„A méla Tempefői” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→‎Források: jegyzetek
Filmváltozat
44. sor: 44. sor:
== Előadása ==
== Előadása ==
[[1790]]-ben megalakult és [[1792]]-ben [[Kelemen László (színigazgató)|Kelemen László]] vezetésével Pesten megkezdte rendszeres előadásait az első magyar világi színtársulat. Amikor Csokonai erről tudomást szerzett, megírta a ''Tempefői''t és debreceni diákként felajánlotta szolgálatait a pesti színészeknek. Hogy mi lett a sorsa ajánlkozásának, nem ismeretes. Életében a darabot nem adták elő. Modern változatát [[1938]]-ban a Független Színpadon játszották, [[1948]]-ban a [[Nemzeti Színház]] tűzte műsorára.
[[1790]]-ben megalakult és [[1792]]-ben [[Kelemen László (színigazgató)|Kelemen László]] vezetésével Pesten megkezdte rendszeres előadásait az első magyar világi színtársulat. Amikor Csokonai erről tudomást szerzett, megírta a ''Tempefői''t és debreceni diákként felajánlotta szolgálatait a pesti színészeknek. Hogy mi lett a sorsa ajánlkozásának, nem ismeretes. Életében a darabot nem adták elő. Modern változatát [[1938]]-ban a Független Színpadon játszották, [[1948]]-ban a [[Nemzeti Színház]] tűzte műsorára.

== Filmváltozat ==
* 1975-ben 99 perces magyar játékfilm készült, [[Zsurzs Éva]] rendezésében. Szereplők: [[Balázsovits Lajos]] (Tempefői), [[Venczel Vera]] (Rozália),<ref>[http://venczelvera.hu/film/melatempefoi/melatempefoi.html A méla Tempefői] venczelvera.hu</ref> [[Egri István]] (Fegyverneki), [[Kalocsay Miklós]] (Serteperti), [[Koncz Gábor]] (Kopóházi).<ref>{{PORT.hu-film|38290|A méla Tempefői}}</ref>


== Jegyzetek ==
== Jegyzetek ==

A lap 2020. december 6., 15:18-kori változata

A méla Tempefői
Adatok
SzerzőCsokonai Vitéz Mihály
Műfajszatirikus színjáték
Eredeti nyelvmagyar

A méla Tempefői Csokonai Vitéz Mihály első eredeti színdarabja. 1793-ban, a debreceni kollégium húszéves diákjaként írta. Az ötfelvonásos szatirikus színjáték befejezetlen; teljes címe: A méla Tempefői, vagy az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon.

Történet

Alább a cselekmény részletei következnek!

A vígjáték hőse Tempefői, a szegény poéta, aki a költészetből szeretne megélni, de csakhamar be kell látnia, hogy Magyarországon nem törődnek a költőkkel.

Művét kinyomatta Betrieger nyomdájában, de az árat nem tudja megfizetni. A szívtelen német nyomdász az adósok börtönébe akarja vettetni, de haladékot ad neki. Tempefői elindul hát pártfogót keresni. Kinyomtatott költeménye a gazdag Fegyverneki-család egyik őséről szól. Csakhogy gróf Fegyvernekitől hiába vár segítséget, mert az oktalanságnak véli a könyvekkel való vesződést, ingyenélő hazudozóknak tartja a poétákat. Az egyik grófkisasszony utálja a könyveket. Testvére és ellenpólusa, Rozália azonban lelkesedik az irodalomért, bele is szeret a kóbor poétába. Báró Sertepertinek, „Szemétvára örökös urá”-nak a gróféhoz hasonló a véleménye, szerinte a verskoholás alávalóság.

Tökkolopi kártyajátékával dicsekszik, más nem is érdekli. Koppóházy privilegizált henyélőknek mondja a költőket, akik könyvekkel csalnak ki pénzt a becsületes emberek zsebéből. Tempefőiből még az inasok is csúfot űznek, az olcsó rigmusokat gyártó Csikorgó megalázza; az egyháznak van ugyan pénze, de azt más célra tartogatja.

Végül Rozália, a szerelmes grófkisasszony ajándéka segíti ki szorongatott helyzetéből Tempefőit, de ezért meg a gróf kezdi őt üldözni. A bonyodalmaknak nincs vége, Csokonai ugyanis nem fejezte be a darabot. A fennmaradt vázlatok szerint Tempefőiről végül kiderült volna, hogy valójában gróf.

Itt a vége a cselekmény részletezésének!

Jellemzése

A szerző egy levelében így jellemezte a darabot: "Comoedia formába öntött satyricum roman a tudományok barátságtalanjai eránt".[1] Műve valójában keserű panasz és tiltakozás korának műveletlensége, a provinciális állapotok ellen.

Csokonai a vígjáték hősét önmagáról mintázta, szinte saját későbbi sorsát, pártfogó-keresését is megírta. Nézeteit a darabban Tempefői és Rozália képviselik, az irodalomért lelkesedő Rozália alakja azonban kevéssé valószerű, ő „a magyar felvilágosodásnak inkább csak képzeletszülte nőalakja, akár a Kármán Fannyja”.[2]

A többi szereplő rajzában az író sok vonást az életből vett. Kora magyar társadalmának alakjai közül felvonultatja a régi nemesi házak három műveletlen, komikus gavallérját: Tökkolopit, a kártyahőst; Koppóházyt, az ebbarát földesurat; báró Sertepertit, a főurak körül lebzselő hízelgőt; mindegyikük nagy összegeket költ haszontalan mulatságokra, de az irodalomról egyik sem akar tudni. Joggal ismételgeti a darabban Tempefői: „Az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon!”

A vígjáték felépítése nem követi a drámaírás szabályait, ezt mindig is hibájául rótták fel kritikusai. Epikus szerkezete, a sűrű eszmefuttatások, a monológok sokasága nehézkessé teszik a darabot. Ezekért kárpótol az író szatirikus vénája, a jellemrajz és a csípős humor, mellyel mellékalakjait ábrázolja.

Előadása

1790-ben megalakult és 1792-ben Kelemen László vezetésével Pesten megkezdte rendszeres előadásait az első magyar világi színtársulat. Amikor Csokonai erről tudomást szerzett, megírta a Tempefőit és debreceni diákként felajánlotta szolgálatait a pesti színészeknek. Hogy mi lett a sorsa ajánlkozásának, nem ismeretes. Életében a darabot nem adták elő. Modern változatát 1938-ban a Független Színpadon játszották, 1948-ban a Nemzeti Színház tűzte műsorára.

Filmváltozat

Jegyzetek

  1. szerk.: Pándi Pál: A magyar irodalom története III.. Budapest: Akadémiai Kiadó (1965). ISBN 963-05-1642-X. Hozzáférés ideje: 2011. február 17. 
  2. Czibor János.szerk.: Vajda György Mihály: Színházi kalauz. Budapest: Gondolat Kiadó, 403. o. (1962) 
  3. A méla Tempefői venczelvera.hu
  4. A méla Tempefői a PORT.hu-n (magyarul)

Források

  • Pintér Jenő. A magyar irodalom története: tudományos rendszerezés, 5. kötet. (Magyar irodalom a 19. sz. első harmadában c. fejezet) (1930–1941) 
  • Czibor János.szerk.: Vajda György Mihály: Színházi kalauz. Budapest: Gondolat Kiadó, 402–404. o. (1962) 

További információk