Pomázi kőfejtő Felső-barlangja

Pomázi kőfejtő Felső-barlangja
Hossz	300 m
Mélység	45 m
Magasság	0 m
Függőleges kiterjedés	45 m
Tengerszint feletti magasság	158,01 m
Ország	Magyarország
Település	Pomáz
Földrajzi táj	Pilis hegység
Barlangkataszteri szám	4820-71

A Pomázi kőfejtő Felső-barlangja a Duna–Ipoly Nemzeti Park területén lévő Pilis hegységben található és megkülönböztetetten védett barlang.

Leírás

2006-ban volt először Pomázi kőfejtő Felső-barlangja néven nevezve a barlang az irodalmában. Előfordul irodalmában Felső-barlang (Kocsis 1997), Kőfejtő 5.sz.barlang (Kraus 1997), Kőfejtő Felső-barlang (Kraus 1997) és Pomázi Felső-barlang (Baja 1998) neveken is.

Kutatástörténet

Az 1997. évi MKBT Műsorfüzetben szó van arról, hogy a pomázi Öreg kőfejtőben lévő Felső-barlangban továbbjutott az Anubisz Barlangkutató Csoport. A barlang talpszintjének agyagkitöltésében a csoport tagjai kutatóaknát mélyítettek és kb. 2 m mélységben egy 45° lejtésszögű, 2,5 m átmérőjű akna szájába jutottak. A beszállási ponttól 5 m-re a járat függőleges lett, ezért csak kötél segítségével tudtak továbbmenni. A hévizes jellegű, csőszerű aknában 10 m ereszkedés után 8–10 m hosszú és 2–3 m széles tektonikus hasadékba kerültek. Az aknában tovább ereszkedve 48 m mélységben elértek egy kb. 5×10 m alapterületű termet, amely a barlang jelenleg legmélyebb pontja. A terem talpszintjének kitöltésanyagát jól látható suvadási irányú meredek agyaglejtő képezi.

Az aknát átvizsgálva a hasadék oldalfalában 30 m mélységben két továbbjutási pontot is felfedeztek. Az É-i ág enyhén emelkedve követte a főhasadék irányát, míg a másik erre az ágra merőlegesen illeszkedve Ny-i irányba indult. Az É-i ág emelkedő lejtőjén felkapaszkodva egy kis terem oldalfalából kb. 1 m magasságban tipikus gömbfülkék közötti átszakadással megnyílt ablakon át beláttak egy visszhangos, jól huzatoló, járható méretű járatba. A feltételezett nagyméretű terembe az agyagban kerülőjáratot ásva és 3 m hosszú kuszodán átjutva mentek be. A terem 7–8 m hosszú, 4 m széles és figyelemre méltó a terem mennyezetéből felfelé induló tág, pillanatnyilag feltáratlan kürtők 15–20 m-ig belátható része.

A Ny-i ág a kezdeti szakaszán kuszodaként kezdődött. A kuszodában a továbbhaladást egymástól 1–1,5 m-re lévő szokatlan, hordaléklerakódás-szerű, kúpos formájú agyagdombok akadályozták. A dombokat elbontva, kb. az 5. m-nél csatlakozott a járat egy tágasabb gömbfülkébe. E pontról kis bontómunkával még három gömbfülkén átjutva az É-i ág szifonkerülő ablakához hasonló, de annál kissé tágabb üregfal-átszakadást találtak. A szűkületet leküzdve érték el az általuk később Patakos-teremnek nevezett részt. Szerény reményeiket túlszárnyalták a terem méretei, mert annak hossza 14 m, legnagyobb mért szélessége 4 m volt. A mennyezetet néhány helyen 6–7 m-nél nagyobb átmérőjű gömbüstök törik meg. Ezek egyikéből kb. 13–15 m magas és könnyen kimászható vakkürtő indul, amelynek szép gömbfülke van a végén.

A terem talpszintje is figyelemre méltó volt. A belátható rész teljes hosszában a terem közepét két részre osztotta egy 30 cm széles, 50–60 cm mély, kiszáradt patakmeder, amely az oldalfalak tövében lerakott, agyagos, összefüggő hordalékdombok között húzódott. A terem oldalfalából a patakmederbe tartó 10 cm mély bemosódás nyomot vettek észre, melyet követve szűk hasadékon átbújva a patakos teremmel párhuzamosan futó oldalágat találtak. A 15 m hosszú, átlagosan 70–80 cm széles, néhány helyen 5–6 m magas járat végig 30–40°-ban emelkedik és járhatatlanná szűkül feljebb.

Az ágban nagyon szép, érintetlen, hidegvizes oldásformák, az időszakos patakmeder kis mélyedéseiben üvegtisztaságúra csiszolt, áttetsző kalcitgyöngyök figyelhetők meg. Az oldalfalakon teljesen épen kipreparálódott és átkristályosodott több tucatnyi Megalodus váz az ág legnagyobb értéke és fő látványossága. Megkezdték a Patakos-terem patakmedrét követve a terem végében fekvő légréses aláhajlás kitöltésének átbontását. A kitöltést átbontva a járat egy új terembe nyílt, amely kb. harmadakkora, mint a Patakos-terem. Egyre durvább szemcséjű homokos-kavicsos kitöltésben végzik a terem végpontján folyamatban lévő talpszintsüllyesztést. A kiadványban látható a barlang vázlatos hosszmetszet térképe.

