„Szarvasmarha” változatai közötti eltérés

Hivatkozások szerkesztése
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Hasznosítás, vallás
91. sor: 91. sor:
A ''Newcastle-i Egyetem'' munkatársai 516&nbsp;tejtermelő megkérdezése nyomán kimutatták, hogy a tehén több tejet ad, ha a gazdája a nevén szólítja, mint ha csupán a csorda részeként kezelnék.<ref>[http://www.inforadio.hu/hir/eletmod/bulvar/hir-253734 Több tejet adnak a tehenek, ha van nevük] {{Wayback|url=http://www.inforadio.hu/hir/eletmod/bulvar/hir-253734 |date=20090204034859 }} (Inforádió)</ref>
A ''Newcastle-i Egyetem'' munkatársai 516&nbsp;tejtermelő megkérdezése nyomán kimutatták, hogy a tehén több tejet ad, ha a gazdája a nevén szólítja, mint ha csupán a csorda részeként kezelnék.<ref>[http://www.inforadio.hu/hir/eletmod/bulvar/hir-253734 Több tejet adnak a tehenek, ha van nevük] {{Wayback|url=http://www.inforadio.hu/hir/eletmod/bulvar/hir-253734 |date=20090204034859 }} (Inforádió)</ref>


Hasznosítás szerint vannak tejtermelő, hústermelő és vegyes hasznosítású fajták. A közöttük levő különbségek genetikailag meghatározottak. A specializáció a 18. században kezdődött.<ref>{{cite web|title=Robert Bakewell (1725–1795)|url=http://www.bbc.co.uk/history/historic_figures/bakewell_robert.shtml|publisher=BBC History|accessdate=2015-05-25}}</ref>
Hasznosítás szerint vannak tejtermelő, hústermelő és vegyes hasznosítású fajták. A közöttük levő különbségek genetikailag meghatározottak. A specializáció a 18. században kezdődött.<ref>{{cite web|title=Robert Bakewell (1725–1795)|url=http://www.bbc.co.uk/history/historic_figures/bakewell_robert.shtml|publisher=BBC History|accessdate=2015-05-25}}</ref> A magas tejtermelésű képességű fajták szervezetében a növekedési hormon magasabb szintjét mérték. A húsmarhákat arra tenyésztették, hogy húsuk szerkezete kedvezőbb legyen. Régebben a vágóba szánt hímnemű állatokat kasztrálták, ugyanebből a célból. Vágnak mind hím-, mind nőnemű egyedeket. Vannak fajták, melyek gyorsan nőnek, és vannak, amelyeknek inkább a végsúlyuk nagy.

Az emberi antiszérum feltalálása előtt állatokat használtak antiszérum termelésére: lovakat, marhákat, juhokat. Kezelni kellett a fajtól idegen fehérjékre való érzékenységet.<ref>Immunserum - Definition. In: gesundheit.de.</ref><ref>Andreas Hummel: Arzneimittellehre. Vincentz Network GmbH & Co. KG, 2004, ISBN 978-3-878-70482-9, S. 544</ref>


== Legfontosabb fajták ==
== Legfontosabb fajták ==
158. sor: 160. sor:


== Vallás ==
== Vallás ==
A [[hinduizmus]] szent állata.
A [[hinduizmus]] szent állata. Szentnek tartják a tejét, a belőle készült tejtermékeket, de még a trágyáját is.


Sok nomád kultúrában a marhák száma a vagyon fokmérője és státusszimbólum, emiatt ritkán vágnak belőlük.
== Pénztörténet ==
== Pénztörténet ==
[[Kép:Charolais cattle, Sierra Nevada, Venezuela.jpg|jobbra|bélyegkép|265px|A [[Charolais marha]] fejének jellemzői az arányosan széles homlok, egyenes fejél, kerek fehér szarv<ref>[http://www.charolais.hu/ujweb/index.php/hu/charolais-fajta/bemutatasa A Charolais szarvasmarha a leggyakrabban használt terminálfajta], charolais.hu</ref>]]
[[Kép:Charolais cattle, Sierra Nevada, Venezuela.jpg|jobbra|bélyegkép|265px|A [[Charolais marha]] fejének jellemzői az arányosan széles homlok, egyenes fejél, kerek fehér szarv<ref>[http://www.charolais.hu/ujweb/index.php/hu/charolais-fajta/bemutatasa A Charolais szarvasmarha a leggyakrabban használt terminálfajta], charolais.hu</ref>]]

