„Mikola Petrovics Szjuhaj” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
| 32. sor: | 32. sor: | ||
'''Mikola Petrovics Szjuhaj''' ([[ukrán nyelv|ukránul]]: ''Микола Петрович Сюгай;'' [[Alsókalocsa]], [[1898]]. [[április 3.]] – [[1921]]. [[augusztus 16.]]), közismert nevén '''Suhaj betyár''' ukrán-ruszin [[betyár]], népi hős; bűnöző. |
'''Mikola Petrovics Szjuhaj''' ([[ukrán nyelv|ukránul]]: ''Микола Петрович Сюгай;'' [[Alsókalocsa]], [[1898]]. [[április 3.]] – [[1921]]. [[augusztus 16.]]), közismert nevén '''Suhaj betyár''' ukrán-ruszin [[betyár]], népi hős; bűnöző. |
||
[[Ivan Olbracht]] 1933-ban megjelent regénye nyomán lett széles körben ismert. A ''Suhaj'' nevet a [[Csehszlovákia|csehszlovák]] csendőrségi jelentésekben használták a nehezebben kimondható Szjuhaj helyett így ezen a néven vált ismertté. |
[[Ivan Olbracht]] 1933-ban megjelent regénye nyomán lett széles körben ismert. A ''Suhaj'' nevet a [[Csehszlovákia|csehszlovák]] csendőrségi jelentésekben használták a nehezebben kimondható Szjuhaj helyett így ezen a néven vált ismertté.<ref>A Suhaj megnevezés rímelt a cseh és szlovák nyelvben šohaj/šuhaj (magyarul: suhanc) főnévre.</ref> |
||
==Élete== |
==Élete== |
||
A lap 2021. december 13., 13:43-kori változata
| Mikola Petrovics Szjuhaj | |
 | |
| Mikola Petrovics Szjuhaj sírja Alsókalocsán, rajta a feneketlen vödörrel | |
| Született | 1898. április 3.[1][2] Alsókalocsa |
| Elhunyt | 1921. augusztus 16. (23 évesen)[1][2] |
| Nemzetisége | ruszin |
| Foglalkozása | tolvaj |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Mikola Petrovics Szjuhaj témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Mikola Petrovics Szjuhaj (ukránul: Микола Петрович Сюгай; Alsókalocsa, 1898. április 3. – 1921. augusztus 16.), közismert nevén Suhaj betyár ukrán-ruszin betyár, népi hős; bűnöző.
Ivan Olbracht 1933-ban megjelent regénye nyomán lett széles körben ismert. A Suhaj nevet a csehszlovák csendőrségi jelentésekben használták a nehezebben kimondható Szjuhaj helyett így ezen a néven vált ismertté.[3]
Élete
1898-ban született Alsókalocsa Szuhar nevű településrészén. Iskolába nem járt, alkalmi munkákból élt. 1917-ben behívták katonának az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregébe, a magyar hadsereg 85-ös balassagyarmati ezredéhez került lövésznek. Onnan a frontra küldték, útközben azonban megszökött. Alsókalocsán elfogták és visszaküldték az alakulatához. Újra megszökött és a háború végéig az Alsókalocsa környéki erdőkben bujkált, így az első világháború harcaiban nem vett részt.
A bujkáló Szjuhaj elfogására indított akcióban két csendőrt lőtt le. Az időközben román, majd később csehszlovák fennhatóság alá került Alsókalocsa környékén további összetűzései voltak az aktuális állam hatóságaival. A környékbeli személyek, főleg zsidó vándorkereskedők ellen elkövetett gyilkosságokkal a csehszlovák csendőrség elsősorban Szjuhajt gyanúsította. Lopás vádjával letartóztatták és börtönbe zárták. Felesége azonban két tehén árának megfelelő pénzzel megvesztegette a csendőröket és sikerült kiszabadítania. Később újabb kereskedőket raboltak ki és gyilkoltak meg, ezek elkövetésével is Szjuhajt gyanúsította a cseh rendőrség.
1921 tavaszán öccse, az akkor 15 éves Juraj (vagy Jurij) is csatlakozott a bujkáló Mikolához. 1921. május 21-én Suhaj lelőtte Oldřich Hrabal csendőr őrmestert. A gyilkosság után a cseh hatóságok háromezer koronás jutalmat, a helyi zsidó közösségek pedig további harmincezer koronát ajánlottak fel a kézre kerítéséért. Külön csehszlovák katonai egységet is vezényeltek Alsókalocsára a betyár felkutatására. Az elfogásukra tett erőfeszítések ellenére további rablásokat követtek el. Július elején további egy századnyi csendőr érkezett az elfogására. Végül saját társai végeztek vele. 1921. augusztus 16-án bandájának három tagja látogatta meg az erdőben bujkáló testvéreket, majd a jutalom reményében mindkettőjüket baltával agyonverték. A felajánlott jutalmakat azonban nem fizették ki. Sírja az alsókalocsai temetőben található. Rajta egy felfordított, feneketlen vödör áll, amely a sírra helyezett gyertyákat óvja a széltől.
Mikola meggyilkolása után,1921 decemberében született meg Anna nevű lánya, aki 2006-os haláláig Alsókalocsán élt (férje után Anna Stajerova néven). Suhaj betyár felesége, Erzsike később házasságot kötött korábbi szomszédjukkal, egy Derbak nevű emberrel. Erzsike 1988-ban hunyt el.
Másik testvére, Ivan, és unokaöccse, Vaszil a második világháború után a megszálló szovjet hatóságok ellen tovább harcoló, illegalitásba vonult Ukrán Felkelő Hadsereghez (UPA) csatlakozott. Mindketten az NKVD-csapatok elleni harcban haltak meg 1946-ban Kárpátalján. Ivant lelőtték, Vaszil pedig miután bekerítették, kézigránáttal felrobbantotta magát, hogy ne kerüljön az NKVD fogságába.
Emlékezete
Alsókalocsán Suhaj betyár a helyi turizmus egyik szimbolikus alakja. Suhaj betyár nagyméretű szobra áll a 2007-ben megnyitott Sztare szelo skanzen bejáratánál. Alsókalocsa környékén vezető tematikus túraútvonalat neveztek el róla (Sztezskami Mikoli Suhaja).[4] 2015-ben Mihajlo Kolodko ukrán szobrász miniatűr szobrot készített Suhaj betyárról, amelyet Ungváron az Olbracht utcában, a Pid zamkom kávézó bejáratánál található korláton helyezett el.[5]
Jegyzetek
- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 2.)
- ↑ a b Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2019. november 23.)
- ↑ A Suhaj megnevezés rímelt a cseh és szlovák nyelvben šohaj/šuhaj (magyarul: suhanc) főnévre.
- ↑ Стежками Миколи Шугая. Колочава. (Hozzáférés: 2021. december 2.)
- ↑ Миколу Шугая тепер можна побачити і в Ужгороді (ФОТО). rionews.com.ua. (Hozzáférés: 2021. december 2.)
Források
- Kovács Sándor: Máramarosi bércek között, Romantika Kiadó, 2007, ISBN 978-963-87287-3-9, pp. 240–243.