„Ars poetica Erdélyben” változatai közötti eltérés

Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
a
→‎top: egyértelműsítés, replaced: Szilágyi DomokosSzilágyi Domokos (2) AWB
a (→‎top: egyértelműsítés, replaced: Szilágyi DomokosSzilágyi Domokos (2) AWB)
 
A szabad vers "folyammedrében" [[Szentimrei Jenő]] a "hömpölygő szépmesterség" dinamikus megnyilatkozása (''A Vers vagyok'', 1924): "Már én vagyok a Vers, itt torlódom előtted, / én a gyönyörű líra, a küzdelmes valóság. / Belém torkolt a lét, szóm száguld a holt mezőkön, / felvervén robajával az elalélt Világot." A minden programszerűtől és harsány újítástól tartózkodó [[Áprily Lajos]] pontos szimmetriával egymást kiegészítő két elégikus témából bontakoztatja ki ''Vallomás''át (1926): "A seb, mit rajtam vad kor ökle zúzott, / sötét heggé simult minden dalon. / De mint a monda tóba hullt harangja, / a mélyben él az ember-fájdalom. / [... ] / Ha nem leszek, nem fogja tudni senki, / sorsomnak mennyi furcsa titka volt. / A hűlt sorok: megannyi érc-koporsó, / s a könyv, a könyvem gránit-kriptabolt. / / De túl romon, ha perce jön csodáknak, / a mély megkondul, mintha vallana, / s a bolt alól harangtisztán kicsendül / s magasra száll az ember dallama!"
 
Közel négy évtized múltán [[Lászlóffy Aladár]] versszerkezetének pillérei gondolati tömbök, amelyek hűvös tárgyilagossággal fogadják magukba az anyagi világ értelmezését; a ''Szertartás egy nemzedék nevében'' (1962) emberközpontú invokációja szerepet fogalmaz költői nyelven: "Állandóan kísértenek a dolgok, / A felismert hasznú formák / S az anyag igénybevehető szolgálatai. / / Örök-nyughatatlan ember a nevem. / / Tanúnak hívom a múltam, / A páfrány-ernyős, kénkőzáporos kort: / A házakat, eszközöket nem kaptuk úgy, / Készen, mint a hegyeket, a fákat, / Hát kétkézre fogtuk az elemeket, / És sorra próbáltuk őket kalapácsnak." Egészen közel a mához, [[Szilágyi Domokos (költő)|Szilágyi Domokos]] szabad versében (Ez a nyár, 1969) az érzékletes dinamizmus a visszafordítható időben logikai ellenmozgások torlaszaiba ütközik: "Jó éjt, hajnal, aludj, míg éjeden virít a Nap. Tárgy és Jel szerelmének szülöttei, szavak, milliós nép! gyerünk kikalapálni a nyersanyagot, az időt – tartalékaink mérhetetlenek, akárcsak mulasztásaink. Mert / ha évszázadokat érő évtizedekkel dicsekszünk, / csak a vád száll vissza fejünkre! -: hogy / elpocsékoljuk az előző évszázadokat."
 
1932-ben, költői kifejezőképességének csúcsán, [[Dsida Jenő]] a gondolatmenetet nem korlátozó lírai riport ''(Kóborló délután kedves kutyámmal)'' egyik fejezetében, egymást űző hexameterek pergő nyelvén beszéli el, hogy "...sunyi macska a Szépség, / tisztafehér, pamacsos cica, hirtelen ugrik, elillan, / olykor szembe lapul, köpködve, sziszegve nyivákol / s újra futásnak ered. – Nincs, kiskutya, más hivatásunk, / mint macskára vadászni, vidáman inalni utána, / meg-megfogni, ereszteni, játszani véle, magasra / tartani felnevetőn, komor emberek arca elébe / villogtatni: kacagjon a lelkük, látva, milyen szép, / mily kecses állat a Szépség, hó-cica, furcsa bohó Vers." Majd hozzáfűzi: "Senki fiának nincs joga kérdeni minket egyébről, / számotadáskor is egy kérdésre felel csak a költő / s egy kérdésre kutyája: Hogyan sikerült a vadászat?"
A kritikai állásfoglalás jellegzetesen ironikus változata felbukkan [[Szabédi László]] nyugtalan költészetében, [[1940]], ''Külön kerék'': "...Ép, egész, tökéletes / a pokol is, a föld is, és az ég is. / Hadd járjon a világ! Fölösleges / külön kerékként elkeringek én is"; [[1946]], Költők s bírálók: "Nincs szükség az irodalomra, / ha csak lesi s nem kelti a napot"; [[1949]]-[[1953]], A pacsirta: "Hol késik resten, / felejtve, mit tennie kell, / miért nem szárnyal, énekel / teli torokkal, ahogy bírja / az énekes pacsirta?"
 
A szatíra és a paródia műfaji lehetőségeivel elsősorban [[Molter Károly]] és [[Bajor Andor]] kritikai ars poetica-ja él. A ''Hogyan írjunk verset [[groteszk]] expozícióiban'' (1969). [[Szilágyi Domokos (költő)|Szilágyi Domokos]] eljut annak kimondásáig, hogy "ha nem is akkora, mint a valóság, de egész az én mindenségem / s mint minden egész, lehetőségeiben határtalan".<!--(V. J.)-->
 
== Források ==
97 308

szerkesztés

Navigációs menü