„Nagyboldogasszony-templom (Dragotin)” változatai közötti eltérés

Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
jegyzetek
(új lap)
 
(jegyzetek)
 
== Története ==
A templom története a középkorig nyúlik vissza. Története során számos pusztítást és átalakítást szenvedett ahhoz, hogy jelenlegi formáján ne látszódjanak középkori stílusjegyek. Elődjének, a dragotini Szent János templomnak az első említése [[1332]]-ből származik, amikor az itteni egyház Péter nevű papja szerepel a [[pápai tizedjegyzék]]ben. Ez a régi templom egy a Breznica-patak feletti dombon állt. A [[14. század]] után Dragotint és a dragotini plébániát csak Szlavónia török megszállásakor említik. A törökök [[1538]]-ban alapították meg a mai Požeština meghódított területén az új katonai-közigazgatási egységet, a Pozsgai szandzsákot, amelyet három részre osztottak: pozsegai, bródi és garai kádilukra. A garai kádiluk székhelye Diakovár, míg a mai járásoknak megfelelő náhijék székhelyeinek egyike Dragotin lett.{{refhely|Srsan|9. o.}} Az [[1579]]-es összeírás ugyan nem ad nekünk adatokat a szakrális építményekről, de Dragotint faluként tartják nyilván, melynek vásártartási joga, 11 háza és 4 malma volt.{{refhely|Srsan|209. o.}}
amikor az itteni egyház Péter nevű papja szerepel a [[pápai tizedjegyzék]]ben. Ez a régi templom egy a Breznica-patak feletti dombon állt. A [[14. század]] után Dragotint és a dragotini plébániát csak Szlavónia török megszállásakor említik. A törökök [[1538]]-ban alapították meg a mai Požeština meghódított területén az új katonai-közigazgatási egységet, a Pozsgai szandzsákot, amelyet három részre osztottak: pozsegai, bródi és garai kádilukra. A garai kádiluk székhelye Diakovár, míg a mai járásoknak megfelelő náhijék székhelyeinek egyike Dragotin lett.<ref>{{cite book|author=Sršan, Stjepan|title=Popis Sandžaka Požega 1579. godine|location=Osijek|year=2001|page=9|language=horvát}}</ref> Az [[1579]]-es összeírás ugyan nem ad nekünk adatokat a szakrális építményekről, de Dragotint faluként tartják nyilván, melynek vásártartási joga, 11 háza és 4 malma volt.<ref>{{cite book|author=Sršan, Stjepan|title=Popis Sandžaka Požega 1579. godine|location=Osijek|year=2001|page=209|language=horvát}}</ref>
 
A templom létezésére [[1581]]-ben találunk bizonyítékot, amikor [[XIII. Gergely pápa]] idejében Antun Matković boszniai püspök a szlavóniai és szerémségi papokkal a bapskai Szűz Mária templomban tartott zsinaton találkoztak. Az 1581. augusztus 28. és 30. között tartott zsinaton levelet írtak, amelyben a papok a Szentszéknek panaszkodtak, hogy nincs rezidenciális püspökük, és a boszniai püspököt ajánlották erre a tisztségre. A levél egyik aláírója Kristóf dragotini plébános volt. [[1626]] és [[1630]] között Toma Ivković, skradini püspök és boszniai adminisztrátor bérmakörutat tett a Szávamenti falvakban, melyről jelentést készített. Ebben megállapítja, hogy Dragotinban [[1626]]-ban 1000 bérmált személy volt.<ref>{{cite book|author=Draganović, Krunoslav|title=Izvješće fra Tome Ivkovića|publisher=Croatia sacra: Arkiv za crkvenu povijest Hrvata 7/1934.|page=74|language=horvát}}</ref> A húsz évvel később, [[1647]]. március 9-én tett egyházlátogatás során a vizitátor leírja, hogy a boszniai püspökség dragotini plébániájában három templom áll Szent Márknak, Szent Jánosnak és Szent Balázsnak szentelve.<ref> Dragotino Parochia Mensae Episcopalis habet tres Ecclesias S. Marci, S. Joannis et S. Blasii.</ref><ref>{{cite book|title=Liber magna Considerationis|publisher=Glasnik Biskupije bosanske i srijemske, 15, 7/1887|page=112|language=horvát}}</ref> A templomok kinézetéről semmit sem ír. A falvak nevéből ítélve utólag kikövetkeztethető, hogy a Szent Balázs templom Sveti Blajon, a Szent Márk templom Markovacon, a Szent János templom pedig Dragotinon állt.
 
