„Kárpátalja története” változatai közötti eltérés

Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
a
 
==A csehszlovák idők (1920–1939)==
Kárpátalját az Ausztriával kötött [[Saint-germaini békeszerződés (1919)|Saintsaint-germaini békeszerződés]] juttatta [[Csehszlovákia|Csehszlovákiához]] [[1919]]. [[szeptember 10.|szeptember 10]]–én. Ezért cserébe a cseheknek ígéretet kellett tenniük, hogy autonómiát adnak Kárpátaljának. Ezt azonban a csehek nem tették meg, (csak [[1938]]-ban adták meg, amikor már késő volt).
 
A béke értelmében 12 656 km² került Csehszlovákiához, [[Ung vármegye|Ung]], [[Bereg vármegye|Bereg]], [[Ugocsa vármegye|Ugocsa]], [[Máramaros vármegye|Máramaros vármegyék]] túlnyomó része (a [[Csap (település)|Csaptól]] [[Palló]]ig eső határmenti falvak [[Szlovákia]] részét képezték). Ezt az állapotot rögzítette az [[1920]]. [[június 4.|június 4-én]] aláírt [[trianoni békeszerződés]] is. A kárpátaljai közigazgatás [[1922]]-ig a katonai parancsnokság kezében volt, ekkor szűnt meg az ostromállapot. Bevezették hivatalos nyelvnek a cseh nyelvet, a magyarok helyére cseh hivatalnokok kerültek, a tartomány hivatalos neve pedig ''[[Podkarpatská Rus]]'', a kormányzója pedig [[Zsatkovics Gergely]] lett (1938-ig).

Navigációs menü