„Konstantin von Neurath” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Visszavontam Sepultura (vita) szerkesztését (oldid: 23813544) Inkább.
Címkék: Visszavonás Visszaállítva
→‎Élete: Helyreállítás.
Címke: Kézi visszaállítás
62. sor: 62. sor:


== Élete ==
== Élete ==
[[Württemberg (történelmi régió)|Württembergi]] nemesi család sarjaként, báró Konstantin Sebastian von Neurath (1847–1912) és báró Mathilde von Gemmingen–Hornberg (1847–1927) fiaként született a [[Vaihingen an der Enz]] melletti Kleinglattbachban. A [[Tübingeni Egyetem]]en, majd a [[Humboldt Egyetem|Berlini Egyetemen]] tanult jogot, s miután [[1892]]-ben megszerezte diplomáját, egy kleinglattbachi (ma [[Vaihingen an der Enz]] része) ügyvédi irodában helyezkedett el. [[1901]]. [[május 30.|május 30-án]] [[Stuttgart]]ban feleségül vette Marie Auguste Moser von Filseck (1875–1960) nemest, akitől két gyermeke született: Konstantin (* 1902) és Winifred (* 1904). [[1901]]-ben Berlinbe költözött, s a külügyminisztérium szolgálatába lépett. [[1903]]-tól Németország [[london]]i nagykövetségén töltötte be az alkonzuli tisztet, [[1909]]-től pedig ugyanott követségi tanácsos lett. [[1914]]-ben [[Konstantinápoly]]ba akkreditálták, de az [[első világháború]] kitörése után Neurath bevonult a hadseregbe, s gyalogsági tisztként harcolt a fronton. 1914 decemberében megkapta a [[Vaskereszt]]et, majd [[1916]]-ban súlyosan megsebesült a harcokban. Gyógyulását követően leszerelt és visszatért Konstantinápolyba. Hamarosan azonban a diplomáciai szolgálat alóli felmentését kérte, s [[1917]]-ben [[II. Vilmos württembergi király]] polgári kormányának vezetője és királyi kamarás lett.
[[Württemberg (történelmi régió)|Württembergi]] nemesi család sarjaként, báró Konstantin Sebastian von Neurath (1847–1912) és báró Mathilde von Gemmingen–Hornberg (1847–1927) fiaként született a [[Vaihingen an der Enz]] melletti Kleinglattbachban. A [[Tübingeni Egyetem]]en, majd a [[Humboldt Egyetem|Berlini Egyetemen]] tanult jogot, s miután [[1892]]-ben megszerezte diplomáját, egy kleinglattbachi ügyvédi irodában helyezkedett el. [[1901]]. [[május 30.|május 30-án]] [[Stuttgart]]ban feleségül vette Marie Auguste Moser von Filseck (1875–1960) nemest, akitől két gyermeke született: Konstantin (* 1902) és Winifred (* 1904). [[1901]]-ben Berlinbe költözött, s a külügyminisztérium szolgálatába lépett. [[1903]]-tól Németország [[london]]i nagykövetségén töltötte be az alkonzuli tisztet, [[1909]]-től pedig ugyanott követségi tanácsos lett. [[1914]]-ben [[Konstantinápoly]]ba akkreditálták, de az [[első világháború]] kitörése után Neurath bevonult a hadseregbe, s gyalogsági tisztként harcolt a fronton. 1914 decemberében megkapta a [[Vaskereszt]]et, majd [[1916]]-ban súlyosan megsebesült a harcokban. Gyógyulását követően leszerelt és visszatért Konstantinápolyba. Hamarosan azonban a diplomáciai szolgálat alóli felmentését kérte, s [[1917]]-ben [[II. Vilmos württembergi király]] polgári kormányának vezetője és királyi kamarás lett.


