„Kopácsy József” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
12akd (vitalap | szerkesztései)
96. sor: 96. sor:


{{Nemzetközi katalógusok}}
{{Nemzetközi katalógusok}}
{{Portál|Vallás}}
{{Portál|katolicizmus}}


[[Kategória:Esztergomi érsekek]]
[[Kategória:Esztergomi érsekek]]

A lap 2020. december 13., 18:21-kori változata

Kopácsy József
Életrajzi adatok
Született1775. május 30.
Veszprém
Elhunyt1847. szeptember 18. (72 évesen)
Esztergom
Sírhelyesztergomi bazilika
Munkássága
Valláskereszténység
Felekezetrómai katolikus egyház
Tisztség
  • székesfehérvári katolikus püspök
  • veszprémi püspök
  • esztergomi érsek
  • magyar királyi főkancellár

Hivatalpristinai címzetes püspök
Hivatali idő1817-1822

Hivatalszékesfehérvári püspök
Hivatali idő1822-1827
ElődjeVurum József
UtódjaSzutsits Pál Mátyás

Hivatalveszprémi püspök
Hivatali idő1827-1841
ElődjeMakay Antal
UtódjaZichy Domonkos

Hivatalesztergomi érsek
Hivatali idő1838-1847
Felszentelés1838. december 15.
ElődjeRudnay Sándor
UtódjaHám János

Kopácsy József aláírása
Kopácsy József aláírása
Kopácsy József címere

Kopácsy József (Veszprém, 1775. május 30.Esztergom, 1847. szeptember 18.) székesfehérvári és veszprémi püspök, majd esztergomi érsek, hercegprímás.

Élete

Családja és pályafutásának kezdete

Elszegényedett, birtoktalan kisnemesi családból származott. Édesapja Kopácsy Mihály, édesanyja nemes György Judit[1] volt. Iskoláit Veszprémben kezdte plébánosa támogatásával, felsőbb teológiai tanulmányait azonban Pozsonyban az Emericanumban végezte. 1798. május 30-án Zircen szentelték pappá. 1799-től az egyházjog és egyháztörténelem tanáraként működött a veszprémi papneveldében. 1805-ben szentszéki bíró lett. 1806-ban veszprémi plébánossá és alesperessé nevezték ki, 1807-ben pedig veszprémi kanonoki címet kapott. 1809-ben a veszprémi szeminárium igazgatóhelyettese lett.

Káptalani követként jelent meg 1809-ben Esztergomban, Károly Ambrus hercegprímás, esztergomi érsek temetésén, ahol a megbízott szónok betegsége miatt ő mondta el a szentbeszédet. Ettől fogva elismert szónokként tekintettek rá. A káptalant képviselve vett részt az 1811–1812. évi országgyűlésen is.

Püspöki tevékenysége

1817-ben a királyi tábla prelátusa, kevéssel ezután a Hétszemélyes Tábla közbírája és pristinai választott püspök lett. 1822-ben székesfehérvári püspök lett, öt évre rá 1827-ben pedig a veszprémi püspöki széket foglalja el. Veszprémi püspökként kánoni látogatást végzett a Balaton keleti részén 34 plébánián. Veszprémi püspökként koronázta meg Karolina Auguszta királynét Pozsonyban, I. Ferenc negyedik feleségét. 1831-ben a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagjává választották. 1833-ban elrendelte a magyar nyelvű anyakönyvezést. 1838-ban elkészíttette az egyházmegye térképét.

1838. december 15-étől esztergomi érsek és hercegprímás volt, ám három évig veszprémi székét is megtartotta.

Hercegprímási munkássága

Kopácsy érsek volt az első, aki az egyházmegyei körleveleket magyar nyelven szerkesztette. Sok pénzt fordított közcélokra, iskolák és nőnevelő zárdák alapítására. 1840-ben megbízza Hild Józsefet az esztergomi székesegyház áttervezésével. Ő alapította 1843-ban a nagyszombati társaskáptalant. Folytatta az esztergomi bazilika építését, melyre közel félmillió forintot költött. Esztergomban hajóhidat létesített. Halála után emlékére utcát neveztek el róla Esztergomban.

Irodalmi munkássága

Kiadta magyarul Claude Fleury egyháztörténész művét: A keresztények és izraeliták szokásairól és erényeiről (1801–1802). Azonfelül egyes munkák kiadását jelentős összegekkel segítette. Az ő költségén jelent meg Kézai Simon mester munkája a Gesta Hunnorum et Hungarorum és a Budai Krónika. Gyűjtötte és másoltatta a magyar egyház történetére vonatkozó okmányokat.

Jegyzetek

Források

További információk

Kapcsolódó szócikkek


Előde:
Vurum József
Székesfehérvári püspök
1821–1825
Utóda:
Szutsits Pál Mátyás
Előde:
Makay Antal
Veszprémi püspök
1825–1838
Utóda:
Zichy Domonkos
Elődje:
Rudnay Sándor
Esztergomi érsek
1838–1847
Utódja:
Scitovszky János