A lap 2021. szeptember 4., 21:17-kori változata

A bika és a tehén szavak ide irányítanak át: ezek azonban számos más emlős felnőtt hímjét, ill. nőstényét is jelölhetik.
Szarvasmarha
Evolúciós időszak: Holocén
Zebu (Bos taurus indicus)
Zebu (Bos taurus indicus)
Közönséges szarvasmarha (Bos taurus taurus)
Közönséges szarvasmarha (Bos taurus taurus)
Természetvédelmi státusz
Háziasított
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Scrotifera
Csoport: Ferungulata
Csoport: Patások (Ungulata)
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Csoport: Ruminantiamorpha
Alrend: Kérődzők (Ruminantia)
Alrendág: Pecora
Öregcsalád: Bovoidea
Család: Tülkösszarvúak (Bovidae)
Alcsalád: Tulokformák (Bovinae)
Nemzetség: Tulkok (Bovini)
Alnemzetség: Bovina
Nem: Tulok (Bos)
Linnaeus, 1758
Faj: B. taurus
Tudományos név
Bos taurus
Linnaeus, 1758
Szinonimák
  • Bos primigenius taurus
  • Bos indicus
  • Bos longifrons
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Szarvasmarha témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szarvasmarha témájú médiaállományokat és Szarvasmarha témájú kategóriát.

A szarvasmarha (Bos taurus) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába tartozó faj. Húsáért kezdték tenyészteni, később tejét is hasznosították, sőt, az ember munkáját is segítette igavonóként. Azóta számos fajtáját tenyésztették ki, részben visszakeresztezve a vad rokonokkal. Várható élettartama 21 év.

A zebu ősét egyes szerzők külön fajnak tekintik (Bos namadicus), ez azonban vitatott, mivel keresztezhető a közönséges szarvasmarhával, de a többi rokon fajjal csak korlátozottan.[1] Ázsiában több rokon fajt is háziasítottak, így a bantenget, a gaurt és a jakot. A vad rokonok azóta veszélyeztetettekké váltak.

Az eddig megnevezett fajokkal szemben a vízibivaly a Bubalus nembe tartozik. Belőle háziasították a házi bivalyt.

Rendszertani besorolása

Az őstulok (Bos primigenius) háziasított leszármazottja, azonban 2003 óta a Nemzetközi Zoológiai Nomenklatúrabizottság (ICZN) határozatának következtében külön binomiális névvel illetik, mivel önálló faji rangot kapott.[2][3][4][5][6][7]

Alfajai

Ennek az állatnak manapság 2 alfaját ismerik el; mindkettő egy-egy őstulok alfajból lett háziasítva:

A két fenti alfaj vagy alaptípus az őstulok két különböző alfajából lett háziasítva, a Bos primigenius primigeniusból - ez az európai közönséges szarvasmarha típusú púp nélküli marhák őse - és a Bos primigenius namadicusból - ez a zebu típusú, nagy púppal rendelkező marhák őse. A legfrissebb kutatási eredmények alapján a két ősrokon mintegy 270 000 éve vált el egymástól.[1] Korábban a közönséges szarvasmarha főleg Európában és Szibériában volt elterjedve, míg a zebut inkább a melegebb térségekben, mint például az őshazájában, Dél-Ázsiában, valamint Afrikában tartották szívesebben. Egyes területeken hibrid fajtákat is kialakítottak. Miután az európaiak letelepedtek más kontinensekre is, magukkal vitték szarvasmarháikat. Ezeken az új helyeken is, a hűvösebb éghajlatokon a közönséges szarvasmarhák vitték jobban, míg a melegebb tájakon a szárazságtűrő zebuk hódítottak. Szintén az újonnan felfedezett kontinenseken a két alaptípus hibridizációjának üteme megnőtt. Továbbá a szarvasmarhát minden más Bos- és Bison-fajjal sikeresen lehet keresztezni; eme hibridek ivarképesek.[8][9][10]

Küllem, illetve hasznosítás alapján is két típust különböztetünk meg. Az első a zömökebb, tömörebb hús- és igásmarha, a másik a könnyedebb, elegánsabb tejelő fajták típusa. Mindkét alfajban megvan ez a típusú megkülönböztetés.

