„Amarna-reform” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
| 9. sor: | 9. sor: | ||
A művészet szorosan összefüggött a vallással. Az Ehnaton uralkodására jellemző művészet Ahet-Atonban fejlődött ki teljesen, jellemzője a könnyed természetesség, a néha már eltúlzott naturalizmus. A királyi családot, akiket mindaddig formális, merev pózban ábrázoltak, most mindennapi tevékenységeik közepette jelenítik meg a képeken: Ehnaton és Nofertiti gyermekeikkel játszanak, kocsin hajtanak át a városon, Atonnak áldoznak vagy híveiknek osztanak jutalmat a „megjelenések ablakából”, a város főútja fölött átívelő, a palota két részét összekötő fedett híd ablakában állva. A falakat és oszlopokat élénk színekkel festett, vidám természeti jelenetek díszítik, madarak, növények, halak és egyéb állatok képei. [[Bek]], az egyik ahet-atoni szobrász hangsúlyozza, hogy az új művészeti stílusra maga a fáraó tanította meg a mesterembereket.<ref>Kákosy, op.cit., p.305</ref><ref>{{IanShaw}}, p.297</ref> |
A művészet szorosan összefüggött a vallással. Az Ehnaton uralkodására jellemző művészet Ahet-Atonban fejlődött ki teljesen, jellemzője a könnyed természetesség, a néha már eltúlzott naturalizmus. A királyi családot, akiket mindaddig formális, merev pózban ábrázoltak, most mindennapi tevékenységeik közepette jelenítik meg a képeken: Ehnaton és Nofertiti gyermekeikkel játszanak, kocsin hajtanak át a városon, Atonnak áldoznak vagy híveiknek osztanak jutalmat a „megjelenések ablakából”, a város főútja fölött átívelő, a palota két részét összekötő fedett híd ablakában állva. A falakat és oszlopokat élénk színekkel festett, vidám természeti jelenetek díszítik, madarak, növények, halak és egyéb állatok képei. [[Bek]], az egyik ahet-atoni szobrász hangsúlyozza, hogy az új művészeti stílusra maga a fáraó tanította meg a mesterembereket.<ref>Kákosy, op.cit., p.305</ref><ref>{{IanShaw}}, p.297</ref> |
||
Az újfajta ábrázolásmód minden naturalizmusa ellenére sem volt mentes némi szimbolizmustól. Ehnatont szobrain gyakorta ábrázolják széles csípővel és más nőies jegyekkel; lányainak koponyaformája erősen nyújtott. Számos feltevés született arról, mi okozhatta ezeket a deformitásokat. Ehnaton feminin jellegű ábrázolásmódját egyesek betegségnek (kötőszöveti [[Marfan-szindróma]], [[Fröhlich-szindróma]] vagy valamilyen [[endokrin]] zavar), mások genetikai aberrációnak (pl. [[hermafroditizmus]]). Ez esetben persze kérdéses, hogy lehetett volna számos gyerekének az apja. Valószínűbb, hogy az ábrázolások oka nem betegség volt, hanem Ehnaton vallási elképzelésének részét képezték. A fáraó Aton gyermeke és az ő képviselője a földön, maga Aton, a teremtő isten egyszerre az emberiség apja és anyja, egyetlen istenként ő a férfi és női princípium egyben. Ezt földi képviselőjének képein is tükrözni kell. Más szobrok, amelyeket magánházakban találtak, eme eltúlzott vonások nélkül ábrázolják Ehnatont.<ref> |
Az újfajta ábrázolásmód minden naturalizmusa ellenére sem volt mentes némi szimbolizmustól. Ehnatont szobrain gyakorta ábrázolják széles csípővel és más nőies jegyekkel; lányainak koponyaformája erősen nyújtott. Számos feltevés született arról, mi okozhatta ezeket a deformitásokat. Ehnaton feminin jellegű ábrázolásmódját egyesek betegségnek (kötőszöveti [[Marfan-szindróma]], [[Fröhlich-szindróma]] vagy valamilyen [[endokrin]] zavar), mások genetikai aberrációnak (pl. [[hermafroditizmus]]). Ez esetben persze kérdéses, hogy lehetett volna számos gyerekének az apja. Valószínűbb, hogy az ábrázolások oka nem betegség volt, hanem Ehnaton vallási elképzelésének részét képezték. A fáraó Aton gyermeke és az ő képviselője a földön, maga Aton, a teremtő isten egyszerre az emberiség apja és anyja, egyetlen istenként ő a férfi és női princípium egyben. Ezt földi képviselőjének képein is tükrözni kell. Más szobrok, amelyeket magánházakban találtak, eme eltúlzott vonások nélkül ábrázolják Ehnatont.<ref>{{AldredAkhenaten}}, pp.231-236</ref> A hercegnők nyújtott fejformája képeken és szobrokon valószínűleg a tojásra, a teremtés egyik szimbólumára utalt, nem pedig a valóságot tükrözi; az Amarna-kor lezárultával Ehnaton harmadik lányát, [[Anheszenpaaton]]t már torzítatlan fejformával ábrázolják, ellentétben azzal, ahogy apja életében<ref>{{TyldesleyNofertiti}}, p.143</ref>. |
