„Szerkesztő:Szilas/Mátészalka” változatai közötti eltérés

Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
1864-ben egyéni kezdeményezéssel egy kisebb mezőgazda- sági gyártelep létesült (alapította: Schwartz Mór), amely rö­vid idő alatt a megye egyik legnagyobb kombinátszerű ipar­telepévé fejlődött, majd részvénytársasággá alakult át, s et­től kezdve „Szálkái Gyártelep és Mezőgazdasági Részvény- társaság” néven szerepelt. A gyártelep 50 munkást foglalkoz­tatott, s volt mezőgazdasági szeszgyár, szeszfinomító, likőr- rum- és pálinkagyár, valamint gőzmalom, olajütő, gépjavító és villanyáram szolgáltató részlege, s mint ilyet abban az idő­ben a vidék legnagyobb ipartelepeként tartották számon.
Mint helytörténeti érdekességet külön ki kell emelni e gyártelep villanyáram szolgáltató részlegét. Kevesen tudják, hogy országunk tiszántúli részén, az egykori „sötét Szatmár-ban”, az északkeleti végeken fekvő Mátészalkán gyűlt ki Budapestet is megelőzve az első villanyfény 1888-ban. A ma­gyar posta 1963-ban a 75. évforduló alkalmából emlék bélye­get bocsátott ki „Mátészalka 1888 — Aporliget 1963” felírás­sal. Ez utóbbi a faluvillamosítás befejezését jelzi. Érdekes já­téka a történelemnek, hogy az első villanyfény az országban Szatmár megye területén Mátészalkán gyűlt ki, s a faluvilla­mosítás is szatmári területen, Aporligeten fejeződött be (27/a ábra). (164)
 
A másik komolynak mondható létesítmény a Schreiber-féle fatelep, mely még 1850. évben létesült Mátészalkától északra fekvő Vitkán, a Thsza partján, ahonnan vasút hiányában tuta­jon szállították a faárut az ország belsejébe. 1888-ban a Tisza óriási méretű áradása a telepet rombadöntötte, az anyagkész­letet elsodorta, tönkretette. Ezért 1901-ben a cég vitkai fate-lepét Mátészalkára, a vasútállomás közelébe (a mai kórház helyén) helyezték; itt olyan nagyszerű fejlődésnek indult, hogy a fakereskedelmi részleg mellett betonáruk gyártásá­val, ládaáruk készítésével, mezőgazdasági faszerszámok gyár­tásával foglalkozott és fűrésztelepet is létesített. A fejlődé­sére jellemző, hogy a cég Nagydobos, Nagyecsed és Vásáros- namény községekben fióktelepet létesített, a központi irodát pedig- Mátészalkára helyezte.
A nagybani eladás fokozása céljából a nyers faanyagot kül­földi országokból, Romániából, Lengyelországból és Cseh­szlovákiából importálták. A telepen foglalkoztatott üzemi munkások száma 35—40 körül volt.
A múltban e két vidéki szintű létesítmény képviselte csu­pán Mátészalka üzemi és ipari életét.
Az ipar igazi fejlődése azonban csak a felszabadulás után,1945-től indult meg, amikor is évről-évre egyre több jelen­tős létesítménnyel gyarapodott Mátészalka, megszületik a szocialista ipar, mely döntően rányomta bélyegét a falukép városias fejlődésére.(165)
 
==Vízgazdálkodás==

Navigációs menü