„Babenberg-ház” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VolkovBot (vitalap | szerkesztései)
a Robot: következő hozzáadása: eo:Babenbergoj
SamatBot (vitalap | szerkesztései)
a + középkorportál-sablon
14. sor: 14. sor:
*[[IV. Lipót osztrák őrgróf|IV. (Bőkezű) Lipót]], 1136–1141
*[[IV. Lipót osztrák őrgróf|IV. (Bőkezű) Lipót]], 1136–1141
*[[II. Henrik osztrák herceg|II. (Jasomirgott) Henrik]], 1141–1177 (1156-tól mint Ausztria hercege)
*[[II. Henrik osztrák herceg|II. (Jasomirgott) Henrik]], 1141–1177 (1156-tól mint Ausztria hercege)



'''Ausztria hercegei'''
'''Ausztria hercegei'''
23. sor: 22. sor:
*[[II. Frigyes osztrák herceg|II. (Harcias) Frigyes]], 1230–1246
*[[II. Frigyes osztrák herceg|II. (Harcias) Frigyes]], 1230–1246


{{csonk-dátum|csonk-középkor|2007 októberéből}}


{{csonk-dátum|csonk-középkor|2007 októberéből}}
{{portál|középkor}}


[[Kategória:Ausztria történelme]]
[[Kategória:Ausztria történelme]]

A lap 2008. július 8., 11:34-kori változata

A Babenberg-ház vagy Babenbergek 976 és 1246 között a mai Ausztria elődjén, Ostmarkon (Alsó- és Felső-Ausztrián) uralkodó dinasztia. A család tagja, a III. Lipót néven uralkodó Szent Lipót Ausztria védőszentje.

Történetük

A keleti frank eredetű, a frankföldi (ma bajorországi) Bambergből származó család a 10. század második felében elveszítette a Frankföld birtoklásáért folytatott harcot, s II. Ottó német-római császár jóvoltából dinasztájuk, I. Lipót (Luitpold) 976-ban Ostmark őrgrófja lett. Trónra lépésének millenniumán, 1976-ban ünnepelte Ausztria fennállásának ezredik esztendejét. Kései leszármazottja, IV. Lipót 1139-ben kiterjesztette uralmát Bajorországra, s miután bátyja, egyben utódja, II. Henrik elveszítette öccse szerzeményét, kárpótlásul ő és a Babenberg-ház további tagjai 1156-ban megkapták az örökös hercegi címet. V. Lipót 1192-ben birodalmához csatolta Stájerországot. II. (Harcias) Frigyes kihasználva a tatárok által megszorongattatott magyar király, IV. Béla helyzetét, birodalmához csatolt három magyarországi vármegyét (Pozsony, Moson és Sopron vármegyéket). Ezeket a megyéket IV. Béla még 1242-ben visszafoglalta, Frigyes azonban nem nyugodott bele elvesztésükbe és 1246 nyarán ismét megkísérelte meghódításukat. Az 1246. június 15-én lezajlott Lajta menti ütközetben – melyet szokás bécsújhelyi ütközetnek is nevezni – az erősebb nehézlovassággal rendelkező osztrákok győztek, de a csatában Frigyes is elesett, s ezzel a Babenberg-ház kihalt. Ausztria új hercege Babenberg Gertrúd férje, Badeni Hermann lett, azonban 1250-ben ő is meghalt. Az így kialakult hatalmi űrt több uralkodó is megkísérelte kihasználni. Az osztrák hercegségért folyó, több évtizedig tartó küzdelem első felében a harc IV. Béla és Nagy Ottokár között, második felében Nagy Ottokár és Habsburg Rudolf között folyt. A küzdelem végül a dürnkruti csatában dőlt el, 1278-ban, s a Babenbergek örökségét – Ausztria trónját – végül a Habsburgok szerezték meg.

A Babenberg-ház tagjai

Ostmark őrgrófjai

Ausztria hercegei