||
A reformok egy másik fontos területet is érintettek: az egyiptomi írást. Míg a beszélt nyelv Egyiptom hosszú történelme alatt folyamatosan változott, az írás már korán rögzült, és a XVIII. dinasztia idejére már lényegesen eltért egymástól az írott és a beszélt nyelv.<ref>Kákosy, op.cit., p.271</ref> Ehnaton uralkodása alatt a beszélt nyelv vált az írás nyelvévé. |
A reformok egy másik fontos területet is érintettek: az egyiptomi írást. Míg a beszélt nyelv Egyiptom hosszú történelme alatt folyamatosan változott, az írás már korán rögzült, és a XVIII. dinasztia idejére már lényegesen eltért egymástól az írott és a beszélt nyelv.<ref>Kákosy, op.cit., p.271</ref> Ehnaton uralkodása alatt a beszélt nyelv vált az írás nyelvévé. |
||
A lap 2007. november 7., 17:57-kori változata
Amarna-reform néven ismertek összefogó néven azok a vallási-kulturális változtatások, melyek az Ókori Egyiptom XVIII. dinasztiájához tartozó Ehnaton fáraó uralma alatt zajlottak. A reform legfontosabb eleme Aton isten kultuszának bevezetése, majd kizárólagossá tétele volt, de az óegyiptomi vallás, kultúra és mindennapi élet szoros egybefonódása miatt a valláson kívül sok más területre is kiterjedt.
Vallás
Művészet
Mind az isten teljes neve, mind az Ay amarnai sírjában fennmaradt Aton-himnusz, melyet valószínűleg maga Ehnaton írt[1], összefoglalja az új vallás lényegét. Aton a teremtő isten, aki a napkorong formájában jelenik meg, ő teremtette és tartja fenn az egész világot (nem csak Egyiptomot). Saját magát a fáraó továbbra is kapocsnak tekintette ég és föld között; a himnusz befejező sorai szerint Atont igazán csak ő és Nofertiti ismeri.[2]
A művészet szorosan összefüggött a vallással. Az Ehnaton uralkodására jellemző művészet Ahet-Atonban fejlődött ki teljesen, jellemzője a könnyed természetesség, a néha már eltúlzott naturalizmus. A királyi családot, akiket mindaddig formális, merev pózban ábrázoltak, most mindennapi tevékenységeik közepette jelenítik meg a képeken: Ehnaton és Nofertiti gyermekeikkel játszanak, kocsin hajtanak át a városon, Atonnak áldoznak vagy híveiknek osztanak jutalmat a „megjelenések ablakából”, a város főútja fölött átívelő, a palota két részét összekötő fedett híd ablakában állva. A falakat és oszlopokat élénk színekkel festett, vidám természeti jelenetek díszítik, madarak, növények, halak és egyéb állatok képei. Bek, az egyik ahet-atoni szobrász hangsúlyozza, hogy az új művészeti stílusra maga a fáraó tanította meg a mesterembereket.[3][4]
Az újfajta ábrázolásmód minden naturalizmusa ellenére sem volt mentes némi szimbolizmustól. Ehnatont szobrain gyakorta ábrázolják széles csípővel és más nőies jegyekkel; lányainak koponyaformája erősen nyújtott. Számos feltevés született arról, mi okozhatta ezeket a deformitásokat. Ehnaton feminin jellegű ábrázolásmódját egyesek betegségnek (kötőszöveti Marfan-szindróma, Fröhlich-szindróma vagy valamilyen endokrin zavar), mások genetikai aberrációnak (pl. hermafroditizmus). Ez esetben persze kérdéses, hogy lehetett volna számos gyerekének az apja. Valószínűbb, hogy az ábrázolások oka nem betegség volt, hanem Ehnaton vallási elképzelésének részét képezték. A fáraó Aton gyermeke és az ő képviselője a földön, maga Aton, a teremtő isten egyszerre az emberiség apja és anyja, egyetlen istenként ő a férfi és női princípium egyben. Ezt földi képviselőjének képein is tükrözni kell. Más szobrok, amelyeket magánházakban találtak, eme eltúlzott vonások nélkül ábrázolják Ehnatont.[5] A hercegnők nyújtott fejformája képeken és szobrokon valószínűleg a tojásra, a teremtés egyik szimbólumára utalt, nem pedig a valóságot tükrözi; az Amarna-kor lezárultával Ehnaton harmadik lányát, Anheszenpaatont már torzítatlan fejformával ábrázolják, ellentétben azzal, ahogy apja életében[6].