A Bos primigenius namadicusból a zebuba való szelídítés körülbelül 9000 éve kezdődött,[11] míg Közép-Anatóliában Kr. e. 8500 körül és a Közel-Keleten Kr. e. 6000 környékén elkezdték háziasítani, a Bos primigenius primigeniust, melyből a közönséges szarvasmarhát alakították ki. Körülbelül Kr. e. 6000 táján a B. p. primigeniust Kelet-Ázsiában is elkezdték szelídíteni.[12][3][13] Az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet (FAO) adatai szerint 2018-ban nagyjából 1,5 milliárd szarvasmarha egyed létezett.[14] 2009-ben feltérképezték az állat teljes genomját; ehhez Hereford marhát használtak fel; az eredményt a Bovine Genome Sequencing and Analysis Consortium című magazinban adták ki.[15][16]

A közönséges szarvasmarhát 10000 évvel ezelőtt háziasították Anatóliában és a Közel-Keleten.[17] A háziasítást bizonyítja, hogy a külsőleg a vad típustól még kevéssé különböző állatokat még Cipruson is megtalálták, ahol a vad ős nem őshonos.[18] 2012-ben a Mainzi Egyetem nemzetközi csapata megállapította, hogy a mai európai típusú szarvasmarhák mindössze 80 tehéntől származnak a termékeny félhold területéről.[19] Azonban voltak később tenyésztésbe vont vad tehenek, és persze bikák is, ahogy azt további tanulmányok mutatják.[20][21]

Amellett, hogy a szelídebb egyedeket tenyésztették tovább, fontos volt a jó hozam is. Emiatt megváltozott a testfelépítés: a törzs hosszabbá és masszívabbá vált, a lábak lerövidültek, a tőgy hosszabbá vált, és gyakran szőrtelenné. A hát kiegyenesedett és alacsonyabbra került. Sok szarvasmarha pofája és homloka rövid, így jobban emlékeztet a borjak kinézetére. Új színváltozatok alakultak ki, például fehér és foltos mintázat. Sok fajtánál csökkent a nemi dimorfizmus a testméretet és a színezetet illetően. A szarv egyes fajtálknál kisebb lett, vagy eltűnt.[1]

Mindezek a módosulások különböző mértékűek a hasznosítás és a tartás módjától függően. Dél-Európában, például az Ibériai-félszigeten az extenzív tartású szarvasmarhák sokkal jobban emlékeztetnek az ősökre, mint a legtöbb fajtársuk. Elég robosztusak ahhoz, hogy az egész évet a legelőn töltsék, és csak kevés kiegészítőt kapnak ahhoz, amit lelegelnek. Hosszú lábúak, kis tőgyűek. Gyakran még a szarvuk formája is ősi. Genetikailag a Balkán-félszigeten tartott Buša a legősibb fajta. Egy olyan haplocsoporthoz tartozik, amit máshol csak a neolitikus marháknál találtak meg.[22] Egy további jellegzetessége a történelmi időszakban már nem szelektált fajtának a genetikai sokféleség, ami az európai fajták között a legnagyobb.[23] Ez világszerte értékessé teszi a genetikai és a funkcionális sokféleség megőrzésében.[24]

Az erőteljes Sayaguesa, Pajuna és Maronesa fajták hátvonala hajlott. A spanyol harci marha külleme is alig módosult, mivel harcra tenyésztették, így küllemre erősen hasonlít az őstulokra.