Josip Buturac, a török uralom alatti szlavóniai katolikus egyházról szóló munkájában megemlíti, hogy Nikolić atya több olyan fatemplomot sorol fel, amelyek a régi kőtemplomok romjain vagy romjai közelében épültek fel. Többek között megemlíti a dratotini egyházat is.<ref>{{cite bookrefhely|author=Buturac|180-181. o.}} Bár a törökök nem bontották le a katolikus templomokat, Josip|title=Katolićkaés crkvanem uváltoztatták Slavonijiőket zadzsámikká, turskogaa vladanja|location=Zagreb|year=1970|pages180katolikusokat és a katolikus papokat üldözték. Különféle vádakat hoztak fel ellenük. Az egyik 1664-181ben feljegyzett vád az volt, hogy a katolikusok a Szerémségben pénzt gyűjtenek a keresztény uralkodók javára a törökök ellen. Ezt aztán megtorolták és a megtorlástól Dragotin is szenvedett.{{refhely|language=horvátButurac|189. o}}</ref> [[1683]]-ban a Bécs ellen vonuló török sereg kifosztotta és lerombolta a települést. Ennek következtében a lakosság elmenekült és a falu kihalt.
Bár a törökök nem bontották le a katolikus templomokat, és nem változtatták őket dzsámikká,
a katolikusokat és a katolikus papokat üldözték. Különféle vádakat hoztak fel ellenük. Az egyik 1664-ben feljegyzett vád az volt, hogy a katolikusok a Szerémségben pénzt gyűjtenek
a keresztény uralkodók javára a törökök ellen. Ezt aztán megtorolták és a megtorlástól Dragotin is szenvedett.<ref>{{cite book|author=Buturac, Josip|title=Katolićka crkva u Slavoniji za turskoga vladanja|location=Zagreb|year=1970|pages189|language=horvát}}</ref>
[[1683]]-ban a Bécs ellen vonuló török sereg kifosztotta és lerombolta a települést. Ennek következtében a lakosság elmenekült és a falu kihalt.
 
A törökök azonban nem rombolták le a dragotini templomot, csak súlyosan megrongálták.
a Boldogságos Szűz Máriát. [[1702]]-ben népszámlálást tartottak a török alól felszabadított területeken. Ebben Dragotint Sveti Blajhoz tartozó pusztaságként említik, ahol egy téglából épített, tető alatt álló templom van. Bár a falu lakatlan a templomban miséznek.<ref>{{cite book|author=Mažuran, Ive|title=Popis zapadne i srednje Slavonije 1698. i 1702. godine|location=Osijek|year=1966|language=horvát}}</ref>
 
A templom megújításáról nem maradt fenn írásos feljegyzés, de bizonyára a [[18. század]] első felében történt.<ref>Alexius Jordansky „Kurze Beschreibung der Gnadenbilder der seligsten jungfrau Mutter Gottes Maria” című 1836-ban kiadott könyvében feljegyzi, hogy a templom homlokzatának felirata szerint 1715 és 1741 között épült, majd valaki ezt ceruzával 1749-re javította át.</ref> Ekkor azonban a falu még üres volt, mert csak [[1750]] körül telepítették be főként Boszniából, Plehan és Derventa környékéről érkezett katolikusokkal. Az [[1776]]-os vizitáció szerint a templom a Fájdalmas Szűzanya tiszteletére van szentelve.<ref>{{cite book|author=Dugalić, Vlatko|title=Štovanje Blažene Djevice Marije u svetištima Ðakovačke i srijemske biskupije|publisher=Vjesnik Biskupije ðakovaèke. 1, 5/1948|page=96|language=horvát}}</ref> A [[19. század]]i latin nyelvű vizitációs jelentések már részletesen beszámolnak a templom állapotáról és felszereltségéről. [[1812]]-ben feljegyzik, hogy a templom mellett temető van. Az [[1833]]-as vizitáció megadja a templom méreteit is, melynek hosszúsága 19, szélessége 7,6 méter. a 19. század végére a templom rossz állapotban volt, ezért megújították, mely a források szerint Strossmayer püspök idejében történt Josip Vancaš építész tervei szerint gótikus stílusban, de hiteles dokumentum nem maradt fenn, ami ezt megerősítené. Az első olyan képeslap, ami a templomot ábrázolja a 20. század elején készült. Ezen a templom lénygében már a mai állapotában látható. [[1964]]. április 13-án egy földrengés megrongálta az épületet, mely után helyre kellett állítani. [[1970]]. december 23-án a Nagyboldogasszony templomot kulturális műemlékként nyilvántartásba vették és 151.32 nyilvántartási szám alatt bejegyezték a védett ingatlanok nyilvántartásába. [[1988]]-ban a belső teret alaposan felújították. <ref>{{cite webrefhely|url=https://hrcak.srce.hr/217337Simicic|author=Šimičić, Andreja – Turkalj, Margareta|title=Kapela Uznesenja Blažene Djevice Marije u Dragotinu|publisher=Zbornik Muzeja Đakovštine, Vol83. 8 Noo. 1, 2007|page=83|language=horvát|accessdate=2021-04-05}}</ref>
 
