„Musti Viktor” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Második világháborús katonák kategória eltávolítva; Második világháborús magyar katonák kategória hozzáadva (a HotCattel) |
→Források: nk, kat |
||
| 37. sor: | 37. sor: | ||
* [http://www.radixindex.com/hu/adatbazisok/2/vezeteknev/musti/keresztnev/ RadixIndex] |
* [http://www.radixindex.com/hu/adatbazisok/2/vezeteknev/musti/keresztnev/ RadixIndex] |
||
{{nemzetközi katalógusok}} |
|||
{{Portál|Művészet}} |
{{Portál|Művészet||második világháború}} |
||
[[Kategória:Magyar szobrászok]] |
[[Kategória:Magyar szobrászok]] |
||
[[Kategória:Magyar éremművészek]] |
[[Kategória:Magyar éremművészek]] |
||
[[Kategória: |
[[Kategória:A Magyar Királyság katonái a második világháborúban]] |
||
[[Kategória:1917-ben született személyek]] |
[[Kategória:1917-ben született személyek]] |
||
[[Kategória:1943-ban elhunyt személyek]] |
[[Kategória:1943-ban elhunyt személyek]] |
||
A lap 2020. szeptember 30., 15:51-kori változata
| Musti Viktor | |
| Született | 1917 Szalárd |
| Meghalt | 1943. január 20. (26 évesen) Peszki, Szovjetunió |
| Iskolái | Országos Magyar Iparművészeti Iskola |
| Mestere(i) | Ohmann Béla |
Musti Viktor (Szalárd, 1917 – Peszki, [?]Voronyezsi terület, 1943. január 20.) szobrász.
Édesanyja Musti Aranka volt. Az Országos Magyar Iparművészeti Iskola díszítőszobrász szakán Ohmann Bélánál tanult.
Néhány évnyi alkotópálya után, a 2. magyar hadsereg katonájaként, szájlövés következtében esett el a Don-kanyarban. Posztumusz Magyar Nagy Ezüst Vitézségi Éremmel tüntették ki. (Sírja a II. Magyar Központi Katonai Temetőben található Rudkino falu mellett, a Voronyezsi területen.)
Kevés fennmaradt műve közé tartozik a szeghalmi Péter András Gimnázium kollégiumának homlokzatát ékesítő szarvas dombormű, továbbá Péter Andrást megjelenítő mellszobor az iskola épületében. (A szeghalmi diákok évről évre megkoszorúzzák a település földbirtokosának szobrát, ezzel a régi tradícióval hódolva jótevőjük előtt.) Több síremléke megtalálható a budapesti Farkasréti temetőben. Aukciókon érmei is előfordulnak (Paulini Béla, 1940;[1] Szent László Hét Nagyváradon – 1942. május 3–10, 1942[2]).
Ismert volt vitorlázóként is, saját hajóval is rendelkezett.[3]
Tragikus sorsa ellenére tehetségét kamatoztatta és nyomot hagyott az utókor számára munkásságával.
Jegyzetek
- ↑ Műtárgy.com[halott link]
- ↑ Műtárgy.com[halott link]
- ↑ Dulin Jenő: A mi klasszikusaink. Sorozat a balatoni schärenkreuzerek viszontagságos történetéről 1. rész
Források
- Adatlapja a hadisír.hu-n
- RadixIndex
