„Agostyán” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
| 13. sor: | 13. sor: | ||
==Az arborétum== |
==Az arborétum== |
||
[[Kép:Arborétum, Agostyán.jpg|thumb|right|250px| |
[[Kép:Arborétum, Agostyán.jpg|thumb|right|250px|Arborétum, Agostyán]] |
||
Tata irányából érkezve az Agostyán-[[Tardos]] közötti [[Bocsájtó-völgy]] jobb oldalán találjuk az arborétumot, amit a Vértesi Erdészeti és Faipari Rt. kezel. Csak csoportok látogathatják. |
Tata irányából érkezve az Agostyán-[[Tardos]] közötti [[Bocsájtó-völgy]] jobb oldalán találjuk az arborétumot, amit a Vértesi Erdészeti és Faipari Rt. kezel. Csak csoportok látogathatják. |
||
A lap 2008. május 6., 16:48-kori változata
Tata-Agostyán (németül: Augustin) Komárom-Esztergom megyei falu, 1985 óta Tata város része.
Története
Agostyán és környéke már a bronzkorban is lakott hely volt. Határában bronzkori urnatemetőt tártak fel.
Oklevélben először 1343-ban említik. Ekkor lakói a tatai vár ellátására rendelték.
1543-ban a törökök a települést elpusztították, és hosszú ideig pusztaságként hevert.
1773-ban würzburgi és bambergi németekkel telepítették újra.
Az arborétum
Tata irányából érkezve az Agostyán-Tardos közötti Bocsájtó-völgy jobb oldalán találjuk az arborétumot, amit a Vértesi Erdészeti és Faipari Rt. kezel. Csak csoportok látogathatják.
A csodálatos fekvésű és mikroklímájú arborétumot voltaképpen gróf Eszterházy Móric alapította, amikor 1912-ben vörösfenyőt kezdett itt telepíteni. Az erdőkkel körülvett völgyben a növények különösen szépen fejlődtek.
A későbbi tapasztalatok is azt mutatták, hogy a terület mikroklímája eltér a környező domboldalakétól. Ez és részben savanyú talaja tette alkalmassá egy kísérleti arborétum létrehozására.
Az arborétum terveit 1953-ban Kiss Miklós készítette el; a telepítés 1955-ben kezdődött. A cél nem a fajtagazdagság, hanem az esztétikailag értékes és erdőgazdaságilag jelentős fajok, változatok telepítése volt. A mikroklíma fenntartására a völgyet átszelő, a hidegkúti források vizét összegyűjtő patak útját gátakkal zárták el, és két tavat hoztak létre.
A sikeres telepítés eredményeként ma közel 300 fa- és cserjefaj, illetve fajta található meg itt – köztük a Gerecse jellemző növényei.
Az itteni növényfajok többsége különleges fenyőféle.
A gyönyörű luc-, páfrány- és selyemfenyő fajták közül külön figyelmet érdemel egy kb. 33 méteres, múlt századi vörösfenyő és a kert ékességének tartott Atlasz-cédrus (Cedrus atlantica), amely Észak-Afrika magas hegységeiben honos. Találhatunk itt egy értékes tiszafa- (Taxus) gyűjteményt, továbbá tulipánfát (Liriodendron tulipifera) és sok más bokor- és fafajtát is.