Az első világháborút követően, [[1919]]. [[december 3.|december 3-án]] [[Friedrich Ebert (politikus, 1871–1925)|Friedrich Ebert]] kancellár közbenjárására visszatért a német külügyminisztérium szolgálatába. Hazája nagyköveteként teljesített diplomáciai szolgálatot [[Koppenhága|Koppenhágában]] ([[1919]]–[[1921]]), [[Róma|Rómában]] ([[1921]]–[[1930]]), [[London]]ban ([[1930]]–[[1932]]). 1932. [[június 1.|június 1-jén]] a [[nemzetiszocializmus|nemzetiszocialista]] eszmékkel szimpatizáló [[Franz von Papen]] kormányában megkapta a birodalmi külügyminiszteri tárcát. Az időközben hatalomra került nemzetiszocialisták sem mozdították el posztjáról Neurathot, így [[1932]]. [[december 3.|december 3-ától]] [[Kurt von Schleicher]], majd [[1933]]. [[január 28.|január 28-ától]] Hitler kormányában is tovább vezette a tárcát. Külügyérként – diplomáciai oldalról – ő készítette elő a náci Németországnak a [[Népszövetség]]ből való [[1933]]. októberi kilépését, valamint a demilitarizált [[Rajna-vidék]] [[1936]]. márciusi annektálását. [[1937]]-ben Neurath belépett a [[Nemzetiszocialista Német Munkáspárt]]ba, amiért jutalmul tiszteletbeli [[SS-Obergruppenführer]]ré nevezték ki. Neurath azonban mind kevésbé tudott azonosulni a Harmadik Birodalom erőszakos diplomáciai törekvéseivel, ezért [[1938]]. [[február 4.|február 4-én]] lemondott külügyminiszteri posztjáról, s tárca nélküli miniszterként a titkos kormánytanács elnöke lett.
Az első világháborút követően, [[1919]]. [[december 3.|december 3-án]] [[Friedrich Ebert (politikus, 1871–1925)|Friedrich Ebert]] kancellár közbenjárására visszatért a német külügyminisztérium szolgálatába. Hazája nagyköveteként teljesített diplomáciai szolgálatot [[Koppenhága|Koppenhágában]] ([[1919]]–[[1921]]), [[Róma|Rómában]] ([[1921]]–[[1930]]), [[London]]ban ([[1930]]–[[1932]]). 1932. [[június 1.|június 1-jén]] a [[nemzetiszocializmus|nemzetiszocialista]] eszmékkel szimpatizáló [[Franz von Papen]] kormányában megkapta a birodalmi külügyminiszteri tárcát. Az időközben hatalomra került nemzetiszocialisták sem mozdították el posztjáról Neurathot, így [[1932]]. [[december 3.|december 3-ától]] [[Kurt von Schleicher]], majd [[1933]]. [[január 28.|január 28-ától]] Hitler kormányában is tovább vezette a tárcát. Külügyérként – diplomáciai oldalról – ő készítette elő a náci Németországnak a [[Népszövetség]]ből való [[1933]]. októberi kilépését, valamint a demilitarizált [[Rajna-vidék]] [[1936]]. márciusi annektálását. [[1937]]-ben Neurath belépett a [[Nemzetiszocialista Német Munkáspárt]]ba, amiért jutalmul tiszteletbeli [[SS-Obergruppenführer]]ré nevezték ki. Neurath azonban mind kevésbé tudott azonosulni a Harmadik Birodalom erőszakos diplomáciai törekvéseivel, ezért [[1938]]. [[február 4.|február 4-én]] lemondott külügyminiszteri posztjáról, s tárca nélküli miniszterként a titkos kormánytanács elnöke lett.
68. sor: 68. sor:
[[1939]]. [[március 21.|március 21-ével]] birodalmi protektorrá (Reichsprotektor) nevezték ki a pár nappal előbb megalakított [[Cseh–Morva Protektorátus]] közigazgatásának élére. Új posztján Neurathnak egyfelől a nyugati nagyhatalmak képviselőit kellett meggyőznie a [[Csehország]]ot megszálló Németország jóindulatáról. Másfelől a háttérben végzett igazi feladata az volt, hogy biztosítsa az elnyomó náci államhatalom működési feltételeit (politikai pártok, civil társadalmi szerveződések betiltása, [[sajtószabadság|sajtó ellenőrzése]] stb.) és megteremtse a [[zsidók]] szervezett [[holokauszt|begyűjtésének]] intézményes kereteit. Neurath azonban erélytelennek mutatkozott ez utóbbi feladatok elvégzésére, ráadásul nem is osztotta feltétel nélkül és minden részletében a Harmadik Birodalom politikai programját. [[1941]] szeptemberében elhagyta hivatalát, s helyére [[Reinhard Heydrich]] került. Jóllehet, Hitler csupán két évvel később, [[1943]]. [[augusztus 24.|augusztus 24-én]] fogadta el Neurath lemondását, azaz névleg továbbra is hivatalában maradt.
[[1939]]. [[március 21.|március 21-ével]] birodalmi protektorrá (Reichsprotektor) nevezték ki a pár nappal előbb megalakított [[Cseh–Morva Protektorátus]] közigazgatásának élére. Új posztján Neurathnak egyfelől a nyugati nagyhatalmak képviselőit kellett meggyőznie a [[Csehország]]ot megszálló Németország jóindulatáról. Másfelől a háttérben végzett igazi feladata az volt, hogy biztosítsa az elnyomó náci államhatalom működési feltételeit (politikai pártok, civil társadalmi szerveződések betiltása, [[sajtószabadság|sajtó ellenőrzése]] stb.) és megteremtse a [[zsidók]] szervezett [[holokauszt|begyűjtésének]] intézményes kereteit. Neurath azonban erélytelennek mutatkozott ez utóbbi feladatok elvégzésére, ráadásul nem is osztotta feltétel nélkül és minden részletében a Harmadik Birodalom politikai programját. [[1941]] szeptemberében elhagyta hivatalát, s helyére [[Reinhard Heydrich]] került. Jóllehet, Hitler csupán két évvel később, [[1943]]. [[augusztus 24.|augusztus 24-én]] fogadta el Neurath lemondását, azaz névleg továbbra is hivatalában maradt.