[[2005]]-ben a Horvát Restaurátor Intézet Eszéki Restaurátor Osztálya kutató és konzerválási munkákat végzett a templomban. A kutatás célja a kápolna eredeti kinézetének, illetve visszaállítása mértékének meghatározása volt. Továbbá meg kellett állapítani, hogy mennyi volt a barokk átépítés és az újragótizálás terjedelme. <ref>{{cite webrefhely|url=https://hrcak.srce.hr/217337Simicic|author=Šimičić, Andreja – Turkalj, Margareta|title=Kapela Uznesenja Blažene Djevice Marije u Dragotinu|publisher=Zbornik Muzeja Đakovštine, Vol84. 8 Noo. 1, 2007|page=84|language=horvát|accessdate=2021-04-05}}</ref> A levéltári és történeti kutatás kiegészítéseként a templom területén kívül és belül összesen 44 szondát nyitottak. A belső tér vizsgálata arra a következtetésre jutottak, hogy a dongaboltozat a 19. század végén készült. A homlokzat restaurálása során a múlt század nyolcvanas éveinek közepén minden történelmi vakolatot és az építészeti profilalkotást megszüntettek, agy nem ismerjük a külső falak legrégebbi megjelenésének színét. Az apszis és a déli homlokzatának vizsgálata feltárta az eredeti gótikus ablakokat. Az ablakkeretek kőből készültek. A nyugati homlokzaton feltárták a régi portál eredeti kőkeretét. A déli homlokzaton egy csúcsíves ajtót tártak fel, mely szintén az eredeti templomhoz tartozott. A homlokzat külső részén kívül találtak egy darab kőboltozatot, amely a portál része lehetett. A padlószondában, körülbelül 23 cm mélységben, megtalálták az eredeti padlót, melyen kövezésnek nyoma sincs. Ez a padlószint a gótikus és a barokkhoz templomhoz tartozhatott, melyet csak a 19. századi megújításkor emletekemeltek meg. A harangtornynakharangtoronynak legalább két építési fázisát állapították meg. Az első szakasz téglái sötétebbek voltak az egykori égés csalhatatlan nyomaival. Összegzésképpen a templom tipológiai jellemzői nem térnek el a szlavóniai gótikus épületek szokásos kialakításától. Ez az épülettípus a 13. század közepétől a csarnoktemplomok típusából alakult ki.<ref>{{cite webrefhely|url=https://hrcak.srce.hr/217337Simicic|author=Šimičić, Andreja – Turkalj, Margareta|title=Kapela Uznesenja Blažene Djevice Marije u Dragotinu|publisher=Zbornik Muzeja Đakovštine, Vol86. 8 Noo. 1, 2007|pages=85-86|language=horvát|accessdate=2021-04-05}}</ref>
 
== Leírása ==
A templom téglából épült, hosszúkás, egyhajós épület, támpillérekkel erősített, sokszögletű szentéllyel. A szentély északi és déli oldalán két, nemrégiben hozzáépített helyiség van, az oratórium és a sekrestye. A templom a középkori előírásnak megfelelően a nyugat (bejárat) - kelet (szentély) irányú tájolású, az apszis tengelyének kisméretű eltérésével. A bejárati részt a hajótól oszlopok választják el, amelyek között három, szabálytalan félkörívű átjáró található. Az előcsarnok boltozatos, a bejárati ajtótól jobbra egy egyszerű fa lépcsőn lehet felmenni a kórusra. A kórus központi része felett emelkedik a harangtorony. <ref>{{cite webrefhely|url=https://hrcak.srce.hr/217337Simicic|author=Šimičić, Andreja – Turkalj, Margareta|title=Kapela Uznesenja Blažene Djevice Marije u Dragotinu|publisher=Zbornik Muzeja Đakovštine, Vol72-73. 8 Noo. 1, 2007|pages=72-73|language=horvát|accessdate=2021-04-05}}</ref>
 
