„Első magyar pol-beat fesztivál” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Vámos Miklós |
|||
| 31. sor: | 31. sor: | ||
13. Neményi Béla – S. Nagy István: Ki ölte meg Kennedyt? ([[Neményi Béla]], Atlantisz) |
13. Neményi Béla – S. Nagy István: Ki ölte meg Kennedyt? ([[Neményi Béla]], Atlantisz) |
||
14. Vámos Tibor: Disszidensek (Gerilla) |
14. Vámos Tibor<ref>Később [[Vámos Miklós]] néven ismert író lett.</ref>: Disszidensek (Gerilla) |
||
15. Vámos Tibor: Várunk este a szobornál (Gerilla) |
15. Vámos Tibor: Várunk este a szobornál (Gerilla) |
||
| 44. sor: | 44. sor: | ||
A pol-beat fesztivált a [[táncdalfesztivál]]hoz hasonlóan sorozatként képzelték el. 1968-ban meg is rendezték a második pol-beat fesztivált, ami viszont érdektelenségbe fulladt. Országos pol-beat fesztivált nem is rendeztek többet. (Megyei szinten tovább élt a hagyomány.) |
A pol-beat fesztivált a [[táncdalfesztivál]]hoz hasonlóan sorozatként képzelték el. 1968-ban meg is rendezték a második pol-beat fesztivált, ami viszont érdektelenségbe fulladt. Országos pol-beat fesztivált nem is rendeztek többet. (Megyei szinten tovább élt a hagyomány.) |
||
==Jegyzet== |
|||
<references/> |
|||
== Irodalom == |
== Irodalom == |
||
A lap 2008. augusztus 20., 00:38-kori változata
Az első magyar pol-beat fesztivál megrendezésére 1967 nyarán került sor: inspirálta az amatőr pol-beat kezdeményezés, mely nyugati mintát (Bob Dylan, Donovan) követett; az 1966-ban megrendezett első táncdalfesztivál sikere, a hasonló külföldi rendezvények valamint a pártvezetésnek azon törekvése, hogy a zenét a politika szolgálatába állítsa.
Fellépők és versenyszámok
A döntőbe 15 szám jutott be, főként amatőr, tinédzser korú zenészek, de akkor már ismert és elismert táncdalénekesnő (Mikes Éva), illetve több akkor már népszerű együttes (Atlasz, Syrius). A műsort a televízió és a rádió egyaránt közvetítette. A döntő dalai:
1. Berki Tamás: Ballada (Berki Tamás)
2. Berki Tamás: Nem lehet tudni (Gerilla)
3. Déri Tamás – Ascher Tamás: Akinek nem elég a Nobel-díj sem (Viet-beat)
4. Dinnyés József: Az idő elszáll felettünk (Dinnyés József)
5. Dinnyés József - Veress Miklós: Karrier (Dinnyés József)
6. Dolevizcényi Miklós – Bagi István: Tizenharmadik parancsolat (Doleviczényi Miklós)
7. Flamm Ferenc – Szalkai Sándor: Kettő, egy, fél (Magay Klementina, Atlasz)
8. Hoffman Ödön: Ne ébresszetek fel! (Mikes Éva, Expressz)
9. Ihász Károly – Csanádi Pál: Vörös és sárga (Miskolci Nehézipari Együttes)
10. Lovas Róbert – S. Nagy István: Fekete patkány (Pápai Faragó László, Syrius)
11. Máté Péter – Dobsa Valéria: A néger zongorista dala (Máté Péter, Dobsa együttes)
12. Molnár Ákos – S. Nagy István: Azért, mert a faterod a góré (Somló Tamás, Omega)
13. Neményi Béla – S. Nagy István: Ki ölte meg Kennedyt? (Neményi Béla, Atlantisz)
14. Vámos Tibor[1]: Disszidensek (Gerilla)
15. Vámos Tibor: Várunk este a szobornál (Gerilla)
Lényegében valamennyi résztvevő kapott díjat, hiszen a rendezvény célja elsősorban a pol-beat műfajának népszerűsítése volt.
Pol-beat fesztivál felfedezettjei
Itt mutatkozott be a nagyközönség előtt a Gerilla együttes, mely a fesztiválon elért sikerei nyomán Magyarországot képviselhette az 1968-as Berlinben megrendezett October, politikai dalklub rendezvényen. Egy másik díjazott, Magay Klementina pályája is itt indult, ahogy Máté Péteré is. Magay Klementina képviselte Magyarországot a Szocsiban megrendezett nemzetközi ifjúsági dalfesztiválon.
Utóélete
A pol-beat fesztivált a táncdalfesztiválhoz hasonlóan sorozatként képzelték el. 1968-ban meg is rendezték a második pol-beat fesztivált, ami viszont érdektelenségbe fulladt. Országos pol-beat fesztivált nem is rendeztek többet. (Megyei szinten tovább élt a hagyomány.)
Jegyzet
- ↑ Később Vámos Miklós néven ismert író lett.
Irodalom
Gáncs Dénes – Zoltán János: A dallam diadala - A Táncdalfesztiválok története (La Ventana Kiadó 2004)
Jávorszky Béla - Sebők János: A magyarock története (Népszabadság rt, 2005)