Mivel az őstulok kihalt, de vannak még ősi szarvasmarhafajták, ezért adódott az ötlet a rekonstruálásra. A rekonstrukció eredménye a Heck-marha, ami külsejében már erősen hasonlít az őstulok ábrázolásaira, azonban hitelességét gyakran elégtelennek tartják.[1] További prokjektek a Taurus-projekt, Tauros-program és az őstulokprojekt.

Hasznosítása

Ugyan a szarvasmarhát leginkább tej- és hústermelésre használják, a gépesítés előtt jelentős volt az aránya az igavonásban is; az igába - amely szekérhez vagy ekéhez van kötve - főleg az ökröket (kiherélt bikák) használták, illetve egyes térségekben még használják fel, de ha nem túl nagy a teher, akkor tehenet is igába lehet fogni. Ezenkívül felhasználják a tülkét, valamint a bőrét is. Trágyája felhasználható trágyázás céljára, de lehet belőle tüzelő vagy építőanyag is. A rideg tartású fajták tájgondozást is végeznek, mint a skót felföldi marha, a magyar szürkemarha, a heck-marha, a Galloway-marha vagy a dél-európai ősi fajták.

A Newcastle-i Egyetem munkatársai 516 tejtermelő megkérdezése nyomán kimutatták, hogy a tehén több tejet ad, ha a gazdája a nevén szólítja, mint ha csupán a csorda részeként kezelnék.[25]

Hasznosítás szerint vannak tejtermelő, hústermelő és vegyes hasznosítású fajták. A közöttük levő különbségek genetikailag meghatározottak. A specializáció a 18. században kezdődött.[26] A magas tejtermelésű képességű fajták szervezetében a növekedési hormon magasabb szintjét mérték. A húsmarhákat arra tenyésztették, hogy húsuk szerkezete kedvezőbb legyen. Régebben a vágóba szánt hímnemű állatokat kasztrálták, ugyanebből a célból. Vágnak mind hím-, mind nőnemű egyedeket. Vannak fajták, melyek gyorsan nőnek, és vannak, amelyeknek inkább a végsúlyuk nagy.

Az emberi antiszérum feltalálása előtt állatokat használtak antiszérum termelésére: lovakat, marhákat, juhokat. Kezelni kellett a fajtól idegen fehérjékre való érzékenységet.[27][28]

Legfontosabb fajták

Szimmentáli tehén és borja
Wagyu japán marha, amely a világ egyik legjobb adottságokkal rendelkező marhahús alapanyagát adja[29]
Bővebben: Szarvasmarhafajták listája

Magyar fajták:

  • Magyar szürke szarvasmarha (jellegzetes, nagy szarvval, ezüstszürke, a szem, mar, lábtövek sötétek, a borjak viszont narancsszínűen jönnek a világra, amit szaknyelven pirók színnek neveznek. Ezt a szőrzetszínt koruk előrehaladtával – az egyed fejlettségétől és a takarmány minőségétől függően – fokozatosan elveszítik, és teljesen kiszürkülnek, mire elérik a 2-6 hónapos kort)[30][31]
  • Magyar tarka szarvasmarha[32][33]

Tejhasznú fajták:

Húsfajták:

Kettős hasznosításúak:

  • Dexter[49]
  • Magyar tarka szarvasmarha
  • Pinzgaui marha[50]
  • Szimmentáli marha (a szimmentáli kitenyésztését a 18. század vége felé a svájci Alpokban kezdték. Erélyes növekedése, jelentős tejtermelése, kiváló ellenállóképessége miatt az egész világon elterjedt. Színe szabálytalan, különböző árnyalatú, piros-, illetve sárga-tarka. Marmagassága 138–142 cm. A tehén 650–750, a bika 1100–1300 kg. Tejtermelése 4500–5000 liter/év. Húsa napi 1,2-1,3 kilogrammal gyarapodhat)[51][52]
  • Kárpáti borzderes marha (mintegy 120 éve hazánk egyik jellemző, hagyományos szarvasmarhafajtája volt[53], mai formáját az 1800-as évek közepére-végére nyerte el, a Kárpátokban jelenlévő mokány, riska, busa marhát svájci borzderes fajtájú szarvasmarhákkal keresztezték[54], kis testű, marmagassága 110–135 cm, színe a fajtára jellemzően nem egységes, barna és szürke szőrszálak keveréke, ez a jellegzetes deres szín[55])

