„Usztasa” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Jugoszlávia a második világháborúban kategória hozzáadva (a HotCattel)
WikiVombat (vitalap | szerkesztései)
a Helyesírás javítása
Címkék: Vizuális szerkesztés Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés
1. sor: 1. sor:
{{Párt infobox
{{Párt infobox
| név = Usztasa
| név = Usztasa
| logó = Ustaše symbol.svg
| logó = Ustaše symbol.svg
| logóméret =
| logóméret =
25. sor: 25. sor:
| tagok száma =
| tagok száma =
| év (tagok száma) =
| év (tagok száma) =
| ideológia = klerikális fasizmus antiszemitizmus Szerbelenesség Cigányellenesség <br> horvát nacionalizmus ultranacionalizmus
| ideológia = klerikális fasizmus antiszemitizmus Szerbellenesség Cigányellenesség <br> horvát nacionalizmus ultranacionalizmus
| politikai elhelyezkedés =
| politikai elhelyezkedés =
| parlamenti jelenlét =
| parlamenti jelenlét =

A lap 2022. január 21., 16:14-kori változata

Usztasa

Az usztasa mozgalom címere
Az usztasa mozgalom címere
Adatok
ElnökAnte Pavelić

Alapítva1929. január 7.
Feloszlatva1945. május 8.

Ideológiaklerikális fasizmus antiszemitizmus Szerbellenesség Cigányellenesség
horvát nacionalizmus ultranacionalizmus
Politikai elhelyezkedésszélsőjobboldal

Horvátország politikai élete
A Wikimédia Commons tartalmaz Usztasa témájú médiaállományokat.

Az usztasa mozgalom vagy usztasák a Horvát Ifjúsági Mozgalomból alakult militáns szélsőjobboldali függetlenségi mozgalom volt a két világháború között.

Nevének eredete

A horvát ustaša szó annyit tesz: felkelő.

Története

Vezetőjük a második világháború végéig Ante Pavelić (vezér = poglavnik) volt. 1929-ben hozták létre Olaszországban.[1] Olaszországtól táborhelyeket, védelmet és pénzügyi támogatást kaptak, emellett a magyar kormány és később a Harmadik Birodalom is támogatta őket. Hamarosan terrorcselekményeket kezdtek végrehajtani a királyi Jugoszláviában. Legnagyobb akciójuk az úgynevezett Lika-felkelés volt Dalmáciában (ezután alakították meg egyik bázisukat Jankapusztán), illetve Sándor király megölése volt 1934. október 14-én Marseille-ben. A merénylet után Olaszországban letartóztatták az usztasa vezérkart, de kiadatásukat megtagadták, majd néhány hónap után szabadlábra helyezték őket.

A második világháború idején megalapították a nácibarát úgynevezett Független Horvát Államot (Nezavisna Država Hrvatska) 1941 áprilisában Ante Pavelić vezetésével.[1] Már az első hónapokban megkezdődött a horvátországi és a boszniai-hercegovinai szerbek tömeges koncentrációs táborokba (Jasenovac, Jadovno, Glina, Prebilovci, Stara Gradiška, Nova Gradiška stb.) hurcolása és kegyetlen legyilkolása. Egyes becslések szerint közel egymillió szerb és tízezer zsidó civilt mészároltak le a mai Horvátország, illetve Bosznia-Hercegovina területén.

A Független Horvát Állam létrehozásában a horvát Római katolikus egyház is kivette részét. Alojzije Stepinac, Horvátország prímása áldását adta Ante Pavelić kormányára és tevékenységére. A szörnyűségekben tevékenyen is részt vettek a, főként hercegovinai horvát ferences rendi barátok is, akik szent kötelességüknek érezték az ortodox keresztények katolikus hitre térítését, akár erőszakosan is kényszerítve őket.

Utóélete

Az 1991–1995-ös délszláv háborúban a horvát szabadcsapatokat is így nevezték. Nevükhöz számos vérengzés és erőszakos cselekmény köthető.

Jegyzetek

  1. a b Sokcsevits Dénes (2010). „Bleiburg, a horvát Katiny8. szám, Kiadó: História folyóirat. [2015. augusztus 31-i dátummal az eredetiből archiválva].  

Források

  • Hrvoje Matković: Povijest Nezavisne Države Hrvatske (Zagreb, 2002) (horvátul)
  • Milorad Lazić: Krstaški rat Nezavisne Države Hrvatske (Beograd, 1991)