A háborús főbűnösök [[nürnbergi per]]ében, [[1946]] novemberében négyrendbeli [[háborús bűn]] vádjával tizenöt évnyi börtönre ítélték. Megromlott egészségi állapotára tekintettel [[1954]]-ben szabadlábra helyezték, elhagyhatta [[spandau]]i börtönét. Két esztendő elteltével, nyolcvanhárom esztendősen halt meg a szülővárosához közeli, enzweihinge]i otthonában.
A háborús főbűnösök [[nürnbergi per]]ében, [[1946]] novemberében négyrendbeli [[háborús bűn]] vádjával tizenöt évnyi börtönre ítélték. Megromlott egészségi állapotára tekintettel [[1954]]-ben szabadlábra helyezték, elhagyhatta [[spandau]]i börtönét. Két esztendő elteltével, nyolcvanhárom esztendősen halt meg a szülővárosához közeli, enzweihingeni otthonában.


== Jegyzetek ==
== Jegyzetek ==

A lap 2021. április 26., 19:10-kori változata

Konstantin von Neurath
A Német Birodalom külügyminisztere
weimari köztársaság/Náci Németország
Hivatali idő
1932. június 1. – 1938. február 4.
KancellárFranz von Papen
Kurt von Schleicher
Adolf Hitler
ElődHeinrich Brüning
UtódJoachim von Ribbentropp
A Cseh–Morva Protektorátus birodalmi kormányzója
Hivatali idő
1939. március 21. – 1943. augusztus 24.
KinevezőAdolf Hitler
Előd-
UtódReinhard Heydrich
Wilhelm Frick
Katonai pályafutása
Csatáielső világháború

Született1873. február 2.[1][2][3][4][5]
Kleinglattbach
Elhunyt1956. augusztus 14. (83 évesen)[1][2][3][4][5]
Enzweihingen[6]
SírhelyBaden-Württemberg
PártNemzetiszocialista Német Munkáspárt (1937. január 30. – 1945)

Foglalkozás
Iskolái
Halál okaszívinfarktus

Díjak
  • Knight Grand Cross of the Royal Victorian Order
  • NSDAP arany párt jelvénye
  • Vaskereszt
  • Német Sasrend
  • Sebesültek Emlékjele

Konstantin von Neurath aláírása
Konstantin von Neurath aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Konstantin von Neurath témájú médiaállományokat.

Konstantin von Neurath báró (teljes nevén Konstantin Hermann Karl Freiherr von Neurath; Württembergi Királyság, Kleinglattbach, 1873. február 2.Nyugat-Németország, Enzweihingen, 1956. augusztus 14.) német politikus, diplomata. Három évtizedes diplomáciai pályafutását követően, 19321938 között különböző nemzetiszocialista kormányok külügyminisztere, 19391941 között a hitleri Harmadik Birodalom által megszállt Cseh–Morva Protektorátus birodalmi kormányzója volt.