A templomhajót csúcsos dongaboltozattal boltozták, míg a sokszögű apszist hatrészes radiális bordás boltozat fedi. A boltozat körte alakú bordái ötszögletű, fordított piramis alakú konzolokra támaszkodnak. A szentélyt a diadalív és az emelt padlószint választja el a hajótól,
melytől egy lépcsőfokkal fekszik magasabban. Az egész templom padlója padlólapokkal van burkolva. A hajó északi és déli falát két csúcsos ablak osztja fel, amelyeket a boltozat alakjához igazították, azaz felső részükkel behatolnak a boltozat lekerekítésébe. Az apszis falát is két egyforma ablakkal tagolták. A szentélyből délre nyílik a sekrestye ajtaja. Az ajtó felett van egy ablak, amely a sekrestye tetejére néz. A hajó falait és boltozatát sárgára, míg az apszist fehérre festették. <ref>{{cite webrefhely|url=https://hrcak.srce.hr/217337Simicic|author=Šimičić, Andreja – Turkalj, Margareta|title=Kapela Uznesenja Blažene Djevice Marije u Dragotinu|publisher=Zbornik Muzeja Đakovštine, Vol74. 8 Noo. 1, 2007|page=74|language=horvát|accessdate=2021-04-05}}</ref>
 
A templom berendezése szerény. Egy, a szentély központi részén található főoltárból, és a diadalív előtti mellékoltárokból áll. Legértékesebb darabja egy ismeretlen mester Fájdalmas Szűzanya festménye, amely a 18. század második felére datálható. Dragotinban a Szűzanyát különösen tisztelik, és a templom a 18. századtól zarándokhely lett. A hajó északi és déli falán a keresztút állomásainak egyszerű képei vannak elhelyezve. A templomban nincsenek padok, csak székek vannak. A nyugati főhomlokzat gazdagon profilozott, felette pedig a központi tengelyben a sokszögű harangtorony emelkedik. A homlokzat falfelületét koszorúk tagolják,
három emeleti részre osztva. Központi tengelyét egy műkővel burkolt portál uralja, amely felett egy nagy rozetta van. Oldalirányban a második emelet szintjén két félköríves ablak van kialakítva. A harmadik emeleten, amely háromszög alakú oromzatként van kialakítva, sekély, félkörívesen zárt fülkék, középen pedig egy azonos alakú ablak látható. A templom homlokzata fehérre festett. <ref>{{cite webrefhely|url=https://hrcak.srce.hr/217337Simicic|author=Šimičić, Andreja – Turkalj, Margareta|title=Kapela Uznesenja Blažene Djevice Marije u Dragotinu|publisher=Zbornik Muzeja Đakovštine, Vol74. 8 Noo. 1, 2007|page=74|language=horvát|accessdate=2021-04-05}}</ref>
 
== Jegyzetek ==
 
== Források ==
*[https://hrcak.srce.hr/217337 Andreja Šimičić - Margareta Turkalj: Kapela Uznesenja Blažene Djevice Marije u Dragotinu] Zbornik Muzeja Đakovštine, Vol. 8 No. 1, 2007.{{hr}}
*Bäuerlein, Stjepan: Biskup Nikola Ogramić Olovèić. Poseban otisak iz revije Croatia sacra. 13/14, 22/23, 1944. {{hr}}
*{{hely|Buturac}}{{CitLib|szerző=Buturac, Josip: |cím=Katolièka crkva u Slavoniji za turskoga vladanja. Zagreb: Krščanska sadašnjost, 1970. {{hr}}|kiadó=
Krščanska sadašnjost|hely=Zagreb|év=1970}}
*Draganović, Krunoslav: Izvješče fra Tome Ivkoviča, biskupa skradinskog, iz godine 1630. Croatia sacra: arkiv za crkvenu povijest Hrvata. 7 1934. {{hr}}
*Jordansky, Alexis: Kurze Beschreibung der Gnadenbilder der seligsten jungfrau Mutter Gottes Maria, 1836. {{de}}
*Mažuran, Ive: Popis zapadne i srednje Slavonije 1698. i 1702. godine. Historijski arhiv u Osijeku, Osijek, 1966. {{hr}}
*[{{hely|Simicic}}{{CitWeb |url=https://hrcak.srce.hr/217337|szerző=Šimičić, Andreja Šimičić - Margareta Turkalj:, Margareta|cím=Kapela Uznesenja Blažene Djevice Marije u Dragotinu]|weblap=http://hrcak.srce.hr/ |kiadó=Zbornik Muzeja Đakovštine, Vol. 8 No. 1, .|év=2007.{{hr|elér=2021-04-05}}
*Popis Sandžaka Požega 1579. szerk. Sršan, Stjepan, Osijek Državni arhiv, 2001. {{hr}}
* Smičiklas, Tadija: Dvijestogodišnjica oslobođenja Slavonije, drugi dio: Spomenici o Slavoniji u XVII. vijeku (1640.-1702.). Zagreb, JAZU, 1891. {{hr}}
*{{hely|Srsan}}{{CitLib|szerző=Sršan, Stjepan|cím=Popis Sandžaka Požega 1579. godine|kiadó=Državni arhiv|hely=Osijek|év=2001}}
 
{{Nemzetközi katalógusok}}

Navigációs menü