„William Neville, Kent grófja” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Évszámok és más számok toldalékának hangrendi egyeztetése kézi ellenőrzéssel |
a Angol és walesi grófok kategória hozzáadva (a HotCattel) |
||
| 52. sor: | 52. sor: | ||
[[Kategória:1409-ben született személyek]] |
[[Kategória:1409-ben született személyek]] |
||
[[Kategória:1462-ben elhunyt személyek]] |
[[Kategória:1462-ben elhunyt személyek]] |
||
[[Kategória:Angol és walesi grófok]] |
|||
A lap 2020. szeptember 28., 19:39-kori változata
| William Neville | |
| Fauconberg 6. bárója | |
 | |
| Kent 1. grófja | |
| Uralkodási ideje | |
| 1461. – 1463. január 9. | |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Neville család |
| Született | c. 1409[1] |
| Elhunyt | 1463. január 9. (54 évesen) Alnwick |
| Nyughelye | Guisborough-i kolostor |
| Édesapja | Ralph de Neville |
| Édesanyja | Joan Beaufort |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa | Joan Fauconberg |
| Gyermekei | Thomas Anthony Alice Elizabeth Joan |
| |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
William Neville, Kent 1. grófja, Fauconberg bárója (Durham, cc. 1409. – Alnwick, 1463. január 9.) angol nemes-katona volt, aki a York-ház oldalán vett részt a rózsák háborújában.[1] Egy York-párti krónika szerint „kis termetű, de nagy tiszteletben álló lovag volt”.[2]
Családja
Ralph de Neville, Westmorland 1. grófja és Joan Beaufort, Genti János lancasteri herceg lányának második fiaként született a Raby-várban. Felesége Joan Fauconberg.[1] Apja ráhagyta Bywell és Styford báróságát. Testvére volt mások mellett Richard Neville, Salisbury grófja, Fauconberg báróságát házassága útján szerezte.
Pályafutása
Lovaggá a hétéves VI. Henrik angol király ütötte 1426. május 19-én. Első katonai sikereit Orléans 1428-as ostrománál érte el. Bátyja, Salisbury grófja a skót határvidék kormányzója volt, így ő is részt vett a skót ügyek intézében, majd 1436 tavaszán csatlakozott Plantagenet Richárd yorki herceg franciaországi hadjáratához. Jelentős szerepet játszott a Burgundia elleni hadműveletekben, ezért fontos pozíciókat kapott Normandiában, többek között Verneuil és Evreux kapitányságát, 1439-ben. Részt vett Meaux és Harfleur ostromában. Szolgálatait 1440-benTérdszalagrenddel és Rugles lordságával jutalmazták.[3][4]
1441-1442-ben York alatt szolgált, és részt vett a béketárgyalásokban. 1443 márciusában öt évre kinevezték a Roxburgh-vár kapitányának. 1449-ben a franciák foglyul ejtették Pont de l'Arche-nál. Egy kortárs – utalva Fauconberg jelvényére – így kommentálta az Anglia számára szerencsétlen eseményt: „A halász elvesztette a horgát”. A gróf 1450-ben szabadult, majd diplomáciai szolgálatot látott el. 1451-ben további 12 évre kinevezték Roxburgh élére. 1454-ben, York első régenssége idején, amikor Salisbury volt a kancellár, Fauconberg is tagja volt a királyi tanácsnak.[3]
Rózsák háborúja
Az első Saint Albans-i csatában nem vett részt, mert VII. Károly francia király francia királynál teljesített diplomáciai küldetést, de a fontos tisztségek újraosztásakor róla sem feledkeztek el, és a tanács ülésein is rendszeresen megjelent.[3]
1457-ben unokatestvére, Richard Neville, Warwick grófja alatt szolgált Calais-ban. Amikor 1459-ben Warwick Angliába utazott, hogy csatlakozzon a York-felkeléshez, Calais-t felügyelte, mindaddig, amíg Warwick vissza nem érkezett a Blore Heath-i csata után. 1460 júniusában John Dinhammel elfoglalta Sandwich városát. Július 10-én részt vett a yorki győzelemmel végződött Northamptoni csatában, amelynek következményeként VI. Henrik ismét fogságba esett. Arról nem szólnak a korabeli krónikák, hogy ott volt-e a wakefieldi ütközetben vagy a Második Saint Albans-i csatában.[3]
Fontos szerepet játszott a Ferrybridge-i csata megnyerésében is. A Yorkok frontális támadása rettenetes véráldozatal járt, és nem vezetett sikerre, ezért Fauconberg ezer lovassal átkelt a castlefordi gázlón, és a Lancaster-csapatokat vezető John Clifford, Clifford bárója mögé került, és csapatait megfutamította. A Towtoni csatában a York sereg balszárnyát irányította, és a szél által segített íjászai megtizedelték az ellenséget, amely kénytelen volt rohamra indulni, és ezzel elvesztették jó pozíciójukat.[5][6]
Később – Warwick és Montagu mellett – az északi területek pacifikálásában vett részt. 1461. november 1-jén.[4] szolgálatait IV. Eduárd angol király Kent grófi címével hálálta meg, amely Edmund Holland 1408-as halála óta betöltetlen volt. Tagja lett a király belső tanácsának, és jogot kapott száz zsák gyapjú adómentes exportjára. 1462 júliusában kinevezték az angol flotta parancsnokának. 1462 januárjában meghalt, a guisborough-i kolostorban temették el. Mivel elismert fiú utód nélkül hunyt el, Kent grófi címe „kihalt”. Két évvel később Edmund Grey kapta meg.
Jegyzetek
- ↑ a b c Geni.com:William Neville, 1st Earl of Kent. (Hozzáférés: 2015. december 31.)
- ↑ John Gillingham: A Rózsák Háborúja, 148. oldal ISBN 963-09-2593-1
- ↑ a b c d Luminarium:William Neville, Baron Fauconberg and Earl of Kent. (Hozzáférés: 2015. december 31.)
- ↑ a b The Peerage:William de Neville, 1st and last Earl of Kent1. (Hozzáférés: 2015. december 31.)
- ↑ John Gillingham: A Rózsák Háborúja, 169. oldal ISBN 963-09-2593-1
- ↑ David Clark:Battlefield walks in Yorkshire. (Hozzáférés: 2012. december 1.)