Elnevezései

  • Szopós borjú: születéstől az elválasztásig (nőivarú 3, hímivarú 4 hónapos koráig)
  • Választott borjú: az elválasztástól féléves korig
  • Növendék: 7 hónapos kortól a tenyésztésbe vételig
  • Üsző: a nőivarú marha az első ellésig, kortól függetlenül
  • Szűz üsző: ivarérett üsző az első fedeztetésig
  • Előhasi üsző: első vemhes üsző
  • Előhasi tehén: tehén a második borja megszületése előtt
  • Bika: kortól függetlenül a hímivarú egyed
  • Tinó: ivartalanított növendékbika
  • Borjúfogas tinó: 2-3 éves tinó a szegletfog kiváltása előtt
  • Ökör: 4 évesnél idősebb ivartalanított bika (függetlenül az ivartalanítási kortól)
  • Göböly vagy sőre: hizlalásra fogott, vagy kihízott szarvasmarha (kortól és nemtől függetlenül)
  • Csuvas: hízóökör[56]

Betegségek

A szarvasmarha egyik legújabb és legismertebb betegsége a BSE (Bovine Spongiform Encephalopathia, vagyis szivacsos agyvelőelfajulás), más néven kergemarha-kór. Valószínűsíthetően kapcsolatban áll a kiskérődzők surlókórjával (scrapie) és az embereknél előforduló Kreuzfeld-Jakob kórral. Prionok okozzák.

Egyéb fontos fertőző betegségek:

2008-ban megjelent Magyarországon is a kéknyelv betegség.[57]

Vallás

A hinduizmus szent állata. Szentnek tartják a tejét, a belőle készült tejtermékeket, de még a trágyáját is.

Sok nomád kultúrában a marhák száma a vagyon fokmérője és státusszimbólum, emiatt ritkán vágnak belőlük.

Pénztörténet

A Charolais marha fejének jellemzői az arányosan széles homlok, egyenes fejél, kerek fehér szarv[58]
„ Értékmérő: a tinó

István törvényeinek egyszeri átolvasása világossá teszi számunkra, hogy a Kárpát-medencei népesség legfőbb értékmérője még nem a pénz volt, hanem a tinó, vagyis a fiatal (még igába nem fogott) ökör. Ez arra mutat, hogy nagyon jelentős lehetett az állattartás, hiszen az állattartók rendelkeztek tinókkal. Ezekkel kellett a kirótt büntetéseket fizetni. Az is kiderül, hogy a tinókkal való rendelkezés mértéke a gazdagság fokmérője volt. [...] E korai időszakban a vagyon, a tehetősség fokmérője éppen a barom, a jószág volt. Nem véletlen, hogy a régi magyar nyelvben a barom és a jószág szavak jelentették az anyagi javakat, a vagyont.

”
– Kristó Gyula: Termelés és önfenntartás a Kárpát-medencében, História 1999/09-10

