Szórványemlék

A szórványemlék egy nyelv első emléke, nyelvtörténeti forrás, amely egy idegen nyelvű szövegbe ágyazott szó, szókapcsolat vagy mondattömb.

Hazai szórványemlékek

Fájl:Tihanyi alapítólevél részlet.jpg

A Tihanyi alapítólevél egy részlete, a legrégebbi fennmaradt magyar nyelvű szövegrészlet

1.) A tihanyi apátság alapítólevelében (1055) az alábbi magyar szavak találhatóak a latin szövegben:

tichon=Tihany

bolatin (szláv eredetű szó, jelentése: mocsaras) → Balaton

munorau bukeur rea → mogyoróbokorra

munorau kereku → mogyoróerdő

fehervaru rea meneh hodu utu rea → Fehérvárra menő hadi útra

rea → önálló szavak voltak eredetileg, de később egybeolvadtak magával a szóval. Sok ősi szavunkból az utolsó magánhangzó lekopott. Ezt hívjuk a tővéghangzó lekopásának.

utu → út

hadu → had

varu → vár

2.) A veszprémvölgyi apácák adománylevele

3.) Váradi Regestrum

4.) Anonymus: Gesta Hungarorum

Külföldi szórványemlékek

1.) Konsztantinosz Porphürogenétosz: A birodalom kormányzásáról (De administrando imperio)

Lásd még

• Szövegemlék
• Nyelvemlék

Külső hivatkozások

• Az egyházi kultúra kezdetei
• A veszprémvölgyi apácák adománylevele
• Középkor – Magyar irodalom
• Heribert C, Pannonhalmi és Veszprémvölgyi Alapítólevél