„Eugène Labiche” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→‎Élete, művei: Nagyon rossz, hogy a szöveget átírja a szoftver, a linket meg nem, ezzel csináljatok valamit, teljesen véletlen vettem észre
31. sor: 31. sor:
Párizsi polgár fia. Mintadiák volt – a [[Lycéé Concordet]]-ba járt, aztán a jogi egyetemre – 1834-ben vizsgázott jogból, majd beutazta [[Olaszország]]ot. Ezután váratlanul újságírónak állt. [[1839]]-ben kiadatta egyetlen regényét, de fél évre rá kivonatta a forgalomból.
Párizsi polgár fia. Mintadiák volt – a [[Lycéé Concordet]]-ba járt, aztán a jogi egyetemre – 1834-ben vizsgázott jogból, majd beutazta [[Olaszország]]ot. Ezután váratlanul újságírónak állt. [[1839]]-ben kiadatta egyetlen regényét, de fél évre rá kivonatta a forgalomból.


Első darabja ''Monsieur de Collyon'' (''Collyon úr'', [[1841]]), ezután rövid komédiákat, baletteket, vaudeville-eket (rövid komédiák, énekbetétekkel) írt, állandó szerző volt a [[Palais Royal]]ban. Első nagy sikere ''Un Jeune Homme Pressé'' (''A fiatalembernek sietős'', [[1848]]) az egyik legjobb francia vígjáték. ''Un Chapeau de Paille d'Italie'' (''Olasz szalmakalap'', [[1851]]) c. darabja él még igazán korai darabjai közül. Ezután leköltözött [[Souvigny-en-Sologne]]-ba, [[Orléans|Orleans-tól]] délre, csak a darabjai bemutatójára járt Párizsba. Ebből a környezetből vette mellékalakjait. [[1860]]-ban bírónak választották a faluba. [[1864]]-ben ''Moi'' (''Én'', 1864) c. színművével aratott nagy sikert a [[Comédie-Française]]-ben. [[1880]]-ban a [[Francia Akadémia]] tagja lett.
Első darabja ''Monsieur de Collyon'' (''Collyon úr'', [[1841]]), ezután rövid komédiákat, baletteket, vaudeville-eket (rövid komédiák, énekbetétekkel) írt, állandó szerző volt a [[Palais Royal]]ban. Első nagy sikere ''Un Jeune Homme Pressé'' (''A fiatalembernek sietős'', [[1848]]) az egyik legjobb francia vígjáték. ''Un Chapeau de Paille d'Italie'' (''Olasz szalmakalap'', [[1851]]) c. darabja él még igazán korai darabjai közül. Ezután leköltözött [[Souvigny-en-Sologne]]-ba, [[Orléans]]tól délre, csak a darabjai bemutatójára járt Párizsba. Ebből a környezetből vette mellékalakjait. [[1860]]-ban bírónak választották a faluba. [[1864]]-ben ''Moi'' (''Én'', 1864) c. színművével aratott nagy sikert a [[Comédie-Française]]-ben. [[1880]]-ban a [[Francia Akadémia]] tagja lett.


Sokkal a halála előtt már mint az első számú komédiaírót tartották számon az egész kontinensen. Ma is él még egynéhány darabja, a fentiek kivételével: ''Célimare'' ([[1863]]), ''Le Grammaire'' (''Nyelvtan'', [[1867]]), ''Les Trente Millions de Gladiators'' (''A gladiátor 30 milliója'', [[1875]]), ''Le Prix Martin'' (''Martin-díj'', [[1876]]).
Sokkal a halála előtt már mint az első számú komédiaírót tartották számon az egész kontinensen. Ma is él még egynéhány darabja, a fentiek kivételével: ''Célimare'' ([[1863]]), ''Le Grammaire'' (''Nyelvtan'', [[1867]]), ''Les Trente Millions de Gladiators'' (''A gladiátor 30 milliója'', [[1875]]), ''Le Prix Martin'' (''Martin-díj'', [[1876]]).

A lap 2022. január 24., 15:12-kori változata

Eugène Labiche
Eugène Labiche arcképe – Marcellin Desboutin festménye
Eugène Labiche arcképe – Marcellin Desboutin festménye
Élete
Született1815. május 5.
Párizs
Elhunyt1888. január 23. (72 évesen)
Párizs
SírhelyMontmartre-i temető
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)dráma
Kitüntetéseia francia Becsületrend tisztje (1870. augusztus 11.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Eugène Labiche témájú médiaállományokat.

Eugène Labiche (Párizs, 1815. május 5. – Párizs, 1888. január 23.) francia drámaíró.

