„Dolisnyánok” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
megvan a forrása |
||
1. sor: | 1. sor: | ||
{{nincs forrás}} |
|||
[[Kép:Ruszin törzsek másolata.jpg|thumb|right|250px|Ruszin néprajzi csoportok]] |
[[Kép:Ruszin törzsek másolata.jpg|thumb|right|250px|Ruszin néprajzi csoportok]] |
||
A '''dolisnyánok''' vagy „síklakó ruszinok” (dolinyánok, blyáchák) a [[ruszinok]] egyik fő [[etnikum|néprajzi csoportja]]. |
A '''dolisnyánok''' vagy „síklakó ruszinok” (dolinyánok, blyáchák) a [[ruszinok]] egyik fő [[etnikum|néprajzi csoportja]]. |
||
9. sor: | 8. sor: | ||
A legnagyobb válaszfal a dolisnyánok és magyarok között a vallás, illetve az egyház volt. |
A legnagyobb válaszfal a dolisnyánok és magyarok között a vallás, illetve az egyház volt. |
||
Forrás: Bonkáló Sándor: A rutének (ruszinok). Basel—Budapest,[1996.]Sajtó alá rend. jegyz. és utószó: illetve Salga Attila. |
|||
[[Kategória:Szláv népek]][[Kategória:Kárpátalja]] |
[[Kategória:Szláv népek]][[Kategória:Kárpátalja]] |
A lap 2007. december 4., 01:08-kori változata
A dolisnyánok vagy „síklakó ruszinok” (dolinyánok, blyáchák) a ruszinok egyik fő néprajzi csoportja.
Őshazájukat minden valószínűség szerint a volhíniai Poleszjében, valamint Podóliában találjuk meg. Valószínűleg Moldván és Erdélyen keresztül jutottak el Kárpátaljára. A mai Székelyföldön tartózkodhattak előbb hosszabb-rövidebb ideig, s onnan vándoroltak észak felé, mai lakóhelyeikre. Háromszék tele van szláv eredetű helységnévvel, és a székely nyelvjárásba is bekerült több ruszin szó, mely másutt a magyarságnál ismeretlen. A Korjatovics-legenda is közvetett bizonyítékul szolgálhat. A legenda állítása szerint Koriatovics podóliai herceg a 14. században 40 000 embert telepített le Kárpátalja délkeleti részébe, tehát a dolisnyánok lakta földekre. A dolisnyánok tehát mindegy 600 - 700 éve telepedtek meg Kárpátalján.
Mindig érintkeztek a magyarsággal és sok tekintetben hasonultak hozzájuk. Hagyományos életmódjuk, lakásuk, ruházatuk nagyjából olyan volt, mint a kárpátaljai magyaroké. A dolisnyánok fő tápláléka hagyományosan a kukorica, míg a magyaroké a búza volt. A 20. században azonban a dolisnyánok is áttértek a búzakenyér fogyasztására.
A legnagyobb válaszfal a dolisnyánok és magyarok között a vallás, illetve az egyház volt.
Forrás: Bonkáló Sándor: A rutének (ruszinok). Basel—Budapest,[1996.]Sajtó alá rend. jegyz. és utószó: illetve Salga Attila.