„Köd” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
40. sor: | 40. sor: | ||
A páraködök a [[Sarkvidékek|sarkvidék]]i tengerek fölött télen gyakoriak, mert a környező kontinensekről vagy jégmezőkről erősen lehűlt levegő áramlik a meleg vízfelszín fölé. Az ottani páraködöket '''arktikus füst'''nek is nevezik. |
A páraködök a [[Sarkvidékek|sarkvidék]]i tengerek fölött télen gyakoriak, mert a környező kontinensekről vagy jégmezőkről erősen lehűlt levegő áramlik a meleg vízfelszín fölé. Az ottani páraködöket '''arktikus füst'''nek is nevezik. |
||
A nagyvárosok gyakoribb ködképződésének egyik oka az ipartelepek folytán a levegőbe kerülő sok szennyező alkotórész, por, füst, korom, hamu. Ezek a kis finom eloszlású, szilárd |
A nagyvárosok gyakoribb ködképződésének egyik oka az ipartelepek folytán a levegőbe kerülő sok szennyező alkotórész, por, füst, korom, hamu. Ezek a kis finom eloszlású, szilárd |
||
=== Áramló vagy frontális köd === |
|||
Az áramló, vagy frontális köd kialakulásánál két különböző hőmérsékletű, csaknem telített levegőfajta keveredik: a hideg, telítéshez közel álló levegőbe felülről melegebb vízcseppek hullanak. A meleg cseppek növelik a gőznyomást, párolgásuk hőt von el, ezért a hideg levegő harmatpontjáig le tudnak hűlni. |
|||
Meleg [[légköri front]]ok áramlásakor nagy páratartamú meleg levegő kerül a hideg felszín fölé, és telítetté válik. A levegő páratartamának egy része ilyenkor kicsapódik és ekkor hatalmas ködtakaróvá alakul. Ez a köd akár több héten át is megülheti a tájat. A téli időszakban igen gyakran alakul ki. |
|||
Erre a ködfajtára jellemzőek az [[Anglia]] feletti tartós ködök, innen ered a „ködös Albion” elnevezés. Ekkor a hideg szárazföld lehűti a föléje kerülő langyosabb légtömeget és létrehozza a 100–300 m magas és tartós ködréteget. |
|||
== Ködfelszakadás == |
|||
[[Fájl:Deliblato_Sands,_Foggy_morning.jpg|thumb|right|260px|Ködös reggel a [[Deliblát]]i homokpusztán]] |
|||
A köd a [[Nap]] melegítő hatására, amint a felszínt melegíteni kezdi, el is oszlik. A melegedés hatására a levegő hőmérséklet is emelkedik, aminek következtében egyre több párát tud magába venni. |
|||
Sík felszínen a [[szél|szelek]] rendszerint a ködöt eloszlatják. |
|||
A köd felszakadását, megszűnését a melegedésen kívül a lehűlés is megszüntetheti. A lehűlés hatására kicsapódott vízszemcsék megnagyobbodnak, nem tudnak lebegni a levegőben és visszahullnak a felszínre. |
|||
* |
* |
||
A lap 2020. szeptember 13., 05:49-kori változata
A köd a levegő páratartalmának egyik megjelenési formája. Lényegében olyan réteges felépítésű felhő, melynek alapja a földfelszínt éri. Köd esetén a látótávolság 1 km-nél kisebb. Ha a látástávolság ennél több, akkor a jelenséget párásságnak nevezzük.
Ködképződés
A köd a levegőben állandóan jelenlevő vízgőz, vagyis páratartalom kicsapódási formája. A levegő ilyenkor annyira lehűl, hogy hőmérséklete megközelíti a harmatpontot, és ennek következtében a páratartalom kicsapódik. A kialakuló vízcseppecskék mérete mintegy a milliméter ezredrésze, ezért lebegnek a levegőben. A vízcseppekből kialakuló pára a levegő átláthatóságát rontja.
Felhő és köd között nincsen lényeges különbség, például a hegyet burkoló köd alulról felhőnek látszik.
A köd kialakulásának folyamata lehet:
- a levegőbe történő bepárolgás
- a levegő lehűlése
- két különböző hőmérsékletű, de a telítési viszonyokhoz közel álló levegő keveredése
A fenti okok sokszor kombináltan jelentkeznek. Ezek a folyamatok önmagukban nem elegendőek a köd létrehozásához, ahhoz szükség van elegendő vízgőztartalomra, kondenzációs magra és kellő szélsebességre.
A lehűlés módja szerint beszélhetünk nyugvó és áramló ködről.
A talajmenti lehűlésnek háromféle oka lehet:
- a nyugalomban lévő levegő alatt a földfelszín kisugárzás útján lehűl
- az áramlásban lévő levegő hideg felszín felett halad át
- az áramló levegőt a hegyek, dombok felszíne emelkedésre kényszeríti, és benne adiabatikus (hőcserementes) lehűlés lép fel
A háromféle létrehozó ok alapján megkülönböztetünk:
- kisugárzási ködöt
- advekciós ködöt
- lejtőködöt
Nyugvó vagy kisugárzási köd, páraköd
Közvetlen oka, hogy a hideg levegő meleg vízfelszín fölé kerül.
A nyugvó, vagy kisugárzási köd (páraköd) a leggyakoribb ködfajta. Általában a szárazföldi felületek felett alakul ki, amikor a földfelszín kisugárzása következtében a talaj feletti légréteg a harmatpont alá hűl. Derült hűvös éjszakákon alakul ki. Kialakulásának feltétele a gyenge légmozgás. Rendszerint vékony, néha a felszínen található tárgyak, például fák, tornyok kilátszanak belőle.
Mocsarak és ingoványok fölött még nyáron is keletkezik köd derült, csendes éjjeleken. Eredete azzal magyarázható, hogy a melegebb víz felett a levegő párában dúsabb, mint a környezetében és csekélyebb lehűlés is elegendő a pára részbeni kicsapódásához.
A páraködök a sarkvidéki tengerek fölött télen gyakoriak, mert a környező kontinensekről vagy jégmezőkről erősen lehűlt levegő áramlik a meleg vízfelszín fölé. Az ottani páraködöket arktikus füstnek is nevezik.
A nagyvárosok gyakoribb ködképződésének egyik oka az ipartelepek folytán a levegőbe kerülő sok szennyező alkotórész, por, füst, korom, hamu. Ezek a kis finom eloszlású, szilárd