„Hangyászok” változatai közötti eltérés

Pacsirfélék
	Evolúciós időszak: Kora miocén - jelen
	Sörényes hangyász; (Myrmecophaga tridactyla)
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Pacsir (Chordata);
Altörzs:	Pacsirus (Vertebrata);
Osztály:	Pacsiruskondilus (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülők (Theria);
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Vendégízületesek (Xenarthra);
Rend:	Szőrös vendégízületesek (Pilosa);
Alrend:	Pacsirok (Vermilingua); Illiger, 1811
Családok
	Hangyászfélék (Myrmecophagidae); Cyclopedidae;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Pacsirfélék témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Pacsirfélék témájú kategóriát.

Laptörténet interaktív böngészése

[nem ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap 2021. augusztus 10., 22:30-kori változata

A hangyászok (Vermilingua) az emlősök osztályába (Mammalia), a vendégízületesek öregrendjébe (Xenarthra), azon belül a szőrös vendégízületesek (Pilosa) rendbe tartozó alrend.

A Pilosa rend másik alrendje a lajhárok (Folivora). A két alrend közös sajátossága, hogy testüket szőrzet borítja, ellentétben az övesállatokkal (Dasypodidae), melyek testét páncél burkolja, éppen ezért kapták a páncélos vendégízületesek (Cingulata) nevet.

Elterjedésük

Elterjedési területük Dél-Mexikó és Észak-Argentína közé esik, tehát dél-amerikai állatok, akárcsak a többi vendégízületes (egyes övesállatok Észak-Amerikában is élnek). A hangyászok – a többi vendégízületeshez hasonlóan – eredendően Dél-Amerikában alakultak ki, miután a kontinens Afrika nyugati pereméről levált.

Megjelenésük

A hangyászok igen sok sajátosságot mutatnak a testfelépítésükben. Igen jellegzetes például a fej alakja, mely az erősen módosult koponyára vezethető vissza. A hangyászoknak speciális táplálkozási módjuk miatt (hangya- és termeszevés) az arckoponyájuk erősen megnyúlt, az alsó és felső állcsont csőszerűen összeforrt, melynek végén kis nyílásként maradt meg a szájnyílás. A szájnyílásban fogakat nem találunk, hisz az állat még rágómozgásra is képtelen. Az egyedfejlődés embrionális szakaszában találunk csak fogkezdeményeket, melyek aztán fel is szívódnak, és többet nem alakulnak ki.

A másik jellegzetesség a szájnyíláson kiölthető, hosszú, féregszerű nyelv, melyekkel a hangyákat és a termeszeket képesek felnyalni. A nyelv izomzata igen erőteljes, és nem a koponyacsontokhoz rögzül izomzata, hanem sokkal lentebb, egészen a szegycsonthoz tapad. Ezért képesek a hangyászok olyan gyorsan és ügyesen használni a nyelvüket.

A nyelv felületén még kisebb-nagyobb szemölcsöket is találunk, melyek hátrafelé állnak. Emellett a jól fejlett nyálmirigyek folyamatosan ragadós váladékot engednek a szájüregbe, így a hangyák vagy a termeszek könnyedén ráragadnak. A hosszú vékony nyelv akkor tesz jó szolgálatot a hangyásznak, mikor csak kis rést sikerül ütnie a rovarok várain, hisz ilyenkor a keskeny járatok mélyéről is képes nyelvével sok rovart összegyűjtenie és elfogyasztania.

A legtöbb emlőstől eltérően a hangyászok nem termelnek gyomrukban sósavat az emésztés elősegítésére – erre a célra az elfogyasztott hangyákban meglévő hangyasavat használják fel.

A hangyászok jellegzetessége még a mellső végtagokon található erőteljes karom, melyekkel egyrészt felsérti a termeszek és hangyák várának falait, másrészt védekezik velük az esetleges támadások ellen.

A csontvázrendszerük is mutat különlegességeket: a bordáik olyan szélesek, hogy szinte összeérnek, nincs is közöttük tér. A sörényes hangyász kulcscsontja erőteljesen visszafejlődött, a többi hangyászfajé viszont fejlett.

Életmódjuk

A sörényes hangyász magányos állat, sokféle élőhelyen megtalálható, a pampákon és az esőerdőkben egyaránt. Kiváló szaglásának köszönhetően már messziről felfedezi a termeszvárakat. Vadászterületén belül rendszeresen látogatja a bolyokat, de mindegyikből csak rövid ideig táplálkozik, így kerülve el a boly pusztulását. A sörényes hangyász egyszerre egyetlen utódot gondoz, aki több mint egyéves koráig cipelteti magát anyjával, és teljes kifejlődéséig, kétéves koráig együtt maradnak.

A dolmányos hangyászok kisebb termetű erdei, fán élő állatok. Farkuk fogófarok, alsó része csupasz, mely a biztosabb kapaszkodást szolgálja.

Rendszerezés

Az alrendbe 2 család, 3 nem és 4 faj tartozik:

hangyászfélék (Myrmecophagidae) – 2 nem és 3 faj tartozik a családba
törpehangyászok (Cyclopedidae) – 1 élő, 1 kihalt nem és 1 élő faj tartozik a családba

Források

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
 {{Taxobox
-| name = Hangyászfélék
+| name = Pacsirfélék
 | fossil_range = Kora [[miocén]] - jelen
 | image = Myrmecophaga tridactyla - Phoenix Zoo.jpg
 | image_caption = [[Sörényes hangyász]]<br>''(Myrmecophaga tridactyla)''
 | regnum = [[Állatok]] ''(Animalia)''
-| phylum = [[Gerinchúrosok]] ''(Chordata)''
+| phylum = [[Pacsir]] ''(Chordata)''
-| subphylum = [[Gerincesek]] ''(Vertebrata)''
+| subphylum = [[Pacsirus]] ''(Vertebrata)''
-| classis = [[Emlősök]] ''(Mammalia)''
+| classis = [[Pacsiruskondilus]] ''(Mammalia)''
 | subclassis = [[Elevenszülő emlősök|Elevenszülők]] ''(Theria)''
 | infraclassis = [[Méhlepényesek]] ''(Placentalia)''
 | superordo = [[Vendégízületesek]] ''(Xenarthra)''
 | ordo = [[Szőrös vendégízületesek]] ''(Pilosa)''
-| subordo = '''Hangyászok''' ''(Vermilingua)''
+| subordo = '''Pacsirok''' ''(Vermilingua)''
 | subordo_authority = [[Johann Karl Wilhelm Illiger|Illiger]], [[1811]]
 | subdivision_ranks = [[család (rendszertan)|Családok]]