„Palatalizáció” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
kiegészítés a félreértések elkerülése végett: a PALATALIZÁLT mássalhangzó =/= a PALATÁLIS mássalhangzóval.
aNincs szerkesztési összefoglaló
5. sor: 5. sor:
Tágabb értelemben a palatalizáció valamely mássalhangzó palatális hanggá alakulását is jelenti, például a latin ''multus'' → [[Spanyol nyelv|spanyol]] ''mucho'' ''(multus'' > *[mujtu] > *[mutjo] > [muʧo]).
Tágabb értelemben a palatalizáció valamely mássalhangzó palatális hanggá alakulását is jelenti, például a latin ''multus'' → [[Spanyol nyelv|spanyol]] ''mucho'' ''(multus'' > *[mujtu] > *[mutjo] > [muʧo]).


A palatalizáció '''nem tévesztendő össze a palatális [[mássalhangzó]]val'''. Míg az első esetben az eredeti mássalhangzó képzési helye megmarad, csak egy lágy ''j''-vel együtt ejtjük ki, addig a másodiknál maga a mássalhangzó palatális, vagyis képzési helye a szájpadlás teteje.
A ''palatalizáció'' vagy ''palatalizált [[mássalhangzó]]'' '''nem tévesztendő össze a palatális mássalhangzóval'''. Míg az első esetben az eredeti mássalhangzó képzési helye megmarad, csak egy lágy ''j''-vel együtt ejtjük ki, addig a másodiknál maga a mássalhangzó palatális, vagyis képzési helye a szájpadlás teteje.


==Forrás==
==Forrás==

A lap 2007. október 19., 12:53-kori változata

A palatalizáció (a latin palatum „íny” szóból), másképp jésítés vagy lágyítás olyan mássalhangzó-képzésmód, illetve az így létrejött mássalhangzó, amelynél a nyelvhát felduzzad a szájpadlás középső része felé az eredeti mássalhangzó szokásos képzésével egyidejűleg. Másképp fogalmazva, az eredeti mássalhangzót egy j hanggal együtt ejtjük ki. E képzési mód számos nyelvben megtalálható, de különösképpen a szláv nyelvek sajátossága. Megvolt az uráli alapnyelvben is, azonban a magyarban nem maradt fenn (a ly betű ilyen hang emlékét őrzi, amelyet még ejtenek néhány nyelvjárásban).

A palatalizáció a késői latinban is végbement, ezért kezdték el az eredetileg minden helyzetben k-nak hangzó c és g-nek hangzó g betűket magas magánhangzók – e és i – előtt és hatására kj-nek és gj-nek ejteni, aminek következtében ebben a hangkörnyezetben később elöl képzett hangokká (cs/dzs, c~dz~sz/zs stb.) alakultak. Az újlatin nyelvekben a jésítés még tovább folytatódott és több mássalhangzóra, illetve mássalhangzó-kapcsolatra is kiterjedt; különösképpen jellemző ez az iberoromán nyelvekre.

Tágabb értelemben a palatalizáció valamely mássalhangzó palatális hanggá alakulását is jelenti, például a latin multusspanyol mucho (multus > *[mujtu] > *[mutjo] > [muʧo]).

A palatalizáció vagy palatalizált mássalhangzó nem tévesztendő össze a palatális mássalhangzóval. Míg az első esetben az eredeti mássalhangzó képzési helye megmarad, csak egy lágy j-vel együtt ejtjük ki, addig a másodiknál maga a mássalhangzó palatális, vagyis képzési helye a szájpadlás teteje.

Forrás

  • A világ nyelvei, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1999, p. 1663.
  • José Enrique Gargallo Gil, Maria Reina Bastardas: Manual de lingüística románica, Ariel Lingüística, Barcelona, 2007.