„Szovjet Haditengerészet” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló Címkék: Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés Haladó mobilszerkesztés |
a Szovjet hadihajók kategória eltávolítva; A Szovjetunió hadereje kategória hozzáadva (a HotCattel) |
||
| 116. sor: | 116. sor: | ||
{{csonk}} |
{{csonk}} |
||
[[Kategória: |
[[Kategória:A Szovjetunió hadereje]] |
||
A lap 2020. szeptember 29., 16:47-kori változata
A szovjet haditengerészet (oroszul: Вое́нно-морско́й флот СССР) a Szovjet Fegyveres Erők egyik haderőneme. Gyakran Vörös Flotta néven emlegetik. A szovjet haditengerészet befolyása nagy szerepet játszott a hidegháborút (1945-1991) érintő eseményekben.
| Szovjet Haditengerészet | |
.svg) | |
| A Szovjet Haditengerészet lobogója | |
| Dátum | 1918-1991 |
| Ország | Szovjetunió |
| Típus | haditengerészet |
| Méret | 467 000 ember (1984)
1053 hadihajó (1990) 1172 repülőgép (1990) 30 cirkáló 45 romboló 113 fregatt 124 korvett 63 ballisztikus rakétahordozó tengeralattjáró 64 nukleáris töltettel felszerelt tengeralattjáró 63 hagyományos tengeralattjáró 35 kétéltű hadihajó 425 járőrhajó |
| Parancsnokok | |
| Híres parancsnokok | Szergej Georgijevics Gorskov, Nyikolaj Geraszimovics Kuznyecov |
| Kultúra és történelem | |
| Becenév | Vörös Flotta |
| Háborús részvétel | Második világháború
vietnámi háború Folytatólagos háború Hidegháború Téli háború 1917-es oroszországi forradalmak |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szovjet Haditengerészet témájú médiaállományokat. | |
Négy nagy flottára oszlott: az északi, a Csendes-óceáni, a Fekete-tengeri és a Balti Flottára. Ezenkívül egy kisebb flottával rendelkezett a Kaszpi Flottillával ami a Kaszpi-tengeren tevékenykedett. A szovjet haditengerészetbe beletartozott a haditengerészeti légierő, a haditengerészeti gyalogság és a parti tüzérség.
A Szovjetunió 1991-es felbomlása után az Orosz Föderáció örökölte a Szovjet Haditengerészet legnagyobb részét.
Története
Orosz polgárháború (1917–1922) és az első világháború
Az Aurora nem hivatalosan az első szovjet hadihajó. A szovjet haditengerészet a császári orosz haditengerészet maradványaiból épült fel és azokon a haditengerészeti erőkön alapult, amelyeket az I. világháború (1914–1918) során az 1917-es két forradalom szinte teljesen elpusztított, az orosz polgárháborút (1917–1922) és az 1921-es kronstadti lázadást követően. A forradalmi időszakban az orosz tengerészek saját akaratuk szerint hagyhatták el hajóikat, és általában elhanyagolták kötelességeiket. A tiszteket szétszórták (némelyiket a vörös terror meggyilkolt, mások csatlakoztak a "fehér" (antikommunista) ellenzéki seregekhez, mások pedig egyszerűen lemondtak), a tengerészek többsége pedig elindult és otthagyta hajóit. A munka leállt a hajógyárakban.
A bolsevik forradalom teljesen megzavarta a haditengerészet vezetőit, a tisztek tömeges meggyilkolásával; a hajókat így használhatatlanná téve.
1918. áprilisának végén a német birodalmi csapatok a Fekete-tenger partja mentén haladva bejutottak a Krímbe, és elindultak a szevasztopoli haditengerészeti bázis felé. A hatékonyabb hajókat Szevasztopolból Novoroszijszkba vitték, ahol egy német ultimátum után Vlagyimir Lenin parancsára többé nem használták őket. A Szevasztopolban maradt hajókat a németek elfoglalták, majd a háborút lezáró nyugati fronton későbbi, 1918. november 11-i fegyverszünet után további orosz hajókat foglaltak le az angolok. 1919. április 1-jén, és az azt követő orosz polgárháború alatt, amikor a Vörös Hadsereg visszafoglalta a Krímet, a Brit Királyi Haditengerészetnek vissza kellett vonulnia, de távozása előtt megrongálták az összes hátralévő csatahajót és tizenhárom új tengeralattjárót elsüllyesztettek. Amikor a cári hadsereg 1919-ben elfoglalta a Krímet, megmentett és felújított néhány egységet.
Második világháború (1939-1945)
A szovjet flotta építése kulcsfontosságú volt. A sztálini tisztogatások alatt nagyon sok tengerész tisztet gyilkoltak meg.[1] A fegyverkezési költségvetés haditengerészeti részesedése az 1941-es 11,5%-ról 1944-ben 6,6%-ra csökkent. [2]
Amikor 1941 júniusában a Harmadik Birodalom megtámadta a Szovjetuniót, sok tengerészt és hadifegyvert áthelyeztek a szárazföldi erőkhöz; ezeknek különösen jelentős előnye volt az ellenséggel szemben az odesszai, a szevasztopoli, a sztálingrádi, a novoroszijszki, a tuapeszi és a leningrádi harcokban. A balti flottát Leningrádnál és Kronstadtnál feltartóztatták az aknamezők, de a tengeralattjáróknak sikerült megszökniük. A flotta a város légvédelmével harcolt és bombázta a német állásokat.[3]
Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia a Lend Lease program révén több hajóját adta oda a Szovjetuniónak.[4]
Jegyzetek
- ↑ Jürgen Rohwer and Mikhail S. Monakov, Stalin's Ocean-going Fleet: Soviet Naval Strategy and Shipbuilding Programmes, 1935–1953 (Psychology Press, 2001)
- ↑ Mark Harrison, "The Volume of Soviet Munitions Output, 1937–1945: A Reevaluation," Journal of Economic History (1990) 50#3 pp. 569–589 at p 582
- ↑ Sergeĭ Georgievich Gorshkov, Red Star Rising at Sea (Annapolis: Naval Institute Press, 1974)
- ↑ Boris V. Sokolov, "The role of lend-lease in Soviet military efforts, 1941–1945," Journal of Slavic Military Studies (1994) 7#3 pp: 567–586.
További információ
- Russian Navy (angolul)
- Globalsecurity.org page on the Soviet Navy (angolul)
- Admiral Gorshkov and the Soviet Navy (angolul)
- Soviet Submarines (angolul)
- Red Fleet (angolul)
- Flags & Streamers (angolul)
- Warship Listing (angolul)
- Russian Navy Weapons (angolul)
- All Soviet Warships – Complete Ship List (English) (angolul)
- All Soviet Submarines – Complete Ship List (English) (angolul)
- Understanding Soviet naval developments (English) (angolul)
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Soviet Navy című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.