy erdélyi hadjáratában. Különösen kitünt 1849. január 21-én, Nagyszeben első ostromakor, amikor zászlóaljával a visszavonulást fedezte. Részt vett a piski ütközetben, majd közreműködött a Borgói-szoroson át ismételten betört Karl von Urban kiverésében, majd a szoros védelmére hátrahagyott dandárban szolgált. Májustól alezredesi rangban a besztercei dandár, majd az abból létrehozott mintegy hétezer fős besztercei hadosztály parancsnoka lett.

Június 21-én és 22-én a Borgói-szorosnál súlyos harcokat vívott Grotenhjelm altábornagy orosz hadosztálya ellen, ezután feladta Besztercét és harc nélkül Désig vonult vissza. Az indokolatlan visszavonulás miatt Bem leváltotta, és személyesen vette át a hadosztály parancsnokságát. Dobay ezután kiválóan harcolt a Beszterce környéki harcokban, ezért Bem ezredessé léptette elő és kinevezte a „Ríkai különítmény” – a Székelyföldet a Ríka folyó felöl védő különítmény – parancsnokának. Alakulatával július 30-án, a kőhalmi ütközetben súlyos vereséget szenvedett Dyck vezérőrnagy orosz csapataitól, majd dandárja maradékával Kolozsváron csatlakozott Kazinczy Lajos hadosztályához. Az augusztus 25-ei zsibói fegyverletételkor esett fogságba.

November közepén az aradi haditörvényszék golyó általi halálra ítélte. Az ítéletet később hét év várfogságra változtatták. Büntetését az olmützi várbörtönben töltötte. 1852 júniusában kegyelmet kapott. 1869-ben ezredesként belépett az újjászerveződő honvédséghez és a pozsonyi honvédkerület parancsnoka lett. 1875-ben vezérőrnagyi, 1880-ban altábornagyi rangot kapott. 1885-ben nyugdíjazták. Ezután haláláig pétermezői birtokán élt.

Felhasznált források

  • Hermann Róbert: 1848–1849 – A szabadságharc hadtörténete, Korona Kiadó, Budapest – 2001, ISBN 9639376213
  • Bona Gábor: Az 1848-49-es honvédsereg vezetői (Rubicon 1999/4)
  • Új Magyar Életrajzi Lexikon, Magyar Könyvklub, 2001, ISBN 9635474148