„Szelíd csorbóka” változatai közötti eltérés

Szelíd csorbóka
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Zárvatermők (Magnoliophyta);
Csoport:	Valódi kétszikűek (eudicots);
Csoport:	Asteridae;
Csoport:	Euasterids II;
Rend:	Fészkesvirágzatúak (Asterales);
Család:	Őszirózsafélék (Asteraceae);
Alcsalád:	Katángformák (Cichorioideae);
Nemzetség-; csoport:	Cichorieae;
Alnemzetség-; csoport:	Hyoseridinae;
Nemzetség:	Csorbókák (Sonchus); L.
Faj:	S. oleraceus;
Tudományos név
	Sonchus oleraceus; L.
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Szelíd csorbóka témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Szelíd csorbóka témájú médiaállományokat és Szelíd csorbóka témájú kategóriát.

Laptörténet interaktív böngészése

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap 2020. október 21., 22:48-kori változata

A szelíd csorbóka (Sonchus oleraceus) az őszirózsafélék családjába tartozó, az egész világon elterjedt gyom- és inváziós növényfaj.

Megjelenése

A csorbókák, köztük a szelíd csorbóka is, első látásra leginkább közismert rokonaikra, a szintén a katáng- és őszirózsafélékhez tartozó pongyola pitypangra emlékeztetnek, különösen a virág- és terméshozást megérő tövek, azonban a pitypanggal ellentétben a kevésbé kifejezett vagy hiányzó tőlevélrózsa helyett száron ülő leveleket fejleszt, a pitypangéhoz hasonló virágzat és az abból kifejlődő repítőszőrös termésfürt pedig majdnem tökéletes gömb helyett jóval kisebb és inkább félgömb alakú.

A szelíd csorbóka 40–150 cm magas, lágyszárú, egynyári növény. Magassága és a teljesen kifejlett növény megjelenésének erőteljessége a körülményektől, például a talaj tápanyagtartalmától függően erősen változik, egészen apró „cserépnövényektől” a félembernyire megnövő példányok is megfigyelhetőek.

Vastag, kopasz, csöves szára - különösen a csúcs felé - elágazó; ha megsértik, némi tejnedvet ereszt. Színe sötétzöld, néha vöröses-lilás árnyalattal, különösen a legalsó levelek, illetve a szár alsó részei hajlamosak megöregedve vörös-lilás foltosodásra, vagy a teljes beszíneződésre (évszaktól függetlenül). Levelei váltakozó állásúak, felül kékeszöldek, fonákjukon kékesszürkék. Az alsó levelek szárnyas nyelűek, épek vagy szeldeltek, csúcsuk tompa, élük fogazott. A felső levelek válla nyilazott, szárölelők, végük dárda vagy háromszög alakú. A levél viszonylag puha és vékony, hossza elérheti a 36, szélessége a 12 centimétert. Gyökere rövid, erőteljes karógyökér.

Júniustól októberig virágzik. Sárga szirmú, 2-2,5 cm átmérőjű fészkes virágzatai álernyőt alkotnak. A virágzatban csak nyelves egyedi virágok vannak, a csövesek hiányoznak.

Termése 3 mm hosszú, sárgásbarna, lándzsahegy alakú, hosszanti bordás kaszat. Csúcsán a kaszatnál háromszor hosszabb, fehér, puha bóbita található. Egy növény 4-6 ezer magot is hozhat. A magok egész évben csírázhatnak az ősszel és tél elején csírázott növények kis tőlevélrózsaként áttelelhetnek. Kedvezőtlen körülmények között a magvak akár 10 évig csíraképesek maradnak. A könnyű magokat a szél és az eső nagyon messzire sodorhatja, ami hozzájárul a növény terjedőképességéhez és invazív voltához.

Kromoszómaszáma 2n=32.

Elterjedése és termőhelye

Eredetileg Európában, Nyugat-Ázsiában és Észak-Afrikában volt honos, de mára gyakorlatilag az egész világon elterjedt inváziós faj. Az Egyesült Államokban először 1824-ben, Kaliforniában észlelték. A Karib-tenger szigeteire az 1880-as években jutott el. Magyarországon az egész országban gyakori, az egyik legközönségesebb nyárutói gyomnövény.

Kertekben, szántóföldeken, utak szélén, parlagföldeken, elhanyagolt épületek környékén nő. A zárt lombkoronájú erdőkből, zárt gyepekből többnyire hiányzik, mert a csírázáshoz és a növekedéshez sok fényre van szüksége. Különösen a nedves, tápanyagokban, nitrogénben gazdag kerti talajt kedveli, de minden talajon megtalálható (a laza, száraz homoktalajon csak szálanként fordul elő). Legmagasabban Nepálban észlelték 2500 méteren.

Igénytelen (sok környezeti feltételre tágtűrésű) volta mellett elterjedését termése terjedőképes volta is segíti, valamint az is, hogy gyakorlatilag egész évben virágzik. A termést hozó tövek hetek alatt mindig leszáradnak, majd letörnek, habár ugyanazon a tövön az elágazó szárrészek ettől függetlenül még több virágot és termést hozhatnak. A növény nagyon gyorsan, pár hét alatt képes eljutni a mag fázisból a virágzásig, így tavasztól őszig akár három-négy nemzedék is leteremhet. A csorbóka ugyanakkor nem agresszív gyom abban az értelemben, hogy nem alkot folyamatos, a többi fajt elnyomó gyepet és nem akadályozza a többi faj növekedését pl. fojtó indákkal vagy sűrű levélfüggöny alkotásával.

Felhasználása

A szelíd csorbóka ehető. Levelei nyersen salátába keverhetőek, spenót módjára meg lehet főzni, vagy levesekhez adható. 100 g levél 30–40 mg C vitamint tartalmaz. Külső bőrüktől megfosztott zsenge szárai a spárga vagy rebarbara módjára készíthetőek el.

Tejnedve 0,14% természetes gumit tartalmaz, túl keveset a kereskedelmi hasznosításhoz. A vad- és háziállatok szívesen fogyasztják - Magyarországon bizonyos területeken pl. „nyúlsalátának” is nevezik a növényfajt.

Gyógynövényként főzetét a szabálytalan menstruáció megindítására és hasmenés kezelésére használják. Tejnedvét szemölcsökre kenik. Szárnedve erőteljes hashajtó, de bélgörcsöket is okozhat. Leveleit gyulladások borogatására, a levél és a gyökér főzetét lázcsillapítóként, erősítőként alkalmazzák.