A reformok egy másik fontos területet is érintettek: az egyiptomi írást. Míg a beszélt nyelv Egyiptom hosszú történelme alatt folyamatosan változott, az írás már korán rögzült, és a XVIII. dinasztia idejére már lényegesen eltért egymástól az írott és a beszélt nyelv.[7] Ehnaton uralkodása alatt a beszélt nyelv vált az írás nyelvévé.
A reformok következményei
Társadalmi következmények
Egyiptom vallási rendszere olyan régi, mint kultúrája. Ilyen körülmények között elég nehezen képzelhető el, hogy mélyen gyökerező hitet egyetlen reformsorozattal meg lehet rendíteni.
Bár az új isten tisztelete „egyszerűbb” (szertartási szinten) volt, mint „elődeié”, ez a hit mégsem terjedt el a köznép körében. Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy az Amon-papság és -hit nem szűnt meg, hanem föld alatti szervezetként tovább működött. Az írástudó és művelt papság pedig kihasználta a köznép egyszerű hitvilágát. Föld alatt szervezkedve mondhatni megmaradt a kapcsolat az egyszerű közember és a mindent uraló Amon-papság között, a papok így gyakran félemlítették meg a társadalom alacsonyabb rétegeit egyszerű szemfényvesztéseikkel.
Gazdasági következmények
A szintén tradicionálisan felrajzolható gazdasági ábra közepén lényegében mindig az épp legtekintélyesebbnek „elfogadott” isten templomait találhatjuk meg. Ezek uralták a gazdasági élet minden területét az újraelosztástól kezdve a pénzügyekig.
A hosszú ideje „regnáló” Amon idejében ez a rendszer olyan komplexszé és központosítottá vált (a fáraó kincstára is az Amon-papok igazgatása alatt állt), hogy annak megbontása már rövid távon is nagyon káros következményekkel járt. Bár a templomok bezárásával a fáraó hatalmas vagyonra tett szert, azt nem értéktermelő beruházásokba fektette be, hanem pl. Ahet-Aton építkezésébe. A papságtól elkobzott földeket pedig sokszor képzetlen munkaerő rendelkezésére bocsátotta. A hódítások, zsákmányoló hadjáratok hiánya pedig csak tovább súlyosbította a reformok következtében kialakuló gazdasági- és élelmezési válságot.
Források
- ↑ Kákosy László. Az ókori Egyiptom története és kultúrája. Budapest: Osiris (2003). ISBN 963-389-497-2 ISSN 1218-9855, p.147
- ↑ Kákosy, op.cit., pp.147-148
- ↑ Kákosy, op.cit., p.305
- ↑ szerk.: Shaw, Ian: Az ókori Egyiptom története. Debrecen: Gold Book Kiadó. Fordította: Kmilcsik Ágnes (2004). ISBN 963-425-022-X, p.297
- ↑ Aldred, Cyril. Akhenaten, King of Egypt. London: Thames and Hudson (1991). ISBN 0-500-27621-8, pp.231-236
- ↑ Tyldesley, Joyce. Nefertiti – Egyiptom Napkirálynője. Debrecen: Gold Book (2000). ISBN 963-9437-01-8, p.143
- ↑ Kákosy, op.cit., p.271