„Honvédség” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

Sorban

A lap 2008. április 3., 14:46-kori változata

A honvédség az államok véd- és hadszervezetének egyik intézménye. A hadviselés újabb módja, mely a hadseregek oly tömeges alkalmazását kivánja, milyet nemcsak a régmúltban, de még a közelmúltban is képzelni sem mertek, szükségessé tette a polgárok védkötelezettségét életkor tekintetében tetemesen kiterjeszteni, úgy, hogy a védkötelesek még sorhadi és tartalékos szolgálatkötelezettségüknek teljesítése után is, háború esetére honvédelmi vagy hadviselő célokra kötelezőleg rendelkezésre álljanak. A védkötelesek ezen csoportját, mely sorhadi és tartalékos szolgálatának eleget tett, békében már semmi vagy igen csekély szolgálati kötelezettséggel bír, háború esetén azonban külön újabb csapatok alakítására és általában a hadsereg erősítésére és szaporítására alkalmazzák, megkülönböztetőleg a sorhadtól, tartaléktól és póttartaléktól, melyeket váltakozva álló, rendes, első vonalbeli, aktív stb.-nek szoktak nevezni: általában honvédségnek nevezik (Landwehr, armée territoriale, milizia mobile, opolcenie stb.). Mivel a honvédséghez tartozó csapatok legénysége az első vonalbeli csapatokénál idősebb; a csapat- és fegyveres gyakorlatoktól már elszokott; ruházatára, fölszerelésére, fegyverzetére és vezényletére általában az első vonalbeli csapatokénál kevesebb előgondoskodás szokott történni; végre mivel a honvédséget csak ritkán és csakis szükség esetén szokták a hadviselés elsőfoku fontosabb feladataira, hanem többnyire másodrangú hadi feladatokra alkalmazni (helyőrség, megszállás, hadtáp, őrkiséret, katonai biztosítás stb.), ez okból joggal a honvédséget is egészben másodrangú seregintézménynek szokták nevezni.

A honvédség, mint majdnem minden újabb katonai intézmény, először Poroszországban keletkezett és pedig még e század elején, midőn Poroszország I. Napoleon által legyőzve, csak korlátolt számú hadsereget tarthatott. Ekkor haderejét akként szaporította, hogy a védköteles ifjuságot egy aránylag gyorsított módozat mellett sűrű turnusokban kiképezte és aztán béke idejére szabadságolta (Krümper-System). A Franciaország ellen viselt felszabadító háborukban (1813-15) a porosz álló hadsereg mellett ezekből alakultak az első Landwehr-csapatok, melyekkel a porosz hadsereg 3-4-szer akkora lett, mint aminőre I. Napoleon és a többi államok becsülték. Az intézmény később állandósíttatott és 1866 után a többi német államra is kiterjesztetett. Az ujabb katonai törvény szerint a Landwehr-kötelezettség Németországban a sorhadi és tartalékos szolgálati kötelezettség lerovása után még 12 évig tart (27-től a 39 éves korig). Németország óriási hadi sikerei után Európa csaknem valamennyi állama többé-kevésbé változó részletekkel, de lényegében azonos elvi alapokon utánozta a porosz Landwehr-intézményt. Némely országban a H. fentebb megjelölt csoportjához még oly védköteleseket is sorolnak, kik a hadsereghez egyáltalában be nem soroztattak, vagy ebben a rendesnél alsóbb foku kiképezést nyertek. A legtöbb hadseregben (az egyetlen osztrák-magyart kivéve) a honvédségben ugyanazon fegyvernemek (gyalogság, lovasság, tüzérség stb.) és szervezési csoportok vannak, mint az álló hadseregben; a háborúban azonban ritkián szoktak tisztán H.-ből a hadosztálynál magasabb hadászati köteléket alakítani. Sőt ennél és a kisebb kötelékekben és a honvédség harcképességének emelésére nem ritkán alkalmaznak vegyítve, álló hadseregbeli osztagokat v. személyeket. A honvédségből békében rendszerint csak keretek, néhol még ilyenek sem állanak fenn, hanem róla csak nyilvántartás vezettetik.

Lásd még

Magyar Honvédség

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
-A '''honvédség''' az [[állam]]ok véd- és hadszervezetének egyik intézménye. A hadviselés újabb módja, mely a hadseregek oly tömeges alkalmazását kivánja, minőt nemcsak a régmultban, de még a közelmultban is képzelni sem mertek, szükségessé tette a polgárok védkötelezettségét életkor tekintetében tetemesen kiterjeszteni, ugy hogy a védkötelesek még sorhadi és tartalékos szolgálatkötelezettségüknek teljesítése után is, háború esetére honvédelmi vagy hadviselő célokra kötelezőleg rendelkezésre álljanak.
+A '''honvédség''' az [[állam]]ok véd- és hadszervezetének egyik intézménye. A hadviselés újabb módja, mely a [[hadsereg]]ek oly tömeges alkalmazását kivánja, milyet nemcsak a régmúltban, de még a közelmúltban is képzelni sem mertek, szükségessé tette a polgárok védkötelezettségét életkor tekintetében tetemesen kiterjeszteni, úgy, hogy a védkötelesek még sorhadi és tartalékos szolgálatkötelezettségüknek teljesítése után is, háború esetére honvédelmi vagy hadviselő célokra kötelezőleg rendelkezésre álljanak.
-A védkötelesek ezen csoportját, mely sorhadi és tartalékos szolgálatának eleget tett, békében már semmi v. igen csekély szolgálati kötelezettséggel bir, háború esetén azonban külön ujabb csapatok alakítására és általában a hadsereg erősítésére és szaporítására alkalmazzák, megkülönböztetőleg a sorhadtól, tartaléktól és póttartaléktól, melyeket váltakozva álló, rendes, első vonalbeli, aktív stb.-nek szoktak nevezni: általában H.-nek nevezik (Landwehr, armée territoriale, milizia mobile, opolcenie stb.). Mivel a H.-hez tartozó csapatok legénysége az első vonalbeli csapatokénál idősebb; a csapat- és fegyveres gyakorlatoktól már elszokott; ruházatára, fölszerelésére, fegyverzetére és vezényletére általában az első vonalbeli csapatokénál kevesebb előgondoskodás szokott történni; végre mivel a H.-et csak ritkán és csakis szükség esetén szokták a hadviselés elsőfoku fontosabb feladataira, hanem többnyire másodrangú hadi feladatokra alkalmazni (helyőrség, megszállás, hadtáp, őrkiséret, katonai biztosítás stb.), ez okból joggal a H.-et is egészben másodrangú seregintézménynek szokták nevezni.
+A védkötelesek ezen csoportját, mely sorhadi és tartalékos szolgálatának eleget tett, békében már semmi vagy igen csekély szolgálati kötelezettséggel bír, háború esetén azonban külön újabb csapatok alakítására és általában a hadsereg erősítésére és szaporítására alkalmazzák, megkülönböztetőleg a sorhadtól, tartaléktól és póttartaléktól, melyeket váltakozva álló, rendes, első vonalbeli, aktív stb.-nek szoktak nevezni: általában honvédségnek nevezik (Landwehr, armée territoriale, milizia mobile, opolcenie stb.). Mivel a honvédséghez tartozó csapatok legénysége az első vonalbeli csapatokénál idősebb; a csapat- és fegyveres gyakorlatoktól már elszokott; ruházatára, fölszerelésére, fegyverzetére és vezényletére általában az első vonalbeli csapatokénál kevesebb előgondoskodás szokott történni; végre mivel a honvédséget csak ritkán és csakis szükség esetén szokták a hadviselés elsőfoku fontosabb feladataira, hanem többnyire másodrangú hadi feladatokra alkalmazni (helyőrség, megszállás, hadtáp, őrkiséret, katonai biztosítás stb.), ez okból joggal a honvédséget is egészben másodrangú seregintézménynek szokták nevezni.
-A H., mint majdnem minden újabb katonai intézmény, először Poroszországban keletkezett és pedig még e század elején, midőn Poroszország I. Napoleon által legyőzetve, csak korlátolt számu hadsereget tarthatott. Ekkor haderejét akként szaporította, hogy a védköteles ifjuságot egy aránylag gyorsított módozat mellett sürü tgurnusokban kiképezte és aztán béke idejére szabadságolta (Krümper-System). A Franciaország ellen viselt felszabadító háborukban (1813-15) a porosz álló hadsereg mellett ezekből alakultak az első Landwehr-csapatok, melyekkel a porosz hadsereg 3-4-szer akkora lett, mint aminőre I. Napoleon és a többi államok becsülték. Az intézmény később állandósíttatott és 1866 után a többi német államra is kiterjesztetett. Az ujabb katonai törvény szerint a Landwehr-kötelezettség Németországban a sorhadi és tartalékos szolgálati kötelezettség lerovása után még 12 évig tart (27-től a 39 éves korig). Németország óriási hadi sikerei után Európa csaknem valamennyi állama többé-kevésbé változó részletekkel, de lényegében azonos elvi alapokon utánozta a porosz Landwehr-intézményt. Némely országban a H. fentebb megjelölt csoportjához még oly védköteleseket is sorolnak, kik a hadsereghez egyáltalában be nem soroztattak, v. ebben a rendesnél alsóbb foku kiképezést nyertek. A legtöbb hadseregben (az egyetlen osztrák-magyart kivéve) a H.-ben ugyanazon fegyvernemek (gyalogság, lovasság, tüzérség stb.) és szervezési csoportok vannak, mint az álló hadseregben; a háborúban azonban ritkián szoktak tisztán H.-ből a hadosztálynál magasabb hadászati köteléket alakítani. Sőt ennél és a kisebb kötelékekben és a H. harcképességének emelésére nem ritkán alkalmaznak vegyítve, álló hadseregbeli osztagokat v. személyeket. A H.-ből békében rendszerint csak keretek, néhol még ilyenek sem állanak fenn, hanem róla csak nyilvántartás vezettetik.
+A honvédség, mint majdnem minden újabb katonai intézmény, először [[Poroszország (történeti)|Poroszország]]ban keletkezett és pedig még e század elején, midőn Poroszország I. Napoleon által legyőzve, csak korlátolt számú hadsereget tarthatott. Ekkor haderejét akként szaporította, hogy a védköteles ifjuságot egy aránylag gyorsított módozat mellett sűrű turnusokban kiképezte és aztán béke idejére szabadságolta (Krümper-System). A Franciaország ellen viselt felszabadító háborukban (1813-15) a porosz álló hadsereg mellett ezekből alakultak az első Landwehr-csapatok, melyekkel a porosz hadsereg 3-4-szer akkora lett, mint aminőre I. Napoleon és a többi államok becsülték. Az intézmény később állandósíttatott és 1866 után a többi német államra is kiterjesztetett. Az ujabb katonai törvény szerint a Landwehr-kötelezettség Németországban a sorhadi és tartalékos szolgálati kötelezettség lerovása után még 12 évig tart (27-től a 39 éves korig). Németország óriási hadi sikerei után Európa csaknem valamennyi állama többé-kevésbé változó részletekkel, de lényegében azonos elvi alapokon utánozta a porosz Landwehr-intézményt. Némely országban a H. fentebb megjelölt csoportjához még oly védköteleseket is sorolnak, kik a hadsereghez egyáltalában be nem soroztattak, vagy ebben a rendesnél alsóbb foku kiképezést nyertek. A legtöbb hadseregben (az egyetlen osztrák-magyart kivéve) a honvédségben ugyanazon fegyvernemek (gyalogság, lovasság, tüzérség stb.) és szervezési csoportok vannak, mint az álló hadseregben; a háborúban azonban ritkián szoktak tisztán H.-ből a hadosztálynál magasabb hadászati köteléket alakítani. Sőt ennél és a kisebb kötelékekben és a honvédség harcképességének emelésére nem ritkán alkalmaznak vegyítve, álló hadseregbeli osztagokat v. személyeket. A honvédségből békében rendszerint csak keretek, néhol még ilyenek sem állanak fenn, hanem róla csak nyilvántartás vezettetik.
 ==Lásd még==