1997. május 24-én Kraus Sándor rajzolt helyszínrajzot, amelyen a Pomáz Ny-i részén lévő barlangok földrajzi elhelyezkedése van ábrázolva. A rajzon látható a Felső névvel jelölt barlang földrajzi elhelyezkedése. Kraus Sándor 1997. évi beszámolójában az olvasható, hogy a jelentős, veszélyeztetett, 1997 előtt is ismert Kőfejtő Felső-barlangnak (Kőfejtő 5.sz.barlang) 1997 előtt is volt térképe. A barlang további kutatást igényel. A jelentésbe bekerült az 1997-es helyszínrajz. 1998. május 14-től a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén található és Pilis hegységben lévő Pomázi Felső-barlang az igazgatóság engedélyével látogatható.

1998 májusában kezdte el az Anubisz Barlangkutató Szakosztály a barlangban lévő akna talpszintjét alkotó agyagkitöltés átbontását. Az adott ponton a szálkőfal mellett 1×1,5 m alapterületű aknát hajtott. 3 m mélyen az oldalfalon aláhajlás volt látható. A bontás 1,5 m vízszintes irányú agyagkitöltés átbontása után légteres, kúszható méretű járatra lyukadt. A kuszoda talpszintjét lesüllyesztve 13 m-t előrejutva lett elérve a végpont. Itt a járat vízszintesen húzódó szálkő mennyezete emelkedni kezdett hirtelen, majd függőleges irányban eltűnt az agyagos-homokos kitöltésben. A szálkőfal mellett felbontva még egy 3 m-es kuszoda következett. A járat végpontján található gömbfülkéből nagy terembe lehetett látni. A terem 8 m széles, 9 m hosszú és 6–10 m magas. A terem oldalfalában kb. 4 m magasságban szűk átszakadással kezdődő járat folytatódik. A kuszoda jellegű járat 15 m hosszú, a végponti kitöltés anyaga kvarchomok.

Az 1999. évi Pomázi Polgárban meg van említve, hogy a Pomázi Felső barlang 40 m mély és eddig két irányba ágazik el. A sziklafalban megkövesedett csontokat, hatalmas termeket fedeztek fel a kutatók, illetve olyan nyomokat, amelyek az ősi Dera-patak hordalékát viselik. A folyóiratban publikálva lett a barlang vázlatos hossz-szelvény térképe. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található és Pilis hegységben lévő Pomázi Felső-barlang a felügyelőség engedélyével látogatható. 2006. február 28-tól megkülönböztetett védelmet igénylő barlang a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 8/2006. KvVM utasítása szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő, Pilis hegységben elhelyezkedő, 4820/71 kataszteri számú Pomázi kőfejtő Felső-barlangja.

2007. március 8-tól a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő és Pilis hegységben elhelyezkedő Pomázi Felső-barlang az igazgatóság engedélyével tekinthető meg. 2012. február 25-től megkülönböztetetten védett barlang a vidékfejlesztési miniszter 4/2012. (II. 24.) VM utasítása szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő és 4820-71 kataszteri számú Pomázi kőfejtő Felső-barlangja. 2013. július 19-től a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található és Pilis hegységben lévő Pomázi Felső-barlang az igazgatóság hozzájárulásával látogatható.

2015 februárjában a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság megbízásából Polacsek Zsolt, Tóth Attila, Vendégh Mátyás és Pál Zsolt mérték fel. A felmérés alapján Polacsek Zsolt és Ba Julianna 1:100 méretarányú alaprajz térképet 8 keresztmetszettel, a Kürtős-terem–bejárat–Óriás-terem részről 1:200 méretarányú hosszmetszet térképet és a bejárat–9. pont–Homokozó részről 1:200 méretarányú hosszmetszet térképet szerkesztettek. A felmérés szerint 158,01 m tszf. magasságban van a bejárata és legmélyebb pontja 47,05 m mélyen helyezkedik el.

Irodalom

• Baja Ferenc: A környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete. Magyar Közlöny, 1998. május 6. (37. sz.) 2979. old.
• Fazekas Sándor: A vidékfejlesztési miniszter 4/2012. (II. 24.) VM utasítása a megkülönböztetett védelmet igénylő barlangok körének megállapításáról. Hivatalos Értesítő. A Magyar Közlöny melléklete. 2012. február 24. (10. sz.) 1439. old.
• Fazekas Sándor: A vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről szóló 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 2013. július 11. (119. sz.) 64209. old.
• Gombos András: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről szóló 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 2005. augusztus 31. (117. sz.) 6370. old.
• Kocsis András: Az Anubisz Barlangkutató Csoport hírei. MKBT Műsorfüzet, 1997. március–április. 5–7. old.
• Kocsis András: Anubisz Barlangkutató Csoport 1998. évi jelentés. Kézirat. Budapest, 1998. december 20. 1 old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Kraus Sándor: 1997. évi beszámoló. Kézirat. 14., 15. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Kraus Sándor: Pomázi kőfejtő Felső-barlang állapotfelvétel. Kézirat. 2002. szeptember 28. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Leidinger István: Kiterjedt barlangrendszer a Majdánpola alatt. Pomázi Polgár, 1999. december. 1., 1–2. old.
• Persányi Miklós: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 8/2006. (K. V. Ért. 3.) KvVM utasítása a megkülönböztetett védelmet igénylő barlangok körének megállapításáról. Környezetvédelmi és Vízügyi Értesítő, 2006. március 31. (3. évf. 3. sz.) 741. old.
• Persányi Miklós: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről szóló 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 2007. január 22. (6. sz.) 213. old.

További információk

• Országos Barlangnyilvántartás