Jegyzetek

  1. ↑ a b c d van Vuure, T. (Cis). Retracing the Aurochs – History, Morphology and Ecology of an extinct wild Ox. Sofia-Moscow: Pensoft Publishers (2005). ISBN 954-642-235-5 
  2. ↑ (2010. január 1.) „On the origin of cattle: How aurochs became domestic and colonized the world”. Evolutionary Anthropology 19, 148–157. o. DOI:10.1002/evan.20267. (Hozzáférés: 2017. december 3.)  
  3. ↑ a b szerk.: Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder: Bos taurus, Mammal Species of the World, 3. kiadás, Baltimore: Johns Hopkins University (2005). ISBN 978-0-8018-8221-0. OCLC 62265494 
  4. ↑ Aurochs – Bos primigenius'. petermaas.nl . [2009. április 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. január 22.)
  5. ↑ ICZN, Biodiversity Studies BZN Volume 63, Part 3, General Articles & Nomenclatural Notes, 2006. szeptember 30.
  6. ↑ International Commission on Zoological Nomenclature (2003). „Opinion 2027. Usage of 17 specific names based on wild species which are predated by or contemporary with those based on domestic animals (Lepidoptera, Osteichthyes, Mammalia): conserved”. Bulletin of Zoological Nomenclature 60, 81–84. o.  
  7. ↑ (2004) „The naming of wild animal species and their domestic derivatives”. Journal of Archaeological Science 31 (5), 645. o. DOI:10.1016/j.jas.2003.10.006.  
  8. ↑ "Yattle What?" Archiválva 2017. július 1-ji dátummal a Wayback Machine-ben., The Washington Post, 11 August 2007
  9. ↑ Groves, C. P., 1981. Systematic relationships in the Bovini (Artiodactyla, Bovidae). Zeitschrift für Zoologische Systematik und Evolutionsforschung, 4:264–278., quoted in Sablon:MSW3 Artiodactyla
  10. ↑ Takeda, Kumiko (2004. április 1.). „Mitochondrial DNA analysis of Nepalese domestic dwarf cattle Lulu”. Animal Science Journal 75 (2), 103–110. o. DOI:10.1111/j.1740-0929.2004.00163.x.  
  11. ↑ In the Light of Evolution III: Two Centuries of Darwin. National Academies Press, 96. o. (2009) 
  12. ↑ (2010. január 1.) „On the origin of cattle: How aurochs became domestic and colonized the world”. Evolutionary Anthropology 19, 148–157. o. DOI:10.1002/evan.20267. (Hozzáférés: 2017. december 3.)  
  13. ↑ (2012) „Modern taurine cattle descended from small number of Near-Eastern founders”. Molecular Biology and Evolution 29 (9), 2101–2104. o. DOI:10.1093/molbev/mss092. PMID 22422765.   Op. cit. in „DNA reveals that cows were almost impossible to domesticate”, io9, 2012. március 28.. [2012. május 12-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2012. április 2.) 
  14. ↑ Live Animals. FAO . Food and Agriculture Organization of the United Nations. [2020. augusztus 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. augusztus 31.)
  15. ↑ Brown, David. „Scientists Unravel Genome of the Cow”, The Washington Post, 2009. április 23.. [2011. június 28-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. április 23.) 
  16. ↑ Elsik, C. G. et al, (Bovine Genome Sequencing and Analysis Consortium) (2009). „The genome sequence of taurine cattle: a window to ruminant biology and evolution”. Science 324 (5926), 522–528. o. DOI:10.1126/science.1169588. PMID 19390049.  
  17. ↑ Ceiridwen J. Edwards et al.: Mitochondrial DNA analysis shows a Near Eastern Neolithic origin for domestic cattle and no indication of domestication of European aurochs Proceedings of the Royal Society B 2007; 274, 1377–1385. Siehe Abschnitt 5: Conclusions.
  18. ↑ Jean-Denis Vigne et al. (2000): Predomestic cattle, sheep, goat and pig during the late 9th and the 8th millenniun cal. BC on Cyprus: preliminary results of Shillourokambos (Perkklisha, Limassol). In: Archaeozoology of the Near East IV A: Proceedings of the fourth international symposium on the archaeozoology of southwestern Asia and adjacent areas, Vol. A, S. 83–106.
  19. ↑ Artikel „Flaschenhals im Nahen Osten“ auf dradio.de, vom 25. Mai 2012.
  20. ↑ A. Götherström, C. Anderung u. a.: Cattle domestication in the Near East was followed by hybridization with aurochs bulls in Europe. In: Proceedings. Biological sciences / The Royal Society. Band 272, Nummer 1579, November 2005, S. 2345–2350. doi:10.1098/rspb.2005.3243. PMID 16243693. Sablon:PMC.
