„Lippay György” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Pasztillabot (vitalap | szerkesztései)
a Rendezés a gondolatjelek körül
1. sor: 1. sor:
'''Lippay György''' ([[Pozsony]] [[1600]]. - [[Nagyszombat]] [[1663]]. [[január 30]].) esztergomi érsek és kitűnő alkimista.
'''Lippay György''' ([[Pozsony]] [[1600]]. [[Nagyszombat]] [[1663]]. [[január 30]].) esztergomi érsek és kitűnő alkimista.





A lap 2007. november 6., 01:06-kori változata

Lippay György (Pozsony 1600. – Nagyszombat 1663. január 30.) esztergomi érsek és kitűnő alkimista.


Élete

Iskoláit Bécsben kezdte, majd Grazban szerzett bölcsészdoktori oklevelet. Rómában hittudományi tanulmányokat folytatott. Hosszú ideig Bécsben szolgált, majd Magyarországra jött. 1625-től esztergomi kanonok, 1627-ben tornai főesperes. 1631-ben pécsi, 1632 február 1-jén veszprémi, 1637 május 1-én egri püspök lett. Ezenkívül 1635-től kancellár. A nagyszombati egyetem (a mai ELTE) jogi karának egyik alapítója volt. 1642-től esztergomi érsekként működött. 1649-ben országos pap neveldét létesített. Az ellenreformáció egyik fő szervezője volt, és a Habsburgok elkötelezett híve. Az 1664-es vasvári béke után az országra nehezedő egyre nagyobb idegen nyomás miatt csatlakozott a Wesselényi Ferenc nádor által szervezett főúri összeesküvéshez.

Alkimista munkássága

Lippay élénken érdeklődőtt a természettudományok iránt. Pozsonyi kertjében kiterjedt dísznövény, gyümölcs és zöldségtermesztés folyt. Erről az általa írt három első magyar nyelvű kertészeti kötete tanuskodik. Hátrahagyott még egy alkimista kéziratot, melyet ma is őriz a bécsi National-Bibliothek. A díszes borítású kötet címe: Mons Magnesiae Ex Quo Obscurum sed Verum Subjectum Philosophorum effonditur et Expresse denominatur. Lippay munkáit I. Lipót királynak ajánlotta, aki nagy kedvelője volt az aranycsinálásnak. Lippay nézete az volt, hogy az aranycsinálás lehetséges megfelelő elméleti tudással. E tudáshoz vezet az általa csak "Magnezia Hegy"-nek (Mons Magnesia) nevezett út. Kitűnően foglalta össze a korábbi alkimisták műveit. Mint írja, "... a műben tárgyaltam az anyagról, amely magába foglalja a négy elemet, a földet, vizet, levegőt, tüzet; a három principiumot: sal, sulfur, mercurius-t; kettősségét a hímnek és nősténynek s végre azt az egy valamit, amely a mi csodálatos, egyszerű napanyagunk. ... Ne maradjon előtted rejtve az sem, hogy ez a mi anyagunk a chaos". A munka a magyar alkímia egyik legszebb alkotása.

Forrás

  • A magyar vegyészet arcképcsarnoka
  • Magyar életrajzi lexikon

Sablon:Esztergomiersek