„Keresztes háborúk” változatai közötti eltérés

Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
5 252 bájt hozzáadva ,  4 hónappal ezelőtt
→‎A keresztes hadjáratok mérlege: kieg, források. A Tyerman-hivatkozásokat fontosnak gondolom, a felvilágosodáskori kritikák fényében (következő mondatok).
(→‎A keresztes hadjáratok mérlege: kieg, források. A Tyerman-hivatkozásokat fontosnak gondolom, a felvilágosodáskori kritikák fényében (következő mondatok).)
A keresztes hadjáratok két évszázadnyi küzdelem után látszólag eredménytelenül zárultak. Valójában a hadjáratoknak voltak pozitív és negatív hatásai is. Negatív hatás volt kétségtelenül, hogy a keresztes háború a keresztények, muszlimok és zsidók közötti viszony megromlását okozta. Pozitív hatás volt azonban, hogy a hadjáratok alatt fejlődött a kereskedelem Kelet és Nyugat között, az arabok közvetítésével számos keleti fűszer, növény, találmány került át Európába.
 
=== A keresztes hadjáratok értelmezése és értékelése a történelem folyamán ===
==== Reformáció ====
A keresztes hadjáratok protestáns értelmezését [[Luther Márton]] indította el, aki szerint az Európa elleni [[Oszmán Birodalom|oszmán]] előrenyomulást a [[XVI. század]]ban isteni büntetésnek volt a Katolikus egyház bűneiért. Ezt írta: "A török ellen harcolni annyi, mint az isteni ítélet ellen harcolni, melyet Isten bocsát le ránk, rajtuk keresztül."<ref>Kenneth M. Setton, “Lutheranism and the Turkish Peril,” Balkan Studies 3 (1962): 142, idézi: Madden, New Concise History of the Crusades, 209. old.</ref> Később, amikor a török elérte [[Bécs ostroma (1529)|Bécs kapuit (1529)]], megváltoztatta nézetét, és éppenséggel arra szólította fel a hercegeket, katolikust-protestánst egyaránt, hogy együtt harcoljanak a török támadók ellen. Persze ez nem jelentette azt, hogy a keresztes hadjáratot akart volna: "Ha beosztásomban katona lennék és látnám a harcmezőn egy pap zászlaját vagy keresztjét, még ha maga a feszület volna is, úgy kéne elszaladnom, mintha maga az ördög üldözne!"<ref>Madden, The New Concise History of the Crusades, 210. old</ref> A reformációnál kezdődött el a nyugati szemléletben, hogy a kereszteshadjáratokat elkezdték negatív fényben látni és láttatni, a pápaellenességtől és katolikusellenességtől motiváltan.
==== Felvilágosodás ====
Később, francia földön, a [[XVII. század|XVII.]] és [[XVIII. század|XVIII. században]] a [[Felvilágosodás]] nevű filozófiai mozgalom, annak jegyében, hogy az emberi észt helyezze előtérbe - [[Racionalizmus]] - a hittel szemben, az egyházat gyengíteni igyekezett. A felvilágosodáskori gondolkodás az élet minden területére kiterjedvén egységes világnézetet igyekezett fölmutatni ([[Encyclopédie|Nagy Enciklopédia]]). A kereszteshadjáratokat az akkori értelmiség "nem a saját jogán vette figyelembe, hanem mint egy eszközt, amivel a vallással és a történelmi (civilizációs) fejlődéssel kapcsolatban lehetett érveket megfogalmazni".<ref>The Debate on the Crusades by Christopher Tyerman. Manchester University Press, 2011, 67. old.</ref> Szintén a felvilágosodással kezdődött el, hogy a kereszteshadjáratokat a felvilágosodás korának (modern) nézőpontjából kezdték el kommentálni (a [[vallásszabadság]], véleményszabadság stb szemszögéből).<ref>“The legacy of the Enlightenment had established the Crusades as a reference point for cultural commentary as much on contemporary as on medieval society” The Debate on the Crusades by Christopher Tyerman. Manchester University Press, 2011, 95. old.</ref>
 
A kereszteshadjáratok felvilágosodáskori legfőbb kritikusai a francia [[Voltaire]] és [[Diderot]], valamint az angol [[David Hume]] és [[Edward Gibbon]] voltak. Voltaire egész életében harcot folytatott az egyházzal, [[Szatíra|szatírák]] és [[Pamflet|pamfletek]] formájában. Egy 1751-es tanulmánya szerint a kereszteshadjáratok "a düh járványai voltak, melyek 200 évig tartottak, és amelyekben az összes kegyetlenség, az összes álnokság, az összes kicsapongás, és az öszes ostobaság előfordult, amelyre az emberi természet képes."<ref>Rodney Stark: God’s Battalions — The Case for the Crusades. New York: HarperCollins, 2009, 6. old</ref> Továbbá megjegyezte, hogy kereszteshadjáratok "veszteségesek, értelmetlenek, a túlzó világi hatalomra törő pápai ambíciók által tönkretettek voltak, példái a középkor maró (korroziv) fanaticizmusának."<ref>Tyerman, i.m. 67. old.</ref> Diderot a kereszteshadjáratokat szintén teljesen negatív fényben értelmezte, és Európa kirablását kérte rajtuk számon. Szerinte e "szörnyű háborúk" eredménye "elnéptelenedett nemzetek, meggazdagodott kolostorok, elszegényedett nemesek, tönkrement egyházi fegyelem, megvetett mezőgazdaság, szűkös készpénz, és végtelen viszontagságok" voltak.<ref>Jonathan Riley-Smith, The Crusades—A History, (New Haven, CT: Yale University Press, 2005), 298. old</ref> Diderot szintén felpanaszolta, hogy a kereszteshadjáratok barbár vállalkozások voltak, melyekben az egyház európai lovagokat küldött "hogy elvágják az ott lakók torkát és megszerezzenek egy sziklás csúcsot (Jeruzsálem), ami egy csepp vért nem ért meg".<ref>Denis Diderot, Dictionnaire encyclopedique, Oeuvres complètes (Paris, 1821), xiv, 496–511, idézi Tyerman, i.m, 78. old</ref> Hume szerint a muszlim világ felsőbbrendű volt "tudományban és humanitásban", a kereszteshadjáratok pedig "az emberi ostobaság legmaradandóbb emlékművei, amelyek bármely korban vagy nemzetben történtek".<ref>Tyerman, i.m. 81,</ref><ref>Hume, The History of England, vol. I, 234. old</ref><ref>Stark, i.m. 6.old</ref> Gibbon szerint, kortársaihoz hasonlóan, a kereszteshadjáratok kizárólag negatív eredményeket hoztak. Eszerint a keresztesek tudatlan és babonás bűnözők voltak, akiket az egyház manipulált.<ref>Edward Gibbon, The History of the Decline and Fall of the Roman Empire, vii, 188, idézi: Tyerman, i.m. 85.old</ref>
 
==== Modern történetírás ====
{{csonk-szakasz}}
 
983

szerkesztés

Navigációs menü