Értékelése

A maga idejében a polgárság kedvence, a 19. század egyik legnépszerűbb francia drámaírója volt. Művei mára csaknem elveszítették hatásukat.

Élete, művei

Párizsi polgár fia. Mintadiák volt – a Lycéé Concordet-ba járt, aztán a jogi egyetemre – 1834-ben vizsgázott jogból, majd beutazta Olaszországot. Ezután váratlanul újságírónak állt. 1839-ben kiadatta egyetlen regényét, de fél évre rá kivonatta a forgalomból.

Első darabja Monsieur de Collyon (Collyon úr, 1841), ezután rövid komédiákat, baletteket, vaudeville-eket (rövid komédiák, énekbetétekkel) írt, állandó szerző volt a Palais Royalban. Első nagy sikere Un Jeune Homme Pressé (A fiatalembernek sietős, 1848) az egyik legjobb francia vígjáték. Un Chapeau de Paille d'Italie (Olasz szalmakalap, 1851) c. darabja él még igazán korai darabjai közül. Ezután leköltözött Souvigny-en-Sologne-ba, Orléanstól délre, csak a darabjai bemutatójára járt Párizsba. Ebből a környezetből vette mellékalakjait. 1860-ban bírónak választották a faluba. 1864-ben Moi (Én, 1864) c. színművével aratott nagy sikert a Comédie-Française-ben. 1880-ban a Francia Akadémia tagja lett.

Sokkal a halála előtt már mint az első számú komédiaírót tartották számon az egész kontinensen. Ma is él még egynéhány darabja, a fentiek kivételével: Célimare (1863), Le Grammaire (Nyelvtan, 1867), Les Trente Millions de Gladiators (A gladiátor 30 milliója, 1875), Le Prix Martin (Martin-díj, 1876).

Technikája

Labiche alakjai nevetséges helyzetekbe kerülnek. Ritkán viselkednek ilyenkor értelmesen; egyáltalán Labiche nem valami intellektuális szerző. Bár alakjait néhány vonással felvázolja, a pszichologizálás nem erős oldala. Típusai: az öregember, elsősorban humorforrás; kereskedők, farmerok: ők voltak jobbára a közönség is. Labiche ezeknek az embereknek a prüdériáját, nyereségvágyát teszi nevetségessé. A fiatalabb figurák sóhajtozó, ájuldozó hölgyek, feleségek, akik ellenállhatatlanoknak hiszik magukat, és fiúk akik "különbözni akarnak egymástól". Labiche néhány keserű hangvételű darabja nem volt sikeres szerzőjük életében. Ma mégis ezeket értékelik leginkább az életművéből.

Magyarul

  • Eugèn Labich–Eugèn Musː A kompanisták. Vígjáték; ford. Feleki József; Pfeifer, Pest, 1871 (A Nemzeti Színház könyvtára)
  • Ajánlott levél. Vígjáték egy felvonásban; ford. Adorján Sándor; Singer és Wolfner, Bp., 1885
  • Cravachon őrnagy. Vígjáték; Pfeifer, Bp., 1889 (Műkedvelők színpadja)
  • A nászutazás. Vígjáték; Pfeifer, Bp., 1889 (Műkedvelők színpadja)
  • Vasárnap délután. Vígjáték; ford. Adorján Sándor; Singer-Wolfner, Bp., 1889
  • Marc Michel–ugèn Labichː Az idegesek. Bohózat; átdolg. Ilosvai Hugó; Vass, Bp., 1898 (Fővárosi színházak műsora)
  • Eugèn Labich–Alfred Delacourː A persely. Bohózat öt felvonásban; ford. Góth Sándor; Vass, Bp., 1898 (Fővárosi színházak műsora)
  • Port hint a világ szemébe. Vígjáték; ford. László Elek; Szvoboda Ny., Csíkszereda, 1900
  • Hol a hozomány? Bohózat két felvonásban; ford. Dezső József; Müller Ny., Bp., 1908 (A Műkedvelő)
  • Eugèn Labich–Mélesvilleː A betörő. Vígjáték; ford. Hevesi Sándor; Rényi, Bp., 1910 (A Műkedvelő)
  • Bosszantani veszélyes. Bohózat; Világvárosi Regények, Bp., 1934 (A műkedvelő)
  • Ilyen a világ / Gyilkosság a Maxime utcában / Leánykérés éjjel kettőkor; Komédiák; ford., bev. Végh György, rend. tanácsok Dániel Ferenc; NPI, Bp., 1969 (Színjátszók kiskönyvtára)
  • Jövendőbelink / Tragikus hirtelenséggel / Akasztófavirág / Aludj el!; inː Untat a hivatal. Francia bohózatok; ford., bev. Végh György; NPI, Bp., 1975 (Thália könyvtár)

Források