Élete

Württembergi nemesi család sarjaként, báró Konstantin Sebastian von Neurath (1847–1912) és báró Mathilde von Gemmingen–Hornberg (1847–1927) fiaként született a Vaihingen an der Enz melletti Kleinglattbachban. A Tübingeni Egyetemen, majd a Berlini Egyetemen tanult jogot, s miután 1892-ben megszerezte diplomáját, egy kleinglattbachi ügyvédi irodában helyezkedett el. 1901. május 30-án Stuttgartban feleségül vette Marie Auguste Moser von Filseck (1875–1960) nemest, akitől két gyermeke született: Konstantin (* 1902) és Winifred (* 1904). 1901-ben Berlinbe költözött, s a külügyminisztérium szolgálatába lépett. 1903-tól Németország londoni nagykövetségén töltötte be az alkonzuli tisztet, 1909-től pedig ugyanott követségi tanácsos lett. 1914-ben Konstantinápolyba akkreditálták, de az első világháború kitörése után Neurath bevonult a hadseregbe, s gyalogsági tisztként harcolt a fronton. 1914 decemberében megkapta a Vaskeresztet, majd 1916-ban súlyosan megsebesült a harcokban. Gyógyulását követően leszerelt és visszatért Konstantinápolyba. Hamarosan azonban a diplomáciai szolgálat alóli felmentését kérte, s 1917-ben II. Vilmos württembergi király polgári kormányának vezetője és királyi kamarás lett.

Az első világháborút követően, 1919. december 3-án Friedrich Ebert kancellár közbenjárására visszatért a német külügyminisztérium szolgálatába. Hazája nagyköveteként teljesített diplomáciai szolgálatot Koppenhágában (19191921), Rómában (19211930), Londonban (19301932). 1932. június 1-jén a nemzetiszocialista eszmékkel szimpatizáló Franz von Papen kormányában megkapta a birodalmi külügyminiszteri tárcát. Az időközben hatalomra került nemzetiszocialisták sem mozdították el posztjáról Neurathot, így 1932. december 3-ától Kurt von Schleicher, majd 1933. január 28-ától Hitler kormányában is tovább vezette a tárcát. Külügyérként – diplomáciai oldalról – ő készítette elő a náci Németországnak a Népszövetségből való 1933. októberi kilépését, valamint a demilitarizált Rajna-vidék 1936. márciusi annektálását. 1937-ben Neurath belépett a Nemzetiszocialista Német Munkáspártba, amiért jutalmul tiszteletbeli SS-Obergruppenführerré nevezték ki. Neurath azonban mind kevésbé tudott azonosulni a Harmadik Birodalom erőszakos diplomáciai törekvéseivel, ezért 1938. február 4-én lemondott külügyminiszteri posztjáról, s tárca nélküli miniszterként a titkos kormánytanács elnöke lett.

1939. március 21-ével birodalmi protektorrá (Reichsprotektor) nevezték ki a pár nappal előbb megalakított Cseh–Morva Protektorátus közigazgatásának élére. Új posztján Neurathnak egyfelől a nyugati nagyhatalmak képviselőit kellett meggyőznie a Csehországot megszálló Németország jóindulatáról. Másfelől a háttérben végzett igazi feladata az volt, hogy biztosítsa az elnyomó náci államhatalom működési feltételeit (politikai pártok, civil társadalmi szerveződések betiltása, sajtó ellenőrzése stb.) és megteremtse a zsidók szervezett begyűjtésének intézményes kereteit. Neurath azonban erélytelennek mutatkozott ez utóbbi feladatok elvégzésére, ráadásul nem is osztotta feltétel nélkül és minden részletében a Harmadik Birodalom politikai programját. 1941 szeptemberében elhagyta hivatalát, s helyére Reinhard Heydrich került. Jóllehet, Hitler csupán két évvel később, 1943. augusztus 24-én fogadta el Neurath lemondását, azaz névleg továbbra is hivatalában maradt.

A háborús főbűnösök nürnbergi perében, 1946 novemberében négyrendbeli háborús bűn vádjával tizenöt évnyi börtönre ítélték. Megromlott egészségi állapotára tekintettel 1954-ben szabadlábra helyezték, elhagyhatta spandaui börtönét. Két esztendő elteltével, nyolcvanhárom esztendősen halt meg a szülővárosához közeli, enzweihingeni otthonában.

Jegyzetek

  1. a b Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 26.)
  2. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)

Források

  • Spencer C. Tucker & Priscilla Mary Roberts, Encyclopedia of World War II: A political, social, and military history, Santa Barbara, ABC CLIO, 2005, 1072–1073.
  • Magyar nagylexikon XIII. (Mer–Nyk). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2001. 741. o. ISBN 963-9257-09-5  

További információk



Elődje:
Heinrich Brüning
Németország külügyminisztere
1932. június 1. –1938. február 4.
Utódja:
Joachim von Ribbentrop
Elődje:
Johannes von Blaskowitz
A Cseh–Morva Protektorátus birodalmi protektora
1939. március 21. –1943. augusztus 24.
Utódja:
Reinhard Heydrich