  21. ↑ S. Hiendleder, H. Lewalski, A. Janke: Complete mitochondrial genomes of Bos taurus and Bos indicus provide new insights into intra-species variation, taxonomy and domestication. In: Cytogenetic and genome research. Band 120, Nummer 1–2, 2008, S. 150–156. doi:10.1159/000118756. PMID 18467841.
  22. ↑ Peter Hristov, Daniela Sirakova, Ivan Mitkov, Nikolai Spassov & Georgi Radoslavov (2016): Balkan brachicerous cattle – the first domesticated cattle in Europe, Mitochondrial DNA Part A, DOI:10.1080/24701394.2016.1238901 (PDF)
  23. ↑ J. Ramljak, G. Bunevski, H. Bytyqi, B. Marković, M. Brka, A. Ivanković, K. Kume, S. Stojanović, V. Nikolov, M. Simčič, J. Sölkner, E. Kunz, S. Rothammer, D. Seichter, H. P. Grünenfelder, E. T. Broxham, W. Kugler, I. Medugorac: Conservation of a domestic metapopulation structured into related and partly admixed strains. In: Molecular ecology. Band 27, Nummer 7, 04 2018, S. 1633–1650, doi:10.1111/mec.14555, PMID 29575253.
  24. ↑ Ivica Medugorac: Schützenswerte Vielfalt des Buša Rindes
  25. ↑ Több tejet adnak a tehenek, ha van nevük Archiválva 2009. február 4-i dátummal a Wayback Machine-ben (Inforádió)
  26. ↑ Robert Bakewell (1725–1795). BBC History. (Hozzáférés: 2015. május 25.)
  27. ↑ Immunserum - Definition. In: gesundheit.de.
  28. ↑ Andreas Hummel: Arzneimittellehre. Vincentz Network GmbH & Co. KG, 2004, ISBN 978-3-878-70482-9, S. 544
  29. ↑ A művészien márványos wagyu. (Hozzáférés: 2020. június 12.)
  30. ↑ Zootierliste (undated): "Hungarian grey cattle (Hungarian Steppe cattle)."
  31. ↑ Magyar Szürke Szarvasmarhát Tenyésztők Egyesülete Jelentés 2015 Archiválva 2016. október 2-i dátummal a Wayback Machine-ben, mszte.hu
  32. ↑ A magyar tarka marha története
  33. ↑ Magyartarka Tenyésztők Egyesülete
  34. ↑ Ayrshire Cattle History. ElectricScotland . (Hozzáférés: 2015. június 22.)
  35. ↑ Discover Ayrshire – Cattle History. Discover Ayrshire . [2015. június 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. június 22.)
  36. ↑ World Holstein-Friesian Federation
  37. ↑ Valerie Porter, Lawrence Alderson, Stephen J.G. Hall, D. Phillip Sponenberg (2016). Mason's World Encyclopedia of Livestock Breeds and Breeding (sixth edition). Wallingford: CABI. ISBN 9781780647944.
  38. ↑ Encyclopædia Britannica 15th Ed. Vol.10 p.1280
  39. ↑ Étude de la race bovine: Blonde d'Aquitaine (in French). Bureau des Ressources Génétiques. Archived 9 March 2012.
  40. ↑ Magyar Charolais-tenyésztők Egyesülete
  41. ↑ The Charolais heritage ... a brief history Archiválva 2014. április 19-i dátummal a Wayback Machine-ben.. American-International Charolais Association. Accessed May 2015.
  42. ↑ Blanc-Bleu Belge/Belgium. Domestic Animal Diversity Information System of the Food and Agriculture Organization of the United Nations. Accessed November 2016.
  43. ↑ Deepening about Hanwoo
  44. ↑ Breeds of Livestock - Cattle. (Hozzáférés: 2010. április 5.)
  45. ↑ Sanders, Alvin H.. The story of the Herefords. Chicago: Sanders Publishing Company (1914) 
  46. ↑ Breed data sheet: Limousine / France (Cattle). Domestic Animal Diversity Information System of the Food and Agriculture Organization of the United Nations. Accessed January 2020.
  47. ↑ Cattlemen's Texas Longhorn Registry. Cattlemen's Texas Longhorn Registry. [2012. november 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. december 13.)
  48. ↑ Behind Wagyu Beef: Essential Guide to Japanese Beef. (Hozzáférés: 2020. június 12.)
  49. ↑ Dexter Cattle Society UK
  50. ↑ Breed data sheet: Pinzgauer/Austria. Domestic Animal Diversity Information System of the Food and Agriculture Organization of the United Nations. Accessed May 2014.
  51. ↑ Simmental Breed Information – Cattle.com
  52. ↑ A History of the Simmental Breed – Oklahoma State University
  53. ↑ A kárpáti borzderes. www.eletestudomany.hu. (Hozzáférés: 2021. szeptember 2.)
  54. ↑ Kárpáti borzderes szarvasmarha. polyan.hu. (Hozzáférés: 2021. szeptember 2.)
  55. ↑ Kicsi, szelíd, és jó a sajtja - ez a kárpáti borzderes (magyar nyelven). Magro.hu, 2018. december 29. (Hozzáférés: 2021. szeptember 2.)
  56. ↑ Háziállatok elnevezése faj-, ivar-, és korcsoportonként. radixindex.com. (Hozzáférés: 2017. február 20.)
  57. ↑ Megjelent Magyarországon is a kéknyelv betegség
  58. ↑ A Charolais szarvasmarha a leggyakrabban használt terminálfajta, charolais.hu

Források

  • Állattenyésztés 1. Szarvasmarha, juh, ló Szerkesztette dr. Horn Péter Mezőgazda kiadó ISBN 963 286 078 0 Budapest 1995
  • Bhattacharya, S. 2003. Cattle ownership makes it a man's world. Newscientist.com. Retrieved 26 December 2006.
  • Cattle Today (CT). 2006. Website. Breeds of cattle. Cattle Today. Retrieved 26 December 2006
  • Clay, J. 2004. World Agriculture and the Environment: A Commodity-by-Commodity Guide to Impacts and Practices. Washington, DC: Island Press. ISBN 1-55963-370-0.
  • Clutton-Brock, J. 1999. A Natural History of Domesticated Mammals. Cambridge: Cambridge University Press. ISBN 0-521-63495-4.
  • Purdy, Herman R.. Breeds Of Cattle, 2nd (2008)  – A visual textbook containing History/Origin, Phenotype & Statistics of 45 breeds.
  • Huffman, B. 2006. The ultimate ungulate page. UltimateUngulate.com. Retrieved 26 December 2006.
  • Invasive Species Specialist Group (ISSG). 2005. Bos taurus. Global Invasive Species Database.
  • Johns, Catherine. 2011 Cattle: History, Myth, Art. London: The British Museum Press. 978-0-7141-5084-0
  • Nowak, R.M. and Paradiso, J.L. 1983. Walker's Mammals of the World. Baltimore, MD: The Johns Hopkins University Press. ISBN 0-8018-2525-3
  • Oklahoma State University (OSU). 2006. Breeds of Cattle. Retrieved 5 January 2007.
  • Public Broadcasting Service (PBS). 2004. Holy cow. PBS Nature. Retrieved 5 January 2007.
  • Rath, S. 1998. The Complete Cow. Stillwater, MN: Voyageur Press. ISBN 0-89658-375-9.
  • Raudiansky, S. 1992. The Covenant of the Wild. New York: William Morrow and Company, Inc. ISBN 0-688-09610-7.
  • Spectrum Commodities (SC). 2006. Live cattle. Spectrumcommodities.com. Retrieved 5 January 2007.
  • Voelker, W. 1986. The Natural History of Living Mammals. Medford, NJ: Plexus Publishing, Inc. ISBN 0-937548-08-1.
  • Yogananda, P. 1946. The Autobiography of a Yogi. Los Angeles: Self Realization Fellowship. ISBN 0-87612-083-4.

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Cattle című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

Keress rá a szarvasmarha, bika, tehén, borjú és ökör címszavakra a Wikiszótárban!
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szarvasmarha&oldid=24189016”