„Koronakidobódás” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése

[nem ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap 2008. január 13., 22:55-kori változata

A koronakidobódás a naptevékenység egyik megnyilvánulása: a napkorona egy darabjának kilökődése a bolygóközi térbe.

Az angol szakirodalomban a koronakidobódások neve: "coronal mass ejection" vagy elterjedt rövidítéssel CME. (Magyar szövegekben gyakran találkozhatunk a "koronakitörés" vagy "koronakilövellés" elnevezésekkel is, ezek azonban mind az angol eredetit, mind a jelenség lényeget kevésbé hűen adják vissza.)

A koronakidobódás oka a Nap mágneses terének instabilitása. A mágneses erők hatására a kidobódó plazmafelhő (melynek helyét természetesen azonnal kitölti a környező gáz) egyre gyorsuló emelkedésbe kezd, s a Napot elhagyva bolygóközi mágneses felhővé válik. Az emelkedés sebessége végül többé-kevésbé állandóvá válik, bár ha a környező napszél (4-500 km/s-os) sebességétől jelentősen eltér, a közegellenállás miatt még további fokozatos lassulásnak vagy gyorsulásnak van kitéve. Egyes koronakidobódások sebessége akár a 2-3000 km/s-ot is elérheti.

A kidobott plazmafelhő tömege $10^{11}$ és $10^{14}$ kg között van, átlagosan $10^{12}$ kg. A kidobódás kezdetén mérete legfeljebb 100 Mm, hőmérséklete 1-2 millió K, benne a mágneses tér erőssége néhány gauss. A felszállás során a környező nyomás csökkenése miatt a plazmacsomó tágul és hűl.

A nagyobb sebességű koronakidobódások a környező koronában szuperszonikusan mozogva maguk előtt (és oldalt) lökésfrontot keltenek. Az ilyen nagy kidobódások ezért óriási, táguló buborék vagy csepp formájában jelennek meg a koronagráfos felvételeken. A lökésfront okozta plazmaoszcilláció rádiókitörést is okoz. Ilyen ún. II. típusú rádiókitörések a koronakidobódások mintegy 2/3-át kísérik.

Földi hatások

A naptevékenységi jelenségek közül a koronakidobódásoknak van a legerősebb földi hatása. A közvetlen hatások a következők.

A kidobódásokat kísérő rádiókitörések megzavarhatják a rádiós kommunikációt és a radarok müködését.
A lökésfrontabn felgyorsított nagyenergiájú (akár 100 MeV) feletti protonok és más részecskék károsíthatják az űreszközöket és az űrhajósok, pilóták egészségét.
Ha a Föld a kidobott anyag útjába esik, a földi magnetoszférának ütközve mágneses vihart okozhat. A vihar megzavarhatja a navigációt, megbolondítva az iránytűket. Emellett a mágneses tér gyors ingadozása erős kóbor áramokat indukálhat az elektromos berendezésekben, ami olykor - elsősorban magas földrajzi szélességeken, pl. Kanada, Skandinávia - nagy területeket érintő áramkimaradásokhoz vezet.
A magnetoszférában - a van Allen-övekben állandóan jelenlevő töltött részecskék a mágneses vihar következtében a sarkvidékeknél bejuthatnak a Föld felső légkörébe, ott a sarki fény néven ismert fényjelenséget okozva.
A magnetoszférában a töltött részecskék mennyisége jelentősen megnőhet, ha a Földet eltaláló (koronakidobódásból eredő) bolygóközi mágneses felhő mágneses polaritása a magnetoszféráéval ellentétes. Ekkor ugyanis a felhő és a magnetoszféra között mágneses átkötődés történhet, s ennek révén a felhő plazmája bejuthat bolygónk magnetoszférájába.

Irodalom

Stix M. (2002). The Sun. An introduction. Springer; 2nd ed. ISBN 3540207414
Aschwanden M. (2004). Physics of the Solar Corona. Springer. ISBN 3-540-22321-5

@@ 3. sor: / 3. sor: @@
 Az angol szakirodalomban a koronakidobódások neve: "coronal mass ejection" vagy elterjedt rövidítéssel '''CME'''. (Magyar szövegekben gyakran találkozhatunk a "koronakitörés" vagy "koronakilövellés" elnevezésekkel is, ezek azonban mind az angol eredetit, mind a jelenség lényeget kevésbé hűen adják vissza.)
-A koronakidobódás oka a Nap mágneses terének instabilitása. A mágneses erők hatására a kidobódó [[plazma]]felhő (melynek helyét természetesen azonnal kitölti a környező gáz) egyre gyorsuló emelkedésbe kezd, s a Napot elhagyva '''bolygóközi mágneses felhő'''vé válik. Az emelkedés sebessége végül többé-kevésbé állandóvá válik, bár ha a környező [[napszél]] (4-500 km/s-os) sebességétől jelentősen eltér, a közegellenállás miatt még további fokozatos lassulásnak vagy gyorsulásnak van kitéve. Egyes koronakidobódások sebessége akár a 2-3000 km/s-ot is elérheti.
+A koronakidobódás oka a [[Nap]] [[Mágneses mező|mágneses terének]] instabilitása. A mágneses [[erő]]k hatására a kidobódó [[plazma]]felhő (melynek helyét természetesen azonnal kitölti a környező [[gáz]]) egyre gyorsuló emelkedésbe kezd, s a Napot elhagyva '''bolygóközi mágneses felhő'''vé válik. Az emelkedés [[sebesség]]e végül többé-kevésbé állandóvá válik, bár ha a környező [[napszél]] (4-500 km/s-os) sebességétől jelentősen eltér, a [[közegellenállás]] miatt még további fokozatos lassulásnak vagy gyorsulásnak van kitéve. Egyes koronakidobódások sebessége akár a 2-3000 km/s-ot is elérheti.
 A kidobott plazmafelhő tömege <math>10^{11}</math> és <math>10^{14}</math> kg között van, átlagosan <math>10^{12}</math> kg. A kidobódás kezdetén mérete legfeljebb 100 Mm, hőmérséklete 1-2 millió K, benne a mágneses tér erőssége néhány gauss. A felszállás során a környező nyomás csökkenése miatt a plazmacsomó tágul és hűl.
-A nagyobb sebességű koronakidobódások a környező koronában szuperszonikuson mozogva maguk előtt (és oldalt) [[lökéshullám|lökésfront]]ot keltenek. Az ilyen nagy kidobódások ezért óriási, táguló buborék vagy csepp formájában jelennek meg a koronagráfos felvételeken. A lökésfront okozta plazmaoszcilláció [[rádiókitörés]]t is okoz. Ilyen ún. II. típusú rádiókitörések a koronakidobódások mintegy 2/3-át kísérik.
+A nagyobb sebességű koronakidobódások a környező koronában szuperszonikusan mozogva maguk előtt (és oldalt) [[lökéshullám|lökésfront]]ot keltenek. Az ilyen nagy kidobódások ezért óriási, táguló buborék vagy csepp formájában jelennek meg a koronagráfos felvételeken. A lökésfront okozta plazmaoszcilláció [[rádiókitörés]]t is okoz. Ilyen ún. II. típusú rádiókitörések a koronakidobódások mintegy 2/3-át kísérik.
 == Földi hatások ==