Markis Simon

Markis Simon
Született	1931. március 6. 1931 Baku
Elhunyt	2003. december 5. (72 évesen) 2003 (71-72 évesen) Genf
Szülei	Peretz Markish
Foglalkozása	író irodalomtudós fordító egyetemi oktató man of letters
Iskolái	Moszkvai Állami Egyetem
Sablon • Wikidata • Segítség

Markis Simon (oroszul: Simon/Szimon Perecovics Markis, Симон/Шимон Перецович Марки) (Baku, 1931. március 6. – Genf, 2003. december 5.) orosz klasszika-filológus, irodalomtörténész, műfordító, egyetemi tanár.

Családja

Művészcsaládba született: apja Perec Markis (1895–1952) jiddis költő, akit az utolsó sztálini kirakatperben két tucat zsidó származású kulturális személyiséggel együtt, többségükben a Zsidó Antifasiszta Bizottság tagjaival, kivégeztek. Anyja Eszter Lazebnyikova műfordító, publicista (1912–2010).

Nővére Olga Rapaj (1929–2012) kijevi szobrász, keramikus. Öccse David Markis (1938–) orosz zsidó író (1972-től Izraelben).

Nagybátyja Alekszandr Lazebnyikov újságíró, akit 1938 májusában tartóztattak le és 10 évet töltött táborokban. Fogsága alatt újból elítélték, szintén 10 évre. 1955-ben szabadult.

Életpályája

A Szovjetunióban

A Szovjetunióban, Azerbajdzsán fővárosában született, de a család Moszkvában élt (édesanyja csak a szülés idejére ment haza saját szüleihez.) Markis Moszkvában nőtt fel és az evakuáció éveit kivéve itt végezte iskoláit. A család a II. világháborút az írócsaládok számára szervezett evakuációban töltötte: a tatárföldi Csisztopolban, majd Taskentban (Üzbegisztán fővárosa, 1941–1943).

1948-ban iratkozott be a Moszkvai Állami Egyetem angol tanszékére, azonban apja letartóztatása után nem maradhatott rangos szakterületen, így az első évfolyamon átment az akkor népszerűtlen klasszika-filológia szakra. Tanárai, elsősorban a forradalom előtti generációból származó több mint 90 éves professzora, Szergej Ivanovics Szobolevszkij azonnal észrevették tehetségét.

Tanulmányait a diploma évében megszakította a száműzetés: amikor családtagjait letartóztatták, apjáról semmi hírük nem volt. 1953 januárjában egy kéthetes úton börtönvagonokkal küldték őket Közép-Ázsiába, Kazahsztánba (Kizilorda). A száműzetésben raktárosként dolgozott, majd (Sztálin 1953-as halála után) iskolában tanított különféle tantárgyakat.

1954 nyarán tért vissza Moszkvába, feleségül vette Inna Bernstein fordítót. Ebben az évben megszületett fiuk, Mark.

A diploma megszerzése után Markis fordítóként kezdett dolgozni a moszkvai Állami Szépirodalmi Kiadónál (1956–1961). Elsősorban ógörög és latin nyelvről fordított, de angolról és németről is, olykor álnéven, néha pedig olyan kollégákkal együtt, akik legálisan nem kaptak munkát. 1962-ben felvették a Szovjet Írószövetségbe (Anna Ahmatova ajánlásával), és szabadúszó fordító lett.

1958 és 1970 között számos könyve és fordítása jelent meg, egy sor publikáció és lexikonszócikk szerkesztője volt, valamint egy műfordítás-elméleti sorozaté (Masztyersztvo perevoda – A fordítás mestersége).

Az antik szerzők közül ógörög és latin nyelvből többek közt Apuleius, Titus Livius, Platón, Plutarchos, a humanisták közül Rotterdami Erasmus és Ulrich von Hutten műveit ültette át oroszra. A modern szerzők közül Lion Feuchtwanger és Thomas Mann (németből), William Faulknert (angolból) fordított.

Magyarországon

1970-ben házasság útján Magyarországra költözött, és azonnal állampolgárságot váltott (a szokásos kettős állampolgárság helyett lemondva a szovjet állampolgárságról). "Erasmus és a zsidóság" témán dolgozott, közben oroszra fordított egy kötet magyar népmesét. Belépett a PEN Club magyarországi tagozatába. Megszületett második fia, Pál (1972–).

1973-ban utoljára utazott Moszkvába, utána soha többé nem tért vissza Oroszországba. Markis nem talált munkát Budapesten, ezért nem kaphatott útlevelet, és nem hagyhatta el az országot, hogy láthassa anyját, aki időközben Izraelbe emigrált. Ortutay Gyula közbenjárására (aki az oroszra fordított népmese-kötet szerkesztője volt), az MTA Irodalomtudományi Intézetében lett végül fizetés nélküli állása. Ennek nyomán már kaphatott útlevelet, így elmehetett Párizsba, ahol már a Nyugatra távozását készítették elő.

Emigráció, Svájcban

Hamarosan meghívót kapott Svájcba, a genfi ​​egyetem új, akkor induló orosz tanszékére. Nehézségekkel és egy félév késéssel kapta kézhez 1 évre szóló útlevelét, végül 1974 februárjában érkezett Genfbe, ahol haláláig élt. Az útlevél lejártát követően nem tért vissza Magyarországra, disszidens lett. Felesége nem követte őt, távollétében elváltak.

Izraeli állampolgárságot kapott 1975-ben. Svájcban 1982-ben harmadszor is megnősült (Bálint Judit könyvtáros). Orosz-zsidó irodalom témájú doktori disszertációját 1983-ban védte meg Párizsban, a Sorbonne-on.

1990–1993 között a Münchenben megjelenő, orosz nyelvű Jevrejszkij zsurnal társszerkesztője.

1995-ben visszakapta magyar útlevelét, amelytől 1987-ben megfosztották, 1997-ben pedig svájci állampolgár lett.

Negyedik felesége (1991–2003) Hetényi Zsuzsa magyar irodalomtörténész, fordító, ruszista, egyetemi tanár.

Az 1999–2000-es tanévben a Collegium Budapest meghívott kutatója volt. Ekkor fordította le Pap Károly Azarel című regényét oroszra. További magyar fordítása Kertész Imre Sorstalanságának fordítása (Hetényi Zsuzsával közösen, 2004-ben jelent meg posztumusz).

Markis nyugdíjazásáig (1996), 22 éven át tanított a Genfi Egyetemen.

Az irodalmi Nobel-díjas Joszif Brodszkij 1960 óta a barátja volt, ő irányította a költő figyelmét az antikvitás kultúrája felé.

2003. december 5-én, váratlanul hunyt el Genfben. Az izraeli kibuc Einatban van eltemetve.

Főbb művei

Bővebben lásd műveinek részletes bibliográfiáját.

Kötetek

• Гомер и его поэмы. Москва, «ГИХЛ» (1962); «Художественная литература» (1971)
• Слава далеких веков. Из Плутарха. Пересказ с древнегреческого. Москва, «Детская литература» (1964)
• Никому не уступлю. Москва, «Детская литература» (1966). На литовском: Niekam Nenusileisiu. Vilnius, «Vaizdo» (1969)
• Знакомство с Эразмом из Роттердама. Москва, «Художественная литература» (1971). На венгерском: Rotterdami Erasmus. Budapest, «Gondolat». (1976) На французском: Erasme et les Juifs. [Traduit du russe par Mary Fretz], Paris, «L’Age D’Homme» (1979)
• LecasGrossman. Paris, «Julliard»/«L’age d’Homme» (1983)
• Erasmus and the Jews. [Transl. by A. Olcott, afterword by A.A. Cohen], The University of Chicago Press (1986)
• Сумерки в полдень. Тель-Авив, «Лим» (1988); С.-Петербург, «Университетская книга» (1999)
• Три примера (Бабель, Эренбург, Гроссман). [На иврите]. Тель-Авив, «Hakibbutz Hameuchad» (1994)
• Бабель и другие. «Персональная творческая мастерская, Михаил Щиголь», Киев (1996); Иерусалим, «Гешарим» (1997)
• Родной голос. Страницы русско-еврейской литературы конца ХIХ – начала ХХ в: Книга для чтения. Составитель Шимон Маркиш. Киев, «Дух и Литера» (2001)

Magyarul

• Markis Simon: Rotterdami Erasmus; ford. Farkas János; Gondolat, Bp., 1976

Válogatott internetes publikációk

• Visszaemlékezései apjára, Perec Markisra
• Третий отец-основатель, или к чужим кострам (2000)
• A Sorstalanság orosz fordítása (Обездоленность)

Díjak, elismerések

• Füst Milán-ösztöndíj (Hetényi Zsuzsával megosztva, 2002)

Források

• ПУБЛИКАЦИИ ШИМОНА МАРКИША * Библиография. www.antho.net. Иерусалимский журнал №18, 2004 (2004) (Hozzáférés: 2021. március 3.)
• имена ИЖ: Шимон Маркиш. new.antho.net. Иерусалимский антология: Иерусалимский антология (Hozzáférés: 2021. március 3.)
• Маркиш Шимон - писатель, публицист, филолог. www.baku.ru. Baku Pages (2003) (Hozzáférés: 2021. március 3.)

Tovább információk

• nekrológ (2004) ПАМЯТИ ДРУГА. lechaim.ru. (Hozzáférés: 2021. január 29.)
• Emlékbeszélgetés Markis Simon születésének 80. évfordulóján (2011) Мы знали Симона Маркиша: К 80-летию со дня рождения античника, переводчика, эссеиста. (orosz nyelven). Радио Свобода. (Hozzáférés: 2021. január 29.)
• bakui emlékoldal Markis Simon tiszteletére Маркиш Шимон – OurBaku (orosz nyelven). www.ourbaku.com. (Hozzáférés: 2021. január 29.)
• angol nyelvű áttekintés YIVO | Markish, Shimon. yivoencyclopedia.org. (Hozzáférés: 2021. január 29.)