„Sógun” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
15. sor: 15. sor:




{{csonk-dátum|csonk|2007 márciusából}}
{{csonk-dátum|csonk-tört|2007 márciusából}}


[[Kategória:Japán történelme]]
[[Kategória:Japán történelme]]

A lap 2008. február 26., 12:33-kori változata

Sógunok a japán ókorban

A sógun (征夷大将軍, szeítaisógun, jelentése „nagy, egyesítő vezér”) eredetileg a császár által kinevezett, a barbár törzsek meghódoltatásával megbízott középkori japán hadvezér (8. század), akit általában a „barbárhódító nagyvezér” (szeítaisógun) névvel illettek.

A leghíresebb 8. századi sógunok: Ótomo no Otomaro (794), Szakanoue no Tamuramaro (797).

Japán feudális korszak: a sógunátus kora (1185-1868)

A címet a Minamotók elevenítették fel (Minamotó no Josinaka, 1184). Minamoto no Joritomo 1185-ben megalapította a Kamakura Sógunátust (Kamakura bakufu; 11851233). 1192-ben a császártól hivatalosan is elnyerte a sóguni címet, amely ekkor japán katonai diktátorát, a sógunátus vezetőjét, a szamurájok (busik) vezérét jelölte. A Kamakura-korszakban a három Minamoto-sógun után a Hodzsó-régensek által választott bábok voltak a sógunok (86 fő).

A Muromacsi-korszaktól (13381573) a Minamotók úgynevezett Szeiva ága töltötte be a tisztséget. A Muromacsi-korszakban az asikaga, az Edo-korszakban (16031867) a Tokugava család adta a sógunokat.

1867-ben a politikai hatalom ismét a császár kezébe került (Meidzsi-restauráció), a sógun cím megszűnt.

Lásd még